Mit jelent a konklávé szó? Mióta tartanak konklávét és hol? Melyik pápa miként szabályozta a pápaválasztást? Melyik volt a legrövidebb és melyik a leghosszabb konklávé? Hányat tartottak Rómán kívül? Minderre választ kaphatnak összefoglalónkból.

A konklávé szó a latin „cum clave”, azaz: „kulccsal” kifejezésből származik. Egyrészt azt a zárt helyiséget jelöli, ahol a pápaválasztás zajlik, másrészt a bíborosok közösségének megnevezése, akik részt vesznek a választáson.

A pápaválasztás egyik fő szabályozója II. Miklós pápa (990-es évek–1061) volt 1059-ben, ő  a pápa tanácsadó testületére bízta a római püspök utódjának megválasztását In nomine domini című rendelkezésével. A császárnak megerősítési, a római klérusnak és a népnek utólagos hozzájárulási jogot biztosított. Rendelkezése szerint a pápaválasztáskor elég az egyszerű (50 százalékos) többség.

Eddig többféle módon választották meg a pápát: az első évezredben leginkább a római nép és a római papság választott. A 10. században azonban a római főúri családok kezére került a kérdés eldöntése, ez a század így a pápaság egyik mélypontjának nevezhető. A kereszténység történetének első ezer évében egyébként tulajdonképpen

szóba sem került, hogy más város püspökét hívják meg a római főpapi tisztségre, mivel úgy tartották, hogy a püspök haláláig el van jegyezve székhelyével.

Végérvényesen III. Sándor pápa 1179-es konstitúciója utalta a bíborosok hatáskörébe a pápaválasztást; bár sok korábbi történelmi kellemetlenséget orvosolt, mégis szinte azonnal egy másik súlyos nehézséget hozott magával: a széküresedés és az új pápa megválasztása időszaka túl hosszúra nyúlt. Ehhez még hozzájárult a bíborosok korlátozott száma és ennek negatív következményei is. Ugyanebben az évben a III. Lateráni Zsinat kétharmadra módosította a szükséges szavazatok arányát.

Évekre nyúló konklávék

III. Sándor halála után a bíborosi kollégium tagjainak száma hosszú ideig tíz és húsz között ingadozott. A széküresedés időszakai elhúzódtak hónapokig, nem ritkán egy évig is.

Bár nem vehetett részt a pápaválasztáson, mégis Isten népe volt az első, akit aggodalommal töltött el a kár, amit az Egyház emiatt elszenvedett. 

Négy egymást követő alkalommal kellett a bíborosokat a választás mielőbbi befejezésére kényszeríteni azzal, hogy bezárták őket.

1216-ban Perugia lakói a bíborosokat a városnak abba a palotájába zárták be, ahol a választásra összegyűltek. Hasonlóképpen viselkedtek a rómaiak IX. Gergely pápa halála után 1241-ben, bezárván a bíborosokat Septimius Severus római császár Palatinus-dombi palotájába. Ugyanígy tettek Anagni lakói is 1243-ban, hogy véget vessenek a hosszúra nyúló széküresedés időszakának, amely 1241-ben IV. Celesztin pár hónapos uralkodása utáni halálával következett be.

A bíborosok utolsó és egyben leghíresebb bezárására Viterbóban került sor. IV. Kelemen pápa 1268-as halálakor a bíborosi kollégium tagjai itt gyűltek össze, hogy megválasszák a következő pápát, de nem jutottak egyezségre. A viterbóiak úgy döntöttek, hogy bezárják a palotában összegyűlt bíborosokat, befalazva az ajtókat. Azonban a befalazás ellenére sem találtak megoldást. A türelmetlen viterbóiak lebontották a palota tetőzetét, és csak kenyeret és vizet adtak a bíborosoknak. Végül is megválasztották X. Gergely pápát – széküresedés időszaka 2 évig és 9 hónapig tartott.

Kulcsra zárva

Ebből a kellemetlen tapasztalatból tanulva X. Gergely intézményesítette a „konklávét” (cum clave = kulccsal, vagyis bezárva) 1274-ben, és meghatározta annak működési feltételeit Ubi periculum című rendelkezésével. Előírta, hogy 10 nappal a pápa halála után a bíborosoknak össze kell ülniük; hogy a pápaválasztásnak egy szigorúan zárt helyen kell történnie, egyetlen teremben, falak és elválasztó függönyök nélkül, hogy egy közösségben éljenek. Tilos a kijárás és mindenféle külső kapcsolat, a bíborosok egymás között folytatott titkos beszélgetését elkerülve, szerény körülmények között kell élniük ezeken a napokon. A konklávé kulcsait őrizet alatt kell tartani: a belső kulcsokat a camerlengo bíboros, a külsőket pedig a konklávét kívülről felügyelő őr vigyázta. Az ételeket körforgós ablakon keresztül kell bejuttatni a bíborosoknak, alapos ellenőrzés után, hogy ne tartalmazzanak semmilyen jellegű üzenetet. Amennyiben 3 nap után nem hoztak döntést, a következő 5 napon csak egy fogást szolgálhatnak fel nekik délben és este. Az 5 nap elteltével pedig csak kenyeret, bort és vizet kaphatnak.

Mint minden merész reform, Boldog X. Gergelyé is akadályokba ütközött a megvalósítás terén. Két évvel életbelépése után V. Adorján és XXI. János eltörölték, és visszatért a hosszú széküresedések ideje. 1294-ben V. Celesztin pápa öt  hónapos pápasága alatt, mielőtt lemondott volna, visszaállította a konklávé szabályait, amelyeket az őt követő, egy nap alatt megválasztott VIII. Bonifác pápa szilárdan megerősített. Azóta megszakítás nélkül tiszteletben tartják a konklávéra vonatkozó törvényeket, amelyeket azonban a körülmények és a tapasztalatok fényében többször módosítottak.

A szavazás módjai

IV. Piusz az 1562-ben kiadott In eligendis bullával szabályozta a szavazás és a szavazatszámlálás módját. Más pápák a bíborosok és a kongregációk a széküresedés időszaka alatti hatáskörének és a választás lefolyása módjának meghatározásával foglalkoztak.

Szavazócédula a 19. századból

Szent X. Piusz pápa az 1904. december 25-én kiadott Vacante sede apostolica kezdetű konstitúcióban foglalta össze a korábbi pápák határozatait, tovább pontosítva azokat.

Különös figyelmet szentelt annak, hogy véglegesen megszüntesse a világi hatalom bármiféle beavatkozását a konklávéba  – erre okot az adott, hogy éppen az ő megválasztásakor, az 1903-as konklávén a krakkói bíboros-érseken keresztül I. Ferenc József császár vétót nyújtott be a fő esélyes Mariano Rampolla bíboros államtitkár ellen. VI. Pál pápa 1975-ben tette közzé a Romano Pontifici eligendo kezdetű konstitúciót, ez a dokumentum az, ami 80 éves korban határozza meg a konklávén részt vevő bíborosok felső korhatárát, amely azonban nem a konklávé kezdetétől számítódik, hanem a széküresedéstől, azaz akik a széküresedéskor még nem múltak el nyolcvan évesek, a konklávé kezdetekor viszont igen, azok részt vehetnek a választáson.

VI. Pál dokumentuma után II. János Pál pápa 1996-os Universi dominici gregis apostoli konstitúciója következett, ez többek közt meghatározta, hogy ha 12 szavazási kör után sincs kétharmados győztes, akkor egyszerű, 50 százalékos többséggel is lehet pápát választani.

XVI. Benedek azonban visszaállította a régi kétharmados szabályt 2007. június 11-i rendelkezésével, azzal, hogy a 12 forduló után csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni, és maguk a jelöltek nem szavazhatnak.  Legutóbb XVI. Benedek 2013. február 25-én megjelent Normas nonnulas kezdetű motu propriójával engedélyezte, hogy a bíborosok testülete előre hozza  a konklávé időpontját, amennyiben jelen van minden választó bíboros, és ne kelljen 15 napot várniuk.

Mindig a Sixtus-kápolnában tartják?

A Sixtus-kápolnában 1492-ben tartották az első konklávét, 1559 óta pedig kisebb megszakításokkal folyamatosan ott tartják. A 19. század első felében ugyanis pár évtizeden keresztül a Quirinalis-palotában tartották a pápaválasztást: 1823-ban itt választották meg XII. Leót; 1829-ben VIII. Piuszt, 1831-ben XVI. Gergelyt és végül IX. Piuszt 1846-ban. Korábban is megesett, hogy valamiért nem a Sixtus-kápolna adott otthont a konklávénak.

1455 óta csak öt választást tartottak az Apostoli Palotán kívül. Emellett a 110-ből 28-at tartottak Rómán kívül: Terracina (1088), Cluny (1119), Velletri (1181), Verona (1185), Ferrara (1187 október), Pisa (1187 december), Perugia (1216, 1264–1265, 1285, 1292–1294, 1304–1305), Anagni (1243), Nápoly (1254, 1294), Viterbo (1261, 1268–1271,1276 július, 1276 augusztus-szeptember, 1277, 1281–1282), Arezzo (1276 január), Carpentras/Lyon (1314–1316), Avignon (1334, 1342, 1352, 1362, 1370), Konstanz (1417) és Velence (1799–1800). Három választás menet közben költözött: az 1268–71-es, az  1292–94-es és az 1314–16-os.

Mennyi ideig tart?

1831 óta, amikor a bíborosok 54 napig tanácskoztak XVI. Gergely megválasztása előtt, még egyetlen konklávé sem tartott öt napnál tovább. Az utolsó öt pápaválasztás 2-3 napon belül zajlott le.

Néhány adat a 20. századi konklávék történetéből:

1903

X. Piuszt a 7. szavazás alkalmával választották meg, a konklávé 5. napján (a mai, naponta 4 szavazást előíró szabály ekkor még nem létezett).

1913

XV. Benedek a 10. szavazás után lett pápa, a 4. napon.

1922

XI. Piuszt a 14. szavazás után választották meg az 5. napon.

1939

XII. Piusz 3 forduló után nyerte el a szavazatok többségét, a 2. napon. XII. Piusz valójában már a második szavazás alkalmával többséget szerzett, de az ő kérésére egy harmadik fordulóra is sor került.

Ez volt egyébként a történelem legrövidebb konklávéja, kevesebb mint 26 óráig tartott.

1958

XXIII. János a 11. szavazást követően nyert, a konklávé 3. napján.

1963

VI. Pált a 6. forduló után választották meg, szintén a 3. napon.

1978

I. János Pál a 4. szavazás után lett pápa, a 2. napon.

1978

II. János Pál a 8. forduló után, a 3. napon szerezte meg a szavazatok többségét.

2005

XVI. Benedeket kicsit több mint egy nap alatt választották meg 2005. április 19-én, mindössze két szavazási forduló után.

2013

Ferenc pápát is alig több mint egy nap alatt választották meg 2013. március 13-án, három forduló után.

A konklávé menetéről 

Mindannyian várakozással követjük figyelemmel az új pápa megválasztásának előkészületeit, a május 7-én, szerdán összeülő konklávét. Most lépésről lépésre végigvesszük a folyamatot. Ebben segítségünkre van a II. János Pál által kiadott Universi Dominici gregis (Az Úr egész nyájának) kezdetű apostoli konstitúció, mely az apostoli szék üresedéséről és a római pápa megválasztásáról szól.

Szavazati többség a konklávén

Lényeges, hogy pápát a konklávé folyamán a választó bíborosok kétharmadának támogatásával lehet megválasztani, ettől semmilyen indokkal nem lehet eltérni. Ez XVI. Benedek rendelkezése az apostoli konstitúcióban.

Szentmise az új pápa megválasztásáért

A választó bíborosok (ezt követően: bíborosok) május 7-én reggel a Szent Péter-bazilikában együtt ünneplik a pro eligendo Romano Pontifice (az új katolikus egyházfő megválasztásáért bemutatott) szentmisét. A szertartást ez alkalommal a bíborosi kar dékánja, Giovanni Battista Re vezeti.

Eskütétel és az első szavazás

A délután folyamán a bíborosok a lakhelyül szolgáló Szent Márta-házból az Apostoli Palotában található Szent Pál-kápolnába mennek, ahol gyülekeznek. Innen közösen, ünnepélyesen átvonulnak a Sixtus-kápolnába.

A konklávé a Veni Creator eléneklésével veszi kezdetét, amit a bíborosok eskütétele követ.

A konklávén részt vevő bíborosok esküje

A bíborosok a következő esküt teszik közösen: „Mi, választó bíborosok valamennyien és egyenként, akik jelen vagyunk e pápaválasztáson, ígérjük, kötelezzük magunkat és esküszünk rá, hogy hűségesen és pontosan megtartjuk mindazokat az előírásokat, amelyeket II. János Pál pápa 1996. február 22-én kibocsátott »Universi Dominici gregis« apostoli konstitúciója tartalmaz. Hasonlóképpen

ígérjük, kötelezzük magunkat és esküszünk rá, hogy bármelyikünk, akit isteni rendelkezés alapján római pápává választanak, kötelezi magát arra, hogy hűségesen fogja végezni az egyetemes Egyház pásztorának péteri szolgálatát, és határozottan fogja képviselni és védeni a Szentszék lelki és világi jogait és szabadságát.

Mindenekelőtt pedig megígérjük és esküszünk rá, hogy a legnagyobb hűséggel fogjuk őrizni mindenkivel, klerikusokkal és laikusokkal szemben egyaránt mindannak titkát, ami bármi módon kapcsolódik a római pápa megválasztásához, ami a szavazást közvetlenül vagy közvetve érintve a választás helyszínén történik; semmiképpen nem fogjuk megszegni e titoktartást sem a választás alatt sem az új pápa megválasztása után, kivéve, ha arra maga a pápa kifejezetten engedélyt ad; mindezt azért, hogy soha ne adjunk alkalmat vagy kedvezést bármilyen beleszólásnak, ellenzésnek vagy bármi más beavatkozásnak, mellyel bármilyen rendű vagy rangú világi hatóság, csoport vagy személy akarná befolyásolni a római pápa megválasztását.”

Ezután a bíborosok egyenként tesznek esküt a következő formulával: „És én, N. N. bíboros ígérem, kötelességül vállalom és esküszöm rá.”

Majd kezét az evangélium fölé téve hozzáteszi: „Isten engem úgy segéljen, és e Szent Evangéliumok, melyeket kezemmel érintek.”

Extra omnes!

Ezt követően bezárják a Sixtus-kápolna kapuját, az „Extra omnes!”, azaz „Mindenki távozzon!” felszólítással. Ekkor mindenki, aki nem rendelkezik szavazati joggal, elhagyja a Sixtus-kápolnát, ahol sor kerül a második elmélkedésre (ezt az elmélkedést ez alkalommal Raniero Cantalamessa bíboros tartja) és az első szavazásra. Az első nap eredményéről, a döntésükről a kápolna kéményén keresztül értesítik a külvilágot. Ha nem születik döntés, a bíborosok elimádkozzák a vesperást a Sixtus-kápolnában, majd visszatérnek a Szent Márta-házba.

A szavazáskor elmondott bíborosi eskü szövege

A bíborosok a szavazatukkal az oltárnál elhelyezett urnához vonulnak, és mielőtt elhelyeznék benne, a következő esküt mondják el:

Tanúnak hívom az Úr Krisztust, aki ítélni fog felettem, hogy szavazatomat arra adtam, akit Isten akarata szerint megválasztandónak tartok.”

A második, harmadik és negyedik nap ülései és szavazásai

Ezt követően három olyan nap következik, melynek során a bíborosok délelőtt és délután üléseznek. Mindegyik ülésen egy-egy szavazási forduló van. Ha az első szavazáskor nem járnak sikerrel, nem tartanak szünetet, hanem elkezdik a második fordulót. A kápolna kéményén keresztül fehér füsttel csak akkor adnak jelzést, ha az első szavazási forduló sikerrel jár, ha nem, csak a második szavazás után, annak eredményéről adnak jelzést (azaz sikertelen szavazások esetén délelőtt egy, délután egy füstjelzést adnak).

Eredménytelenség esetén a szavazás felfüggesztése

Ha az első nap és az azt követő három nap (összesen 13 szavazási forduló) során a konklávé nem választja meg az új pápát, a bíborosoknak föl kell függeszteniük a szavazást, hogy időt kapjanak az imádságra, egymás közötti megbeszélésre és egy rövid buzdító elmélkedésre. Jelen esetben ez a nap május 11-e, vasárnapra esik.

A további hat nap előírásai

Ezt követően folytatódik a konklávé úgy, hogy minden egyes nap két-két szavazási forduló következik, annyi változással, hogy ha a hetedik forduló után sincs eredmény, aznap már nem tartanak új szavazást, hanem ismét imádságos, megbeszélési és elmélkedési szünetet tartanak. Ezt a folyamatot még kétszer megismételhetik.

A végén csak két jelölt közül lehet választani

Az eredménytelen 3×7 (összesen 21) szavazási fordulót követően, azaz a 9. napot  (1+12+21 szavazási fordulót) követően a következő szavazások során már csak a két legtöbb szavazatot kapott bíboros közül lehet választani, ugyancsak kétharmados többséggel. Ez a két bíboros ekkor passzív marad, vagyis ő maga nem szavazhat. A szavazást addig folytatják, amíg meg nem választják az új pápát.

A konklávé döntésének elfogadása

A fent leírt folyamatban, miután megtörténik a választás, a diakónus bíboros behívja a terembe a bíborosi kollégium titkárát és a pápai szertartásmestert, ezután a bíborosi kollégium dékánja vagy a rendben és korban első bíboros az egész testület nevében kikéri a megválasztott beleegyezését a következő szavakkal: „Elfogadod-e kánonjogi megválasztásodat pápává?” Amint megkapta az igenlő választ, megkérdezi: „Hogyan akarod nevezni magad?” Ekkor a szertartásmester jegyző minőségben két ceremoniárius tanúval megszerkeszti az új pápa megválasztásának és felvett nevének dokumentumát.

A megválasztott azonnal (nem pedig a péteri szolgálatának kezdetét jelentő szentmisétől!) a római Egyház püspöke, igazi pápa, a püspöki kollégium feje, elnyeri az egyetemes Egyház fölötti teljes és legfelső hatalmat, és gyakorolhatja azt.

Fehér füst és harangzúgás

A döntés elfogadása után felszáll a kéményből a megválasztást jelző fehér füst, majd megszólalnak a Szent Péter-bazilika harangjai, ezt a világ számos pontján harangzúgás követi.

Habemus papam!

A bíborosok, hogy kifejezzék hódolatukat és engedelmességüket, az újonnan megválasztott pápa elé járulnak. Ezután hálát adnak Istennek, majd a protodiakónus bíboros kihirdeti a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről (áldások erkélye) a várakozó népnek a választás eredményét („Habemus papam!”, vagyis „Van pápánk!”) és az új egyházfő nevét, aki mindjárt ezután apostoli Urbi et Orbi (Róma városának és a világnak) áldást ad.

Az új pápa bejelentése

A protodiakónus bíboros által elmondott szöveg latinul: „Annuntio vobis gaudium magnum, habemus papam! Eminentissimum ac Reverendissimum Dominum Cardinalem … qui sibi nomen imposuit …”

Magyarul: „Nagy örömet hirdetek nektek! Van pápánk! A Római Anyaszentegyház főmagasságú és főtisztelendő bíborosa, …[itt következik az újonnan megválasztott pápa teljes polgári neve, latinul], aki magának a …[itt pedig a pápaként választott neve, latinul] nevet választotta.”

A konklávé vége

A konklávé a döntés elfogadásának pillanatában véget ér, kivéve, ha az új pápa másként rendelkezik.

Fotó: Vatican Media

www.magyarkurir.hu