105 ÉVE SZÜLETETT FERENCZ ERVIN, erdélyi ferences szerzetes. Alább leírom azt, amit életéről tőle hallottam.

Szerzetesi hivatását alakította szülőfaluja, Gyergyószárhegy, az erdélyi ferences rendtartomány jeles kolostora is, ahol Kájoni János is élete utolsó éveit töltötte. Rendje francia nyelvtanárnak szánta, ezért rövid ideig Párizsban is tanult, ahol a francia nyelv mellett szociológiát, és a katolikus társadalmi tanítást is tanulmányozta. Párizsból a német megszállás miatt kellett hazajönnie, ezért teológiai tanulmányait a vajdahunyadi ferences hittudományi főiskolán folytatta. 1943. június 20-án szentelte pappá Márton Áron.

Márton Áron tiltotta papjait a politikától, de a Magyar Népi Szövetség színeiben Szentmiklósi Ferenc civil tanár személyében volt egy általa támogatott képviselő a bukaresti törvényhozásban. 1948-ban Ferencz Ervin volt a székelyudvarhelyi Collegium Seraficum igazgatója, és ekkor Szentmiklósi Ferenc meghívta őt Bukarestbe, hogy a kultuszminisztériumban képviselje az erdélyi katolikus iskolaügyet. Ferencz Ervint itt érte az iskolák államosításának híre, és ekkor menekülnie kellett Bukarestből. Ugyanekkor a kultusztörvény megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét - a ferences rend azonban ferences egyszerűséggel nem volt hajlandó megszűnni. 1951. augusztus 20-án a rendőrség megszállta az összes erdélyi ferences kolostort és a rendtagokat - összesen körülbelül 120 személyt - a temesvári egyházmegye területén lévő máriaradnai ferences kolostorba internálták. Ferencz Ervin ekkor fogarasi házfőnök volt, innen deportálták Máriaradnára. 

1952 májusában három másik ferences kolostorba, Désre, Esztelnekre és Körösbányára internálták őket kényszerlakhelyre. Ferencz Ervin egy rendtársával hátramaradt Máriaradnán, hogy a búcsújáró hely templomát igazgassa. Máriaradnai kényszerlakhelyéről a temesvári egyházmegyében a kommunista hatósággal együttműködő "békepapság" elleni küzdelemhez csatlakozott. 1954-ben, a Sztálin halála utáni, akkori átmeneti nemzetközi enyhülés (genfi négyhatalmi tárgyalások, majd 1955-ben az osztrák államszerződés) idején, Ervin atya kapcsolatba lépett román és magyar világi értelmiségiekkel, akikkel egy keresztény szociális, kereszténydemokrata kibontakozás érdekében kezdtek gondolkodni. Az volt a szándékuk, hogy ha a nemzetközi folyamatok tartósak maradnak, akkor a romániai társadalomban, a román és magyar nyelvű közösségben egyaránt, legyen jelen az a keresztény társadalmi gondolat, amit XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott Rerum Novarum, és XI. Pius pápa 1931-ben kiadott Quadragesimo Anno című szociális enciklikái határoznak meg. Ez volt az az időszak, ami Márton Áront is 1955-ben kihozta a börtönből. 

Márton Áron életének további alakulásán, kereszthordozásán látjuk, hogy az 1954-ben megindult kedvező folyamat nem volt tartós. Az 1956-os magyar forradalom leverését követően a nemzetközi életben és a kelet-közép-európai térségben is újra a hidegháború évei következtek. Márton Áront 1957-ben kényszerlakhelyre utasították, tíz évig lebegett a feje fölött az újabb bebörtönzés veszélye. Ferencz Ervint pedig ebben az évben letartóztatták. A vizsgálati fogság alatt a rendőrség olyan benyomást támasztott Ferencz Ervinben, mintha Márton Áront újra letartóztatták volna, és ott lenne a szomszédos szobában. Több sikertelen kísérlettel így akarták rávenni, hogy valljon Márton Áron ellen. Ferencz Ervin azonban nem vallott püspöke ellen, amivel megmentette Márton Áront az újabb bebörtönzéstől. Ha az akkor már 61 éves Márton Áront újra börtönbe zárták volna, akkor biztos, hogy ott halt volna meg a börtönben, mert a romániai katolikus püspökök – nyilvános és titkos, római katolikus és görögkatolikus püspökök egyaránt – fele börtönben halt meg. Ervin atya, aki ilyen módon megmentette Márton Áron életét, a tárgyalóteremben - ahol saját halálos ítéletét várta - megnyugodott, mert látta, hogy Márton Áron nincs a vádlottak padján. Ferencz Ervint a Szoboszlay-perben életfogytiglani börtönre ítélték - az ügyész halált kért rá. A Szoboszlay-perben 56 személyt ültettek a vádlottak padjára. Az 56 vádlott közül tizenegy személyt golyó általi halálra ítéltek és ki is végezték őket. A kivégzettek között két katolikus pap is volt, Szoboszlay Aladár és Ábrahám Miklós. Ha a bíróság helyt adott volna az ügyész felterjesztésének, akkor Ferencz Ervint is kivégezték volna. A börtönből az 1964. évi általános amnesztia idején szabadult.

Ferencz Ervin sokáig közöttünk lehetett, 2016-ban, élete 97. évében halt meg.