A karácsony minden keresztény kultúrában meghatározó ünnep, ám sok országban különbözőképp ünneplik. A Mindennapi orosz, svéd és mexikói körképe.

A kommunizmus évtizedei alatt a Szovjetunióban tilos vagy legalábbis gyanús volt minden, ami a kereszténységhez kötődött, így több generáció nőtt fel valódi karácsony nélkül. Bár Szent Miklósnak hatalmas kultusza van a pravoszláv országban, Mikulás helyett mégis a kékruhás Gyed Maroz, Fagyapó járta végig az iskolákat, tündérforma kísérőjével: Sznyegorucskával, Hópelyhecskével. Ők hozták a Jolkát, a Karácsonyfát is. Gyedmaroz és Sznyegorucska a rendszerváltozással sem mentek nyugdíjba, ma is az orosz gyerekek kedvencei.

A karácsony megünneplése Oroszországban a kilencvenes évek közepétől kifejezetten vallási-egyházi jelleget öltött. Erre utal az is, hogy az orosz gyerekek Sznyegorucskától az ajándékok mellett ma már kapnak egy darab fekete kenyeret, amit egykor a mesebeli szegény Bábuska az utolsó marék lisztjéből sütött a Napkeleti Bölcseknek, hogy vigyék el Betlehembe a Kisjézusnak. Ez nem csupán a világ ura előtti teljes hódolatot jelzi, hanem emlékeztet a böjt időszakára is. Oroszországban a karácsonyt ugyanis a Julianus naptár szerint januárban, vízkereszt idején ünneplik. Azok, akik tartják az egyház előírásait több, mint negyven napig készülnek a karácsonyra. Ez a böjt hivatott felkészíteni a testet és lelket az új világosság befogadására.

Az ortodox családokban a karácsonyi ünnepség az esthajnalcsillag felbukkanásával veszi kezdetét. A család tagjai együtt figyelik megérkezését, ugyanis a hiedelem szerint ez a csillag vezette a bölcseket Máriához. A vacsora előtt a családfő imádkozik, és megtörik a böjti kenyeret. A falat kenyérrel az anya egy kanálka mézet ad mindenkinek, megáldja gyermekeit egyenként, hogy édes és termékeny legyen a következő esztendejük. De ahogy az életben is fel kell készülni a nehéz napokra, a méz után egy gerezd fokhagyma is jár a család tagjainak.

A hagyományos orosz karácsonyi vacsora tizenkét fogásból áll, hiszen Jézusnak is tizenkét apostola volt. A hal, a kaviár, a tenger különböző gyümölcsei természetesek ilyenkor az orosz asztalon, mivel a tanítványok java része halász volt, és mi mást ehettek volna, mint amit a tenger adott. Az orosz karácsony másnapján az ortodox családok háza megnyílik, és kezdetét veszi az örömünnep. Házról házra járnak, és felzengenek a „koljadki”-k, az újévi jókívánságok, térfás fenyegetőzések, melyek igencsak rárímelnek a mi karácsonyi népénekeink pajzán szövegeire.

A svédek két nappal karácsony vigíliája előtt állítják fel a karácsonyfát. Az ajándékot náluk Tomte és Bock hozza. Tomte eredendően egy kis szürke házi manó volt, aki jól elfért a padló repedéseiben. A karácsony és vízkereszt közötti időszakban kibújt a földből, és Bockkal (a háború és a vihar istenének, Thornak kecskebakjával) végigjárta a házat. Ahol Tomte mindent rendben lévőnek talált, ott a következő esztendőben békén hagyta a ház lakóit. Azokban a házakban viszont, ahol piszkot, rendetlenséget, veszekedést talált, eleresztette a gonosz kecskét: hadd törjön, zúzzon kedvére.

A középkor idején Svédországban, csak úgy, mint Európa többi részén, egyre inkább megerősödött Szent Miklós kultusza. Így Tomtéból, az apró gnómból jóságos apó lett, aki karácsony este ajándékokkal kedveskedik a gyerekeknek. Ám kísérője, a fekete kecskebak is vele megy, hogy ráijesszen azokra, akik nem viselkedtek jól az elmúlt esztendőben.

A karácsonyi fieszta kilenc napos ünnep Mexikóban, december 16-tól 25-ig tart. Maga a szó: „Las Posadas” „Szálláskeresés”-nek fordítható. Hasonló ami betlehemezésünkhöz, ám a mai napig élő hagyomány: általában gyerekek öltöznek be Máriának, Józsefnek, és énekelve járnak házról házra, hogy szállást kérjenek a kisdednek.

Amikor megnyílik a kapu, mindenki a „Piñata”-t keresi, amely a mennyezeten vagy az udvaron egy magas rúdon, esetleg egy fa ágán lóg. A „Piñata” valójában egy hatalmas, csillag formájú doboz, arany-, ezüstpapírral fedve, girlandokkal és papírrojtokkal díszítve, amely tele van csokoládéval, cukorral, szárított gyümölccsel, nem csoda hát, hogy minden szálláskereső csoport megpróbálja leverni. Ilyen csillagtörő játékot figyelt meg Marco Polo az 1200-as években Kínában egy Tavaszünnepen. Ahogy a magas rúdon himbálózó csillagot, a körülötte ugráló kínai gyerekeket nézte, eszébe jutott a saját gyermekkora, hiszen Itáliában karácsony táján ők is hasonlót játszottak társaikkal.

A papírcsillag Mexikóban a Marco Polónál leírtakhoz hasonlóan mind a mai napig hét ágú kell, hogy legyen, emlékeztetve a hét halálos bűnre. A csillagban elrejtett finomságok a menny édességét jelképezik, hiszen a betlehemi csillag megjelenése legyőzi a gonosz minden mesterkedését. Ám az ember nem érhet az égig: ahhoz, hogy a győzelem az övé legyen, kemény munkát kell végeznie: gyermeki hittel kell végigjárni azt az utat, ami a mennyei ajándék megszerzéséig vezet.

Ha eltörik a „Piñata”, és legyőzetik a gonosz, kezdetét veszi az örömünnep, zenével, tánccal, lakomával. A főmenü a mi töltött káposztához hasonló étel, a „tamales”, amit „atole”, egy kukoricalisztből készült forró ital követ, desszertként pedig csöröge fánkhoz hasonló „buñuelos”-t fogyasztanak.

Miklya Luzsányi Mónika

mindennapi.hu

erdely.ma