„Tovább kell vinni a lángot, amelyet ezer éve Szent István gyújtott meg Erdélyben”
Az első adventi várakozásunk Karácsonykor beteljesedett. Várakozásunk emlékezés volt: együtt éreztünk az ősökkel, az ószövetségi választott néppel, bűnbánatot tartottunk, együtt imádkoztunk a prófétával: „Harmatozzatok égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el, édes Üdvözítőnk” (vö. Iz 45,8).
Visszatekintünk az elmúlt esztendőre. Mint mindig, volt öröm és bánat, volt nekilendülés és lankadás, volt új kezdet és volt abbahagyás is. Erdélyország, és benne a gyulafehérvári római katolikus érsekség, Szent István alapítása állja a sarat. Átvészelte a 150 évig tartó száműzetést püspök nélkül az erdélyi fejedelemség idején (1556-1713), megmaradt a kommunista idő 44 éve alatt is hitvalló részegyháznak (1945-1989). És most, húsz éve már a demokráciában, három éve Európában, tovább kell vinni a lángot, amelyet ezer éve Szent István gyújtott meg itt, Erdélyben.
Az elmúlt esztendőben temettük el Erdély első megyésérsekét, Bálint Lajos gyulafehérvári római katolikus érseket kérése szerint szülőfalujában, Csíkdelnén. Április 4-én, húsvétvasárnap költözött az örök Hazába, miután reggel még magánkápolnájában bemutatatta a legszentebb húsvéti áldozatot. Vele új korszak kezdődött egyházmegyénkben, mert a Szentatya az erdélyi magyar püspökök kérését részben teljesítette: 1991. augusztus 5-én közvetlen a Szentszéknek alárendelt érsekség rangjára emelte a gyulafehérvári, volt erdélyi püspökséget. Az öröm nem volt teljes, mert az erdélyi történelmi egyháztartomány felállítása még hátra van.
Közös örömünkre szolgált, hogy a folyamatban levő romániai 16 boldoggá avatási perből az első befejezést nyert Bogdánffy Szilárd nagyváradi titkos vértanú püspök (1911-1953) boldoggá avatásával Nagyváradon október 30-án. Élete mind a négy magyar erdélyi egyházmegyét magába foglalja, mert a Csanádi egyházmegyében született, Szatmár-Nagyváradon dolgozott és a gyulafehérvári egyházmegyében halt meg börtönben. Erdélyben csalódást okozott az, hogy Isten Szolgája, Márton Áron. hitvalló ügyében még újabb adatokat kértek a már beadott iratgyűjteménybe, és a hitvallónál szükséges csodát sem tudtuk még kiimádkozni a jó Istentől.
Ebben a tanévben két újmisést szenteltem. Négy Paptestvér halt meg, az egyik tragikus körülmények között. Ősszel a szemináriumban nyolc gyulafehérvári egyházmegyés kispap kezdte meg a tanulmányokat. Fél millió hívemből jó, ha még 380.000 megmaradt. Mindenütt ravatalozót építenek a székely falvakban, de bölcsőt kevesebbet faragnak. Ezek a számadatok elszomorítanak. A Történelem Ura azonban nem hagyhatja magára népét. És bizalmunkat a Csíksomlyói Máriába vetjük. Ezeréves történelmünk folyamán nagyobb létszámcsökkenést is átvészeltünk.
De azért volt az Advent, hogy ráébredjünk: nekünk is tenni kell valamit azért, hogy a Mindenható Isten Erdély földjén is jövőt adjon Isten vándorló népének. Ezért kell komolyan vennünk a Karácsonyt, a Húsvétot, a Pünkösdöt, megváltásunk és keresztény mivoltunk határköveit. Legegyszerűbb megújulás: boruljunk oda a betlehemi jászol elé és fogadjuk meg: betartjuk keresztségi fogadásainkat Isten segítségével. Ezt kívánom Kedves Hallgatóinknak is és minden jóakaratú embernek: áldott, boldog újesztendőt adjon Mindenkinek a Kis JÉZUS.
Fohászunkkal zárom: Áldjon meg minket Mária, és az Ő kegyes Szent Fia! Ámen.
Vatikáni Rádió
