P. Bíró J. Antal
Az élet él és élni akar!

Siránkozunk, panaszkodunk,

Hogy mi egyre fogyatkozunk,

Mi vagyunk az okozója,

Megszavazzuk az „ABORTUSZT”

Képviselőinknek vállát,

Lucifer megveregeti,

Mert évente 70 ezer,

Gyermek az életét veszti.

Szerencsétlen ez az ország,

Amelynek vezetői

Drága édesanyáinkat

Gyilkosságra rábeszéli.

Minden megfogamzott magzat

Teljes jogú emberélet,

Ártatlan vért kiontani,

élet elleni merénylet.

A megfogant kis magzatnak

csak az élethez van joga,

Az életet kioltani

Nincsen senkinek hatalma.

Lucifernek sincs hatalma,

Hogy a lelkünket elvegye,

Csak akkor, ha önként adjuk,

Abban telik öröme.

A lelketlen édesanya

Doktor bácsit arra kéri,

Szívem alatt van egy élet

tessék azt lemészárolni.

Ily bűnökhöz mondjátok meg

Mit szól a lelkiismeret,

a költő azt Istent kéri:

„Ne vakítsd meg a lelkemet.”

Liberalizmus van máma,

Ateizmus fedő neve,

És az ember bármit tehet

A szabadosság nevébe.

Aki Isten teremtményét

Elviszi lemészárolni,

Vajon tud-e ő még egyszer

Az Istennel szembenézni.

Tudnia kell, hogy van Isten,

Elébe kell egykor állni,

Képes lesz-e ily gaztettért

Szívből bocsánatot kérni?

Legnagyobb baj a világban

Az Istentől elszakadni,

A meggyilkolt magzatokért,

hogy fog népünk elszámolni?

Ha a földről elköltözöl,

megnyílik egy másik kapu,

magzatjaid mind kiáltják

Nem szerettél minket anyu.

Ölelő búcsúcsók helyett,

Elállják a menny kapuját,

És a véres kezű anyát

Oda belépni nem hagyják.

Vérfoltokat a lelkedről,

Ha a földön nem mostad le,

Reád váró égi kapuk

Csukva lesznek mindörökre.

Csatlakozz a mozgalomhoz,

Mondj naponként négyszer AVE-t,

Anyákért és orvosokért.

A lappangó gyilkosokért.

Adjon Isten látó szemet,

Lássák be, hogy mily nagy a tét,

Ne gyilkoljuk a nemzetet,

Se a magunk, se más lelkét

Jó Istenünk arra kérünk

Fordítsd felénk tekinteted,

Ha találsz köztünk tíz igazat,

Ne büntesd meg nemzetünket.