…hívő lelek-énekeljük Hamvazószerdán, jelezve azt -legalábbis külsőleg-, hogy hajlandók vagyunk megalázkodni Isten előtt. Beismerni azt, hogy porból lettünk és elhamvadunk, testünk egyszer azonos lesz a föld anyagával: por és hamu.

A hamu egyszerre a gyász, a vezeklés, a bűnbánat és a feltámadás jelképe. Nem kell hozzá kereszténynek lenni, hogy megértsük, milyen mulandó, ez az élet, ha csak az anyag és a biológia, a test oldaláról tekintjük. Még akkor is, ha semmi sem vész el, csak átalakul. A cigaretta dohánya, a meleget adó tűzifa, a leégett házak pillanatok alatt hamuvá lesznek, miközben szép csendesen, esetleg lázas küzdelem közepette „elég" az egész élet. Látszólag nem marad semmi belőle csak por és hamu. Ezelőtt anyáink a hamuval tisztították meg a háztartási edényeket. Ez volt a legjobb súrlószer. De használták apáink a földnek trágyaként, tápérték-kiegészítőként is. Meséinkben pedig a szegénylegény el sem indult szerencsét próbálni az átalvetőben meglapuló hamuban sült pogácsa nélkül.

Az Ószövetségben Ahasvéros király népirtó rendeletét meghallva Mardokeus megszaggatta ruháját, hamuval és szőrzsákkal födte be magát. Érezte, hogy itt valamit tenni kell, ha el akarja nyerni Isten irgalmát. Akárcsak Ninive királya Jónás prédikációjára. A mi liturgiánk csak szelíden emlékeztet és jelez, hogy bűnbánat nélkül nem lehet megtisztulni.

A megszentelt hamu emlékeztet hivatásunkra, ti. megtérés nélkül nincs üdvösség. És bűnbánat nélkül nincs megtérés. Vajon hány politikus vagy egyházi vezető, cégfőnök vagy iskolaigazgató merné vállalni manapság, hogy vezekeljen népéért, és kiesdje Isten irgalmát? A bűnre nincs más védőoltás, csupán a bűnbánat. Elfogadni ajándékként Isten ingyenes szeretetét, és ez alapján rendezni életünket. A negyvennapos nagyböjti lelki nagytakarítás, ezért elodázhatatlan. A hamu túlmutat önmagán: ember ne hidd el magad! Inkább alázkodj meg, és kérjed bűneidre Isten bocsánatát. Mert Ő itt van veled, és felkínálja neked bensőd békéjét. Még porladó tested is örök életre számíthat…

Sebestyén Péter