Civil a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hallgatóinak többsége – mondja Orosz Lóránt ferences szerzetes, az intézmény rektora. Sokan vannak, akik azért mennek ide tanulni, hogy elmélyedjenek hitükben. Igen népszerű a katekéta-lelkipásztori munkatárs, illetve a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban című képzés is.

A hallgatók 10 százaléka külföldi, a főiskola több nyugati egyetemmel is szoros kapcsolatot ápol. A tíz éves intézmény a szerzetesi spiritualitásból fakadó sokféleségből kiindulva műveli a teológiát.

Hogyan ítéli meg a tíz éves Sapientia reputációját?

Kicsit több mint 370 hallgatónk van. A legfontosabb célcsoportunk a magyar szerzetesség. Évente ott vagyunk a rendi elöljárók konferenciáján a rektor-helyettessel. A hetven szerzetesi hallgató számos rendből érkezett. A világi papság körében is ismertek vagyunk, hiszen például a hitéleti szakokra felvételizőktől kivétel nélkül kérünk plébánosi ajánlást, valamint az Iránytű nevű hivatástisztázó kurzusra, amin most harmincnál is többen vesznek részt, a plébánosok is elküldik azokat, akiknél papi vagy szerzetesi hivatáskezdeményt látnak. Sokan vannak olyanok is, akik azért jönnek esti tagozatra három éves teológiai képzésre vagy katekéta-lelkipásztori kisegítői szakra, mert szeretnének elmélyedni a hitükben. Pedig már karriert csináltak, befutottak, esetleg nyugdíjasok. A hallgatói hozzáállás általában jó.

A papok számának fogyatkozását érzi a főiskola?

A főiskola sajátosságának megfelelően elsősorban a szerzetesi képzéssel foglalkozik, és így veszi ki a részét a szerzetesi utánpótlás biztosításából. Hallgatóink több mint 10 százaléka külföldi, ebben benne vannak a nálunk tanuló, a jövőben Magyarországon szolgáló indiaiak, vagy épp a határon túlról érkező magyarok is. Sokan vannak, akik szerzetesek által fenntartott intézményekhez kötődnek, szerzetesi plébániákon dolgoznak, de a lelkiségi mozgalmakból is jönnek hallgatók. A hallgatóink nagyjából harmada budapesti, harmada a főváros vonzáskörzetéből érkezik, harmada pedig az ország többi részéből. Nyilván a közelebbi egyházmegyékkel, például Kalocsával, Székesfehérvárral vagy Váccal szorosabb az együttműködés. Van két egyházmegyés kispap is a hallgatóink között, akik mielőtt kispapnak álltak volna, már nálunk tanultak, és a püspökük úgy gondolta, hogy ha itt kezdték, akkor már nálunk is fejezzék be a teológiát.

Ezek szerint nagy az érdeklődés a világiak körében is a képzéseik iránt.

A 370 hallgatóból háromszáz laikus. Amikor tíz éve Rómából a Szerzetesi Kongregáció megalapította a Sapientiát, a jóváhagyott statútum lefektette, hogy lehetőség van laikusok képzésére is. A II. vatikáni zsinat is kívánatosnak tartja, hogy a világiak teológiai és Istenről való tudása elmélyüljön, ahogyan ezt a Gaudium et spes 62. pontjában olvassuk. Szerintünk az ilyen képzés elvégzése nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki egyházi szolgálatra jelentkezik. A legnépszerűbb szak továbbra is a katekéta-lelkipásztori munkatárs BA, de a fő képzési formánk az ötéves, osztatlan teológus MA. A katekéta szakra épülnek rá egyrészt a hitéleti és nem hitéleti tanári szakok, a hittanári, az etikatanári, család- és gyermekvédő tanári szakok, másrészt a pasztorális tanácsadói képzés. Ez utóbbinak három blokkja van, egy teológiai, egy pszichológiai és egy lelkigondozói. Ezentúl vannak szakirányú továbbképzéseink, azaz posztgraduális képzések, a nem hitéleti gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadói, valamint a hitéleti „Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban” nevű, amelyek kétévesek.

Egy éve indult el a gazdaság keresztény elveiről szóló képzés. Sikeres?

Úgy tűnik, nagy igény volt rá, egymásra talált a kereslet és a kínálat, mert nagy az érdeklődés és lelkesek mind a tanárok, mind a diákok. Ők ezt a képzést missziónak fogják fel, többségük a gazdaság, a cégek világából érkezett.

Sikerült a Sapientiának beépülnie a magyar felsőoktatásba?

Mint államilag elismert intézmény, része vagyunk a Magyar Rektori Konferenciának, ahogy a vidéki szemináriumok, hittudományi főiskolák is. Ezen kívül több területen együttműködünk például a Corvinusszal vagy az ELTÉ-vel és a Pázmánnyal. A hitélettel foglalkozó intézmények kicsi és speciális szeletét adják a magyar felsőoktatásnak.

A Pázmány Hittudományi Karával milyen a viszony? Nyilván van némi átfedés a célcsoportok közt.

Személyes szinten jók a kapcsolataink, vannak kölcsönös meghívások konferenciákra, előadásokra. Budapest és a közép-magyarországi régió egyébként szerintem elbír két hittudományt oktató intézményt. Emellett megvan mindkettőnknek a maga iránya. A Pázmánynak megvannak a maga évszázados tudományos vívmányai, mi a magunk tíz évével inkább a szerzetesi spiritualitásból fakadó sokféleségből kiindulva műveljük a teológiát

Mi a véleménye a felsőoktatási törvény koncepciójáról és magáról a magyar felsőoktatás helyzetéről?

A finanszírozás biztonságosabbá tétele valóban lényeges kérdés, hogy a tömeg helyett a minőségen legyen a hangsúly. A közoktatást is rendbe kéne tenni, hogy olyanok jöjjenek az egyetemre, akik képesek kifejezni magukat szóban és írásban. Ez sajnos nem automatikus, ezért az utóbbi időben szigorítottunk a felvételi követelményeken, aminek már érezni is a jótékony hatását. Én jó ötletnek tartom, hogy a pedagógusképzés legyen osztatlan. A teológusképzés egyébként az orvosi és jogászképzéshez hasonlóan eddig is osztatlan volt. Most várakozó állásponton vagyunk, hogy miként alakul tovább az elképzelés.

A szerzetesrendek együttműködésére milyen hatással van a közös főiskola?

Sok pozitív hozadéka van, nem csak az, hogy a növendékek megismerik egymást, hanem például hogy a különböző szerzetesi lelkiségek gazdagíthatják egymást. Generál, általános szerzetesi lelkiség ugyanis nincs. Csak jezsuita, bencés, ferences és még ezerféle lelkiség van. Viszont mégis vannak közös pontok, amik leszűrhetőek a saját lelkiségből. A közösség, ima, evangelizáció mindenhol fontos. Különösebb konfliktust nem generálnak a különbségek. Mindenki be is mutathatja a saját lelkiségét szeminárium keretében, ami kreditet ér. Most ferences és szalézi lelkiségi szeminárium van meghirdetve.

Milyenek a nemzetközi kapcsolataik?

A legfontosabbak a római kapcsolatok. Rendszeres összeköttetésben vagyunk természetesen az alapító Szerzetesi Kongregációval, a fenntartó rendek legfőbb elöljáróival, valamint a bencések Szent Anzelm Egyetemével, ahova affiliálva vagyunk. Az Erasmus-program keretében vannak kapcsolataink nyugati és kárpát-medencei teológiai karokkal, mint pl. a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karával, vagy Béccsel és a Leuveni Katolikus Egyetemmel is. A gazdaságetikai képzésünkben a domonkosok római egyetemének, az Angelicumnak a Társadalomtudományi Kara van a segítségünkre.

A kutatással hogy állnak?

Hagyományosan minden félévben van egy Sapientia-napunk. A tavaszi konferencián általános teológiai téma szokott előkerülni, a tavaszin pedig kifejezetten szerzetesi. Ezeknek az anyagát mindig kiadjuk a Sapientia Füzetek sorozatában, ami a huszadik részéhez közeledik. Harmadik évfolyamába lépett az évente kétszer megjelenő Sapientiana folyóirat is. A Szerzetesteológiai Intézet sorozatai pedig elsősorban a szerzetességgel kapcsolatos nívós idegen nyelvű művek fordításait tartalmazzák, a L’Harmattan kiadóval együttműködésben. A tanszékek is szerveznek szimpóziumokat, amiknek az anyagát kiadják, és az oktatók is publikálnak.

Mik a terveik?

Több tehetséges fiatal szerzetes doktorált az elmúlt években, illetve hamarosan fokozatot szerez, és megkezdi a tanítást nálunk. Az ő sikeres beilleszkedésük, az elmúlt években indított szakok értékelése, a Sapientia egyre élőbb lelki és teológiai műhellyé formálása a célunk.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír