Össztársadalmi összefogás jeleit láthatjuk a család helyzetének javításáért folyó törekvésekben. Figyelemfelkeltő programok, a tudományos, politikai és civil élet rendezvényei mutatják, a társadalom felismerte az összefogás szükségességét és értékét. Az egyház ebben a folyamatban elsősorban a család identitástudatának megerősítését látja feladatának – mondta Bíró László családreferens püspök a Magyar Kurírnak.

– A katolikus egyház szervezte Az állam és az Egyház felelőssége a jövő nemzedékért című nemzetközi konferencia egy azon rendezvények között, melyek a családtémában szerveződtek az utóbbi időszakban.

– Igen, annak vagyunk tanúi, hogy a tudomány, a politika, a civil szervezetek és az egyházak intenzíven foglalkoznak a család kérdésével. Ezen különböző síkok elsődleges üzenete, hogy összefogásra van szükség a család érdekében. Csak ezáltal tudunk kiemelkedni abból a helyzetből, amiben vagyunk. Összehangolt cselekvéssel tudunk előrelépni.

– A kormány családpolitikáját látva úgy tűnik, egymásra talált az egyházak szándéka és az állami akarat. Mit tart elsődlegesnek a családok kérdésében az egyház?

– A konferencia beszámolói érzékeltették, mit kell tennünk. Elsődleges a család értékének tudatosítása. Ha nem ébredünk rá mi magunk, hogy mit ad a család a családtagoknak, mit ad a társadalomnak, akkor nem tudjuk képviselni érdekeit. A család a lét hordozója, ha átérezzük ezt, akkor tudunk valóban energiát fektetni a családért való munkálkodásba. Az identitásában megújult család tud megerősödni, így képviselheti érdekeit. A konferencia legfontosabb eredményét e helyes identitástudat megfogalmazásában látom.

– Számos nyilatkozat hangsúlyozza a szemléletformálás szükségességét a család értékének tudatosodásában. Az egyház ezt az építkezést már régóta folytatja.

– A konferencia II. János Pál pápa munkásságát tekintette példaképnek. II. János Pál nagy szakértelemmel és szeretettel szólt a családról. 1980-ban létrehozta a Családok Pápai Tanácsát, megírta a Familiaris Consortiót, 1994-ben kiadta a családokhoz szóló levelét, megfogalmazta a családokhoz szóló chartát. Ez a három jövőbe mutató dokumentum segít bennünket abban, hogy az egyház lelkületével gondolkodjunk a családról. Mindhármat prófétai írásnak tekinthetjük.

– Mire teszi a hangsúlyt a család értelmezésében ez a három pápai dokumentum?

– A pápa Krisztust állította a középpontba, és a test teológiájának kidolgozásával megteremtette a modern családpasztoráció alapját. Eszerint a család a Szentháromság élő képmása, arra hivatott, hogy közösségként szolgálja az Egyházat és a társadalmat. A házasságról antropológiai alapon beszél, mint a test és a lélek egysége, a férfi és a nő egymást kiegészítő valósága. II. János Pál kezdettől fogva azt vallotta, hogy nem a házasság van válságban, hanem az ember, mert eltávolodott istenképmásiságától.

– Milyen társadalmi folyamatok vezettek ahhoz, hogy a társadalmat korábban fenntartó családi kötelék ma megkérdőjeleződik?

– Kettős szexuális forradalommal állunk szemben. Az első a hatvanas évek derekára tehető. Következménye, hogy a szexualitást leválasztotta a házasságról, a szeretetről, az életről. Egyfajta dualizmust hozott létre. Látszólag az ember szabadságáról beszéltek, valójában a test megvetéséről volt szó, mert a testet teljesen leválasztotta a személyről. A második szexuális forradalom most zajlik, ez az ember személyéig hatol. Gyökerében akarja megsemmisíteni az embert, a nemi identitást és vele a házasságot.

– Az identitástudatból fakad a küldetés. Milyen aktivitást kér az egyház a családoktól?

– Családi imádság, családi katekézis, az egyházközségekben családcsoportok létrehozása, részvétel a házaspárok felkészítésében, lobbizni a társadalom felé a család érdekében.  Mindez nagyon fontos. Ugyanakkor az elsődlegesen mégis arról kell beszélni, mit kell tenni befelé. Hogyan tud a család megerősödni saját identitásában? A szentségi házasság létével hirdeti az evangéliumot. A szentségek, az eucharisztia, a bűnbocsánat, személyes imádság és a kölcsönös szeretetben a házaspár megéli egységét Krisztussal. Ebből az egységből indul el az emberek felé és lesz tanúságtevővé. Ezáltal nyújtja azt a társadalomnak, amit leginkább nyújthat.

– A kifelé történő lobbizás szükségességéről beszélt.

– Azért határozhatja meg egy kisebbségi lobbi, hogyan éljünk és gondolkodjunk, mert a többségben lévők hallgatnak. A hallgatás örvénye veszélyezteti a keresztény értékeket képviselő gondolkodást. Nem bánunk megfelelő módon a médiával, holott éppen úgy lehet a miénk is, mint azé a kisebbségé, amelyik a mi értékrendünktől idegen értékeket sugall. II. János Pál azt is kimondta, a család felelős a családért elsődlegesen.

– A magyar kormányzat a soros elnökség lehetőségét felhasználva hívja fel a családra a figyelmet.

– Úgy látom, Európa felfigyelt a magyar törekvésekre. Brüsszelben téma lett a magyar elnökség. A családhét kapcsán kiderült, sokan örülnek Európában ennek az egyértelmű állásfoglalásnak a család eszméje mellett. A lengyelek veszik át tőlünk a soros elnökséget, remélhető, hogy ezzel egy egész év szól a családról. Látnunk kell, hogy az EU-nak nincsen családpolitikája. A nyugdíjrendszer összeomlása, a munkaerőpótlás miatt kerül szóba a demográfiai válság. A család és az élet önértéke elsikkad. Csak pragmatikus okok miatt kerül felszínre.

– A környező országok családhelyzetét is bemutatták a konferencián. Összehasonlítva ezekkel, Magyarország milyen helyzetben van?

– Európát tekintve a helyzet majdnem mindenhol ugyanaz. A házasságkötések száma csökken, a válások száma emelkedik. Kivétel talán Lengyelország, ahol az abortuszt be tudták tiltani a demokráciára hivatkozva, miszerint minden embernek egyenlő joga van, és ez a jog megilleti a magzatot is.

– Az egyház a családmozgalmakkal, családcsoportokkal a családgondozás számos működő modelljét tudja felmutatni. Miképpen válhatnak ezek hatékonyabbá?

– A családcsoportoknak jogi formát kell ölteni, hogy mint intézmények képviselhessék a család érdekét a társadalom felé. A családpolitika elsődlegesen helyi szinten zajlik, ezért a helyi önkormányzatok felé kell eljutni a családmozgalmak csoportjainak. Hogy a politika a család valós szükségleteit szolgálja, szüksége van a civil társadalom információjára. E nélkül zsákutcába juthat.

– Többször mondta, hogy pozitív fordulatot lát.

– Ez a hét nagy reménnyel tölt el. Azt közvetíti, az élet, a házasság és a család olyan érték, amiért össze tudunk fogni, amire együtt oda tudunk figyelni. Össze tudnak fogni a vallások; a házasság, család kapcsán számos közös pontjuk van. Ebben a kérdésben nyitott a nem hívő is. A társadalom egyre inkább felismeri, hogy a család adja a humán tőke jelentős hányadát. Hiszem, hogy Európa ráébredt az összehangolt cselekvés szükségességére, és a család a pozitív diszkrimináció körébe kerül a már sokszor megtapasztalt negatív diszkriminációval szemben.

– Az említett konferencia a Család éve egyik központi rendezvénye volt. Hogyan folytatódik a tematikus év?

– Lesz még egy országos rendezvény ősszel a gödöllői egyetem aulájában, de a tematikus évben a hangsúly mindig a helyi kezdeményezéseken van. Az ország szépen rámozdult a család évére. Ez is jelzi a vákuumot, az emberek ösztönösen érzik azt, hogy itt valamilyen fontos értékről van szó.

Trautwein Éva/Magyar Kurír