Ma kilenc héttel templomunk búcsú ünnepe előtt, plébániánk patrónusa, Szent Antal tiszteletére ima kilencedet kezdünk.

Kt.

Ma kilenc héttel templomunk búcsú ünnepe előtt, plébániánk patrónusa, Szent Antal tiszteletére ima kilencedet kezdünk.

A kilenced, latinul novéna, kilenc napos ájtatosságot jelent. A magán- és a népi vallásosság egyik fajtája. Szentírási példája az apostolok Jeruzsálemben, az utolsóvacsora termében összegyűlt közössége Jézus mennybemenetele után, ahol egy szívvel-lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával és az asszonyokkal, amíg kilenc nap múlva el nem jött a megígért Szentlélek (ApCsel 1,12-14). Ez a kilenc napig tartó ima a kilenced eredete.

A novénák tartásának közvetlen oka, célja többféle lehet: készülődés bizonyos ünnepre, jelen esetben templomunk névadójának ünnepére, vagy rendkívüli eseményekre, mint amilyen a házasság szentségének felvétele, vagy egy életbevágóan fontos döntés meghozatala, illetve szükségállapot, segítségkérés… A kilencedeket felajánlhatjuk a magunk, szeretteink vagy mások javára, a földi életben való boldogulásra, illetve lelkünk/lelkük üdvére.

Háromfajta kilencedről beszélhetünk, az idő tartamát illetően: az első a kilenc egymás utáni napon végzett ájtatosság. A második, amikor kilenc egymás utáni hét meghatározott napján végezzük ájtatosságunkat – pl. jelen esetben a kedd, mert Szent Antalt kedden temették el, s az e napon végzett imákat Isten a Szent érdemeiért igen gyakran meghallgatta. Illetve a harmadik a nagy kilenced: mely kilenc egymás után következő hónap meghatározott napján végezzük ájtatosságunkat. Ilyen például az első péntek, Jézus Szent Szíve tiszteletére.

Kt. Bármilyen kilencedet végzünk, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, akkor nagyon lényeges, hogy a kegyelem állapotában legyünk. Ez azt jelenti, hogy ha súlyos bűn terheli lelkünket, akkor attól igyekszünk megszabadulni mielőbb a szentgyónásban, aztán járuljunk szentáldozáshoz, ahányszor csak tudunk a kilenced alatt, és végezzük el azt az imát, ami az illető kilenceddel kapcsolatos. Természetesen mindezt megerősíthetjük a test imájával, a böjttel és a belőle fakadó jócselekedetekkel.

1263. április 13-án felnyitották Szent Antal sírját Páduában. A jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére a szent nyelvét teljesen épen találták. Szent Bonaventúra, aki jelen volt ennél az eseménynél, a csodától lenyűgözve ekkor írta meg azt a himnuszt, amit templomunkban mi is szoktunk végezni a keddi napokon, s mely így kezdődik:

„Csodákat kik látni vágytok, Ó, jöjjetek Szent Antalhoz, Fekélyt, nyomort, vétket, halált, Sátánt, elűz, gyógyulást hoz. S a refrénje: Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, Ifjú és agg visszanyerik…”

„Az elveszett tagot, vagyont, Ifjú és agg visszanyerik…”

Kt. Mit kellene visszanyernünk közösségileg és egyénileg, Szent Antal imájára? Mit is veszítetünk el? Vagy mi is az, amiről azt gondoljuk, hogy a birtokában vagyunk, s ha kissé tüzetesebben kutatnánk utána, rá kellene döbbennünk, hogy már rég nem a miénk, vagy, hogy csak alig rendelkezünk vele, illetve, hogy már nagyon felszínesé, megszokottá vált az életünkben, s ennek következtében nincs is hatással rá. Olyan, mint az Úr Jézus által emlegetett só, amely izét veszítette, s kidobták, hogy eltapossák az emberek. E miatt ránk is vonatkozik a Jelenések könyvében lévő szemrehányás: „Van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot” (Jel 2, 4-5.).

Tehát mi az, amit Szent Antal imájára vissza kellene szerezzünk, vagy el kellene mélyítenünk, hogy a ma kezdődő kilencedünk gyümölcsöző legyen, hogy a mindennapi életünkön meglátszódjon, hogy birtokában vagyunk, s aminek segítségével visszatérhetnénk a kezdeti isten iránti szeretethez, s ami Szent Antal életét is jellemezte, formálta és alakította Isten nagyobb dicsőségére?

Az egyik legfontosabb kincs, érték, amit Szent Antal segítségével föl kellene frissítenünk, vagy éppen élővé tennünk, illetve vissza, vagy meg kellene szerezzünk, amiről ma szeretnénk elmélkedni, - a többiekről a későbbi nyolc kedd keretében –, tehát a legfontosabb, mondhatnánk azt is, hogy az első, az „ÉLŐ HIT”! – mert hit nélkül nem lehet senki sem kedves Isten előtt – áll a zsidókhoz irt levélben.

Viszont azon is érdemes lenne már most elgondolkodni, hogy mi a többi kincs, érték, aminek birtokába volt az ember így vagy úgy, de elveszítette, akár úgy hogy nem vigyázott rá, akár úgy hogy nem használta, nem élt vele, s így lassan elsikkadt, elfogyott, mint az akumlátorból az áram amelyet, ha nem használnak, lemerül.

De miből is áll az élő hit, amit ma kérni szeretnénk Istentől a nagy csodatevő közbenjárására.

A hit egy bizonyos lelki magatartása az egész embernek. Továbbá, a hit egyrészt "Isten ajándéka", mert mindig Isten kelti, ösztönzi és építi az emberben a maga kegyelme által, ahogy Pál apostol fogalmaz: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka”(Ef 2,8). Másrészt viszont az ember önként és szabadon adott válasza, állásfoglalása erre az isteni kezdeményezésre. Igen, a hit az egész ember személyes válasza Istennek, aki kinyilatkoztatta magát az embernek. Itt a földön csak ritkán érezzük meg Isten közelségét, Ő nem erőszakolja ránk szeretetét, kegyelmét, vár és segít, de nem kényszerít a vele való együttműködésre.

A II. vatikáni zsinat kihangsúlyozza a hitnek két, látszólag egymásnak ellentmondó vonását: a hit kegyelem és ajándék, ugyanakkor az embernek szabad elhatározásából fakadó döntése. Bár a kegyelem teljesen ingyenes isteni ajándék és nem érdemeinkre való tekintettel kapjuk, mégis szabad döntésünkön múlik, hogy elutasítjuk vagy együttműködünk vele.

A hit tehát sohasem jön létre Isten kezdeményezése, ön-kinyilatkoztatása, illetve megváltó cselekedete nélkül. De ugyanígy elmondhatjuk, hogy sohasem jön létre az ember erre nézve adott pozitív válasza, állásfoglalása, vagyis Isten ingyenes ajándékának az elfogadása nélkül.

Ami a hit jelentőségét illeti, négy egymással szorosan összefüggő dologra kell rámutatnunk:

A hit az igazzá, szentté, az Isten gyermekévé válás egyetlen útja, lehetősége az ember számára, amint a Biblia ezt oly hangsúlyosan kijelenti: „Az igaz ember pedig hitből él”(Róm 1,17) „Az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit” (Gal 2,16).

Ha pedig az igazzá válás egyetlen útja, akkor az üdvösség, az örök boldogság feltétele is, mivelhogy az igazzá válás az, ami szükséges az üdvösséghez. Ezt szintén határozottan kijelenti számunkra a Szentírás: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Márk 16,16).

A hit azért az igazzá válás egyetlen útja, mert a hit által léphetünk kapcsolatba, köthetünk szövetséget a háromszemélyű egy Istennel. Ahogy már idéztük a zsidókhoz irt levélből: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi” (Zsid 11,6). Ha viszont a hit összekapcsolja az embert Istennel, akkor Istenben és Isten által munkálkodó ember számára minden lehetséges. Lehetséges a bűnös ember megtérése, azaz igazzá, szentté válása is, ami a legnagyobb csoda. Ezért jelenti ki határozottan Szent János apostol: „Mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot (pontosabban a bűntől áthatott világot). És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk” (1Ján 5,4).

Ezért a hit a legnagyobb érték egy emberben és a legnagyobb kincs az ember számára, ahogy fogalmaz Szent Péter apostol az ő első levelében. „Örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre” 1Pt 1,7). A Jelenések könyvében maga Jézus biztat bennünket: „Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj…”(Jel 3,18).

Kt. Mindezek után még jobban érdekelhet bennünket a nagy kérdés: De mi a hit maga? Hogyan lehet megragadni az élő hit lényegét? De erről majd a következő elmélkedésünkben…

Viszont addig is, a mondottak alapján fontoljuk meg, milyen a mi, személyes hitünk? Talán nem tagadjuk Isten létét, vallásunk tanítását, de nem is törődünk sokat a hittel, nekünk minden mindegy, annak ellenére, hogy jó katolikusnak mondjuk magunkat. Így van-e? Vigyázat, nem elég, ha nem vagyunk hitetlenek, hanem hitünk, vallásunk tanítása szerint kell élnünk, beszélnünk és cselekednünk! Szemünk előtt tartjuk-e ezt? Tudjuk e értékelni a szentmisét, a szentáldozást, szentgyónást, tudunk-e mit kezdeni a test imájával, a böjttel? Nem hanyagoljuk-e el mindezt? Nem tulajdonítunk-e kevés fontosságot mindennek? Vagy ráérünk majd minderre később?

Egy régi mese szerint gyűlés volt a pokolban. Az ördögök beszámoltak tevékenységükről. Az egyik arról szólt: "Én mindenütt azt hirdettem, hogy nincs Isten, nincs mennyország, mindenki élhet nyugodtan a bűneiben!" Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: "Jó, jó. Régi propaganda-szólamunk ez. Csak az a bökkenő, hogy ha bajba jutnak, még a leghitetlenebb ember is azt mondja: 'Jaj Istenem!' Ráadásul a lelkiismeretük is gyakran megszólal: 'Hátha mégis...' "

Felállt egy másik ördög, s így beszélt: "Én azt hirdettem, hogy a Biblia a papok találmánya; nem érdemes olvasni; divatja múlt könyv." Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: "Ez is régi propaganda-anyagunk. De látjátok, ez a könyv mégsem veszít hatásából. Újra meg újra fölfedezik; naponta milliók olvassák."

Már-már úgy tetszett, hogy senki sem mer a munkájával dicsekedni, de végül is megszólalt egy kisördög: "Én azt súgom az emberek fülébe, hogy van Isten és igaz a Biblia, szép dolog a megtérés, de még ráérnek megtérni!" Erre a főördög már azt mondta: "Nagyszerű! Te csinálod a legjobban!"

Testvéreim, imádkozzunk Szent Antalhoz, hogy esdje ki számunkra Istentől az élő hit kegyelmét.

„Csodákat kik látni vágytok, kik az élő hit birtokába akartok jutni, jöjjetek Szent Antalhoz, mert ő Fekélyt, nyomort, vétket, halált, Sátánt, elűz, gyógyulást hoz.

Hiszen Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, hitet, Ifjú és agg visszanyerik…”

Ámen.

Kaplonyi Barátok