Az 1952-ben Bákó megyéhez csatolt település a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál, a történelmi Magyarország "ezeréves határánál" fekszik.

A település neve "Gijmes" alakban 1600-ból ismert. Régi temploma 1782-ben épült, anyakönyvét 1785-től vezetik. A település legnagyobb, római katolikus temploma, a "gyimesi nagytemplom" a vasútállomás közelében áll. Építése 1974-1976 között történt, Dani Gergely esperes-plébános kitartó munkájának köszönhetően. Gyimesbükknél, a szoros jobb oldalán még mindig láthatók a határszéli "Rákóczi-vár" romjai, melyet nem a Rákócziak, hanem Bethlen Gábor fejedelem építtetett. Később az osztrákok többször megerősítették. Őrhely jellege volt, de inkább a kereskedelemmel, mint a hadászattal függött össze.

Ismertek a településhez tartozó tarhavasi, cigánypataki és bálványos-pataki részek kitűnő sósforrásai, melyek kihasználatlanok.
A település élő népszokásai közé tartozik a betlehemezés, a maszkos újévi köszöntés és a "húsvéti tojásíró kaláka".