A hegység a Déli-Kárpátok legnyugatibb csoportjához tartozik. Találhatunk itt kopár, égbe nyúló csúcsokat, éles, sziklás gerinceket, tavakkal díszített teknõvölgyeket és mély, víz vágta szurdokvölgyeket is.

 

 

Alpesi jelleget kölcsönöz a tájnak az, hogy a hegység teljes területének több mint egynegyede 1800 méternél magasabban fekszik. A csúcsok közül 55-nek a magassága meghaladja a 2000 métert. A legalacsonyabb pont a Sebes-patak medrében található, ahol a vízfolyás eltávozik a hegységbõl, ez 495 méter magasságban van.

A hegység legnagyobb turisztikai vonzerejét a teknõvölgyek felsõ részeiben mindenfelé elõforduló tengerszemek jelentik. Az 58 állandó és kb. 40 idõszakos tengerszem közül 11-nek a felszíne meghaladja az egy hektárt. A legkiterjedtebb a Bukura- (8,8 ha), majd a Zenóga- (6,5 ha) és a Fekete-tó (4 ha). Ezek közül a Zenóga-tó a legmélyebb, 29 méter.

A hegységben az elsõ rezervátumot 1927-ben hozták létre Nyárádi E. Gyula neves botanikus javaslatára. Késõbb, 1935-ben Alexandru Borza botanikus közremûködésével létrehozták a Retyezát Nemzeti Parkot. A terület legnagyobb része, amelyen most a nemzeti park található, valamikor a malomvízi Kendeffy grófok tulajdonában volt.

Fotó: Márton Kató