A környezet veszélyeztetésének fő oka, hogy túl sok felesleges dologgal vesszük körül magunkat, ráadásul azokat egyre kevesebb ideig használjuk... Abban a pillanatban, amikor az emberiség az élő természet által kínált javakkal nem elégedett meg, elindult a fenntarthatatlanság lejtőjén.
A Nyugat, és főleg az Egyesült Államok nem elégszik meg saját erőforrásaival, emellett környezeti problémáit is hajlamos exportálni. Mindennek fedőideológiája a szabad kereskedelem. ...
Az áruk utaztatása csupán azért, mert egy részegység vagy egy munkafolyamat a Föld másik oldalán néhány centtel olcsóbb, igen komoly energiapazarlással, s így károsanyag-kibocsátással jár. A nagytőke számára ez azért kifizetődő, mert a környezetkárosítást nem (ő) fizeti meg, hanem a jövő nemzedékei, másrészt a helyi közösségek, akiknek életfeltételeit a környezetrombolás rontja....
A hadipar saját létjogosultságát a gazdasági érdekek szavatolásával (vagyis a világ többi részét kifosztó mechanizmusok működésben tartásával) igazolja. Ám ha a centrumországokban nem volna pazarlás, nem kellene kifosztani a világ többi részét, és felszabadulhatna a hadiparban lekötött tőke. Ám a döntéshozókat éppen a két legártalmasabb ágazat, a hadi- és az olajipar mozgatja, mert az finanszírozza. ...
A természetrombolás egyik legfőbb mozgatórugója a gigantikus reklámipar csak szolgálólánya a termékeit minden józan megfontolás ellenére eladni igyekvő termelő nagytőkének, amely viszont maga is csak eszköze az egész világot behálózó, gigantikus pénzeket mozgató spekulációs tőkének. ...
A luxusillatszert kínáló reklámfilm és az üzemi balesetben megrokkant harmadik világi bennszülött ugyanazon érem két oldala. Az egyik fogyaszt, a másik szenved, de mindkettő azért, hogy egy mindkettő számára megfoghatatlan, személytelen "befektető" néhány további milliárd dollárt könyvelhessen el a számláján.
A gazdasághatalmak a megvásárolt politikai osztály közreműködésével elérik, hogy azok nemzeti érdeknek tekintsék a jövőt felélő, más népeket kihasználó rendszer működtetését akár háború árán is....
Tudván, hogy a modern ipari társadalmat megalapozó kőszén, kőolaj és földgáz évmilliók lassú átalakulásával keletkezett, sokkoló belegondolni, hogy már rövid két évszázad alatt beleütközünk e készletek kimerülésének problémájába.
Madách Eszkimó-színe nem is olyan abszurd, ha minden így halad tovább. ...
Az ésszerű és a jövő iránti felelősségtől vezérelt erőforrás-gazdálkodás legnagyobb akadálya, hogy a gazdaságot nem a közösség távlatos, hanem a tőke rövid távú profit-érdekei irányítják. ..
Amíg e kincsek kiaknázása és elosztása (is) rövid távú profitban érdekelt magántársaságok kezében van, a pazarlás az érdekviszonyokba kódolt.
A stratégiai ágazatok közösségi ellenőrzés alá vonása lassan már az emberiség túlélésének alapfeltételévé válik.
Ennek esélye azonban a jelzett erőviszonyok miatt ma (még) csekély....
A természetrombolás fő oka az, hogy a gazdaság- és társadalomszervezés optimalizációs függvénye ma a profit maximalizálása, ami minden más, könnyen beláthatóan fontosabb humán vagy környezeti érdeket és értéket maga alá gyűr.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a profitok döntő részét koncentráló multinacionális tőke rendkívül erős befolyással bír a világpolitika alakulására, rövidlátó érdekeit agresszíven érvényesíteni tudja az említett, az emberiség túlélése szempontjából döntő fontosságú értékekkel és érdekekkel szemben.
Ha egyáltalán létezik megoldás, annak előfeltétele a valódi népakarat segítségével a gazdasághatalmak túlerejének megtörése.
A közeljövő nagy kérdése, hogy működik-e még az életösztön az emberiségben, vagy elbutítva hagyja magát tovább vezetni az életfeltételeit egyre gyorsuló ütemben megsemmisítő zsákutca vége felé.
(A teljes cikk a Távlatok 75 - 2007. húsvéti számában olvasható. Krómer István: Hajtsátok uralmatok alá - de hogyan?)
