Július 9-én, szombaton Jubában kikiáltották az új Dél-Szudáni Köztársaság függetlenségét. Ehhez kapcsolódik ezen a héten Federico Lombardi jegyzete, amely idézettel kezdődik: II. János Pál 1993. február 10-én Kartúmban elhangzott beszédéből idézi az akkori tragikus helyzet leírását.
„Nehéz nem gondolni mindazok imáira és szenvedéseire, akiket a háború sújtott, amely még most is tart e földön, különösen Dél-Szudánban. Közületek oly sokan onnan jöttek, a háború miatt menekültek, hajléktalanok. Ártatlan milliók mérhetetlen szenvedése arra késztet, hogy kifejezzem szolidaritásomat a gyengék és védtelenek irányában: forduljanak Istenhez, tőle kérve segítséget, igazságosságot, minden ember Istentől kapott méltóságának, az ember alapvető jogainak tiszteletét, a saját hit szabad gyakorlásának lehetőségét félelem és hátrányos megkülönböztetés nélkül. Teljes szívemből remélem, hogy szavam eljut hozzátok, kedves déli testvéreim.”
„A változás szelei, amelyek Afrikában fújni kezdenek, új gazdasági és politikai struktúrákat követelnek, amelyek valóban tiszteletben tartják az emberi méltóságot és az emberi jogokat” – hangsúlyozta a pápa az egybegyűlteknek.
Ezek voltak II. János Pál szavai, aki egy rendkívül intenzív napot töltött 1993-ban Kartúmban, megszokott rendkívüli bátorságával beszélt a hatóságok előtt az igazságosság és a szabadság drámai témáiról. Hatalmas lelkesedéssel fogadta szavait a szudáni katolikusok tömege, akiknek nagy része délről menekült a véget nem érő erőszak és polgárháború elől.
Azóta tizennyolc év telt el. Úgy számítják, hogy kétmillió ember halt meg és négymillió menekült el az országból. Ma már remélhető, hogy a háború valóban véget ért, és Dél-Szudán új köztársasága, amelyet a lakosok meglepően nagy többsége akart, békében kezdheti el új történelmét. A pápa képviselői, az ENSZ főtitkára, számos ország püspökei és államfői érkeztek Jubába a függetlenség kikiáltására. Dél-Szudán a világ egyik legszegényebb országa lesz, igen nehéz problémákkal kell szembenéznie belső egysége megteremtésért, de lakói remélik – és velük mi is valamennyien -, hogy építhetik a szabad és békés jövőt. A szudáni nép titokzatos és rendkívüli életereje, amely akkor este felszínre tört II. János Pált hallgatva, nem merült ki; de szükség van erős, konkrét nemzetközi és egyházi szolidaritásra, hogy kibontakozhasson. Ne mulasszuk ezt el — fejezi be az Octava Dies műsor számára írt jegyzetét Federico Lombardi.
