Csángóföldön először 2006-ban jártam. Az interneten olvastam, hogy Budapestről indul egy autóbusznyi ember a moldvai csángókhoz – akkor még nem tudtam, hogy utitársaim többsége keresztszülő –, és Kolozsváron csatlakoztam hozzájuk én is. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon rokonszenves emberek voltak.

 

Nagy élmény volt bejárni a csángó falvakat, (Lészped, Klézse, Pusztina, Somoska, Külsőrekecsin stb), mindenik faluban valami szépet és újat, valami mást tapasztaltam. A csángóföldi utamról élménybeszámolót írtam, de most csak egyetlen dologról szeretnék írni.

Lészpeden, miután Anna néni házának udvarán ebédeltünk, meghallgattuk a gyönyörűen éneklő gyermekeket, megnéztük remek táncaikat. Aztán beszélgettünk velük.

Én egy kisfiút szólítottam meg, s vele beszélgetve megtudtam, hogy három húga van. Aztán a két nagyobbikkal is megismerkedtem. Kérdésemre, hogy van-e tehenük, elmondta, volt, de megdöglött. Rögtön megszületett bennem az elhatározás: veszek nekik egy tehenet! Még 1980-ban, egy székelyföldi 7 gyermekes család részére gyűjtöttem pénzt tehénre. Íme, itt van az új alkalom és lehetőség.

Gyűjteni kezdtem a pénzt. Nagyon lassan gyűlt. A sokpénzű emberek nem annyira adakozóak, mint a kevéspénzűek! Tisztelet a kivételnek!

Aztán eszembe jutott, hogy igénybe veszem eszperantista barátaim segítségét! Eszperantó nyelvű lapot szerkesztek, s a nyári számban írtam az olvasóimnak, s arra kértem őket, küldjenek 2-3 szép képeslapot, virágokat, állatokat, tájképeket ábrázolókat, amit én majd értékesítek, s akkor ők is hozzá tudnak járulni egy tehén megvásárlásához, a 4 gyermekes család számára.

Az eredmény minden reményt felülmúlt! Közel 800 csodaszép képeslap érkezett, de sokan küldtek pénzt is, kisebb nagyobb összegeket. Aztán két nagylelkű adakozó mindenkin túltett! A dán Peter Weide 650, a német Albrecht Kronenberger 750 eurót küldött Rotterdamba, az Eszperantó Szövetséghez, ahonnan egy holland eszperantista barátnőm elhozta a pénzt.

2007 november 16-án elutaztam Lészpedre és 17-én megvettük a tehenet, kicsi borjával együtt. Álmom valóra vált! A négy gyermek és szüleik kimondhatatlanul boldogok voltak és hálásak mindenkinek, akiknek köszönhetően, most már mindennap ihatnak tejet!

Márton Attila, lészpedi tanító bácsi most 85 gyermeket tanít magyarul. Neki adtam oda a második tehénre való pénzt, amit egy 3 gyermekes családnak szántam, s amit rövidesen megvásárolnak.

A 800 képeslapot most kezdtem árulgatni barátaimnak, ismerőseimnek. Remélem, hogy tavasszal egy harmadik többgyermekes csángó család fog örvendezni egy ajándék tehénnek!

Tanulság: sok kicsi sokra megy!

Szeressétek, segítsétek ti is, ahogy lehet a csángó gyermekeket!

Sigmond Júlia, Kolozsvár