Összefogásra, az elődök példájának követésére hívta fel a figyelmet Böjte Csaba ferences szerzetes a gyergyószárhegyi Tatárhalomnál, ahol az 1658. évi tatárdúlás visszaverésére emlékeztek.
Szentmise keretében tisztelegtek az ősök emléke előtt az 1658. szeptember 6-i tatárdúlás sikeres visszaverésének 350. évfordulóján a Gyergyói-medence lakói. „Itt vagyok itthon, és ti mindannyian a testvéreim vagytok” – hangoztatta Böjte Csaba atya szombati prédikációjában, amit egy teherautó platóján mondott el Gyergyószárhegy határában, a nemrég visszaszerzett ferencrendi birtokon a több száz jelenlévő előtt. Prédikációjában arra is kitért, hogy az Erdélyben élő embereket „kétféle szerződés” köti ősei földjéhez. Egyrészt a Jóistennel kötött több mint kétezer éves szerződés, aki fia, Jézus Krisztus révén megváltotta a világot, másrészt Árpád vezér ősi vérszerződése, amely által otthonra lelt a magyarság a Kárpát-medencében. „A magyarok a történelem során mindig is nyitott közösséget képeztek, befogadva mindenféle nemzetet” – szögezte le Csaba testvér. A történelmi elemeket tartalmazó prédikációban a példaértékű összefogásra hívta fel a figyelmet, amelyet Gyergyó népe 1658 őszén tanúsított a fosztogató tatárhorda ellen. „Őseink a tatárok érkezésének hírére nem futamodtak meg, nem kerestek kifogásokat, és nem várták a kívülről jövő segítséget, hanem Istenben bízva összefogtak és megvédték elődeik földjét, méltónak bizonyultak, hogy itt éljenek ezen a gyönyörű földön” – hangsúlyozta Böjte atya. Kifejtette: bár 2008-ban már nem kell tatártámadástól tartanunk, ma is vannak ellenségeink, akik „bántani akarnak”. Beszédében az autonómiára is kitért, kifejtetve, úgy képzeli el, mint a sok szeletből álló tortát. Egyik szelete a szociális problémák, a gyermekvédelem, amelyre működőképes megoldást csak összefogással sikerült találni.
A mise végén Tatár Mária-Magdolna Mongóliában doktorált keletkutató, történész tartott szemléletes történelmi áttekintést a Gyergyószárhegy és Gyergyóditró határában lezajlott csatáról. „Minden elismerésem a székelyeké, ugyanis a II. Rákóczi György uralma alatti tatárbetörés idején mindössze négy településen sikerült visszaverni az ellenséget” – hangsúlyozta. Ezek: a háromszéki Tamásfalva, Torockó, Nagyenyed és Gyergyószárhegy. A fosztogatók ekkor felégették a gyulafehérvári székesegyház levéltárát, kifosztották Brassót és a szász városokat, Kolozsvár pedig hatalmas hadisarcot fizetett, hogy elkerüljék. De a történész szerint a tatárdúlás a „jónak a kezdete volt”: 16 évre rá, ezt a háborút folytatva kiűzték Buda várából a törököt, 18 év múlva pedig Magyarország felszabadult az oszmán uralom alól.
Szerzo: Jánossy Alíz
