Egy kedves Betlehemes játékra hívlak benneteket, hogy húzzatok egy szerepet: Ki kicsoda, micsoda akar lenni az idén Karácsonykor a Kisjézus jászla körül.
Bevezető
Egy kedves Betlehemes játékra hívlak benneteket, hogy húzzatok egy szerepet: Ki kicsoda, micsoda akar lenni az idén Karácsonykor a Kisjézus jászla körül.
A játék arról szól, hogy Gábriel arkangyal, aki Úr színe előtt áll, és aki a Megváltó születésének hírnöke, aki Máriának, Józsefnek és a pásztoroknak is elmondta a jó hírt, most reánk akarja sugározni Isten mérhetetlen szeretetét az által, hogy elhozta azt a tizenkét angyalát, és segítőit, akiket szolgálatuk az Úrjövet, az Ádvent idejéhez köt. Továbbá elhozta a Békesség angyalát is, aki őrangyalainkkal együtt ott volt a hírhozó angyalseregben. Azért teszi ezt, mert a jóakaratú emberek szívében békesség lakozik, és a Békesség angyalának vezetésével közel juthatunk Isten szívéhez, mely a megtestesülés óta emberszívként dobog, a keresztfán megnyílt, hogy mindenkit irgalmába fogadjon, hogy legyünk mi is a béke eszközévé.
Mikor ennek az 51 szereplőből álló, Ginder Katalin Mária Bonaventura Kalocsai iskolanővértől való sorozatnak bármelyikét elolvassuk, akkor egy csupa-szívvel megírt, jellemrajzot olvasunk el, amilyenek lenni szeretnénk (a legszebbek közé tartozik talán az „ökör” és a „szamár” szerepe). Mert ezek a kis jellemrajzok valahogy úgy jönnek a kezünk ügyébe, ahogy az Isten áldásával jól húzott igekártyák. Körülbelül tizenhárom éve másolgatom ezeket a lapokat. Már nagyon sokan elkérték az egész sorozatot, mert annyira megérintette őket, hogy okvetlenül szeretteiket is részesíteni akarják ebből az örömből.
Felhasználási javaslat
Az egyes szerepeket szétvágjuk (csak a szerepeket, az angyalok utáni kísérőket eldobni!), karácsonyi csomagolópapírba tekercseljük, díszes zsákból kínáljuk kihúzásra. Vagy szalmaszálként, hosszirányba hajtogatjuk, majd kévébe kötjük, vagy pohárba állítjuk. Már akár Ádvent harmadik, az Öröm vasárnapján is húzhatunk, de legkésőbb Karácsonykor (mi eddig ezt tettük)
Betlehem készítése
Betlehemet készítünk egy kenyércipóból vagy vekniből. Azért kenyérből, mert Betlehem azt jelenti: Kenyér Háza, Jézus pedig: az Élet Kenyere. A kenyér héja lesz a betlehemi barlang teteje és alja. A kenyeret az alja közelében egy szakaszon vízszintesen bevágjuk, majd a vízszintes bevágásig függőlegesen is, így egy kenyérdarabot vágtunk ki (vekni esetén úgy vágjunk, hogy majd széles legyen a barlang nyílása). Majd a vízszintes vágást folytatjuk egészen a kenyér héja közeléig A kenyér belét kiszedjük, belőle és más étkezésnél ismert eszközökből (pl.: fogpiszkáló, borsszem, őrölt paprika, majoránna, snidling, alakos ropi stb.) készítjük el a szerepünk megjelenítését. A fő alakokat: Kisjézus, Szűzmáira, Szent József érdemes előre elkészíteni, például só-liszt anyagból, kenyérbélből vagy másból.
Ha valaki, pl. „szellő” szerepet húzott, készít egy ventilátorhoz hasonló tárgyat, ha pedig „hasadék” szerepet, akkor késsel vág egy hasadékot a betlehemi barlangon stb. Ha valakinek sehogy sem sikerül megjelenítenie, az a megnevezését írja egy cédulára, és tűzze rá fogpiszkálóval a barlang tetejére, vagy annak környékén helyezze el.
Természetesen másként is lehet szervezni az egészet. Például a falut járó Betlehemesek vigyék magukkal ezeket a szerepeket, amiből a meglátogatottak húzhatnak. Ha várhatóan 51-nél több emberre számítanak, akkor több sorozatot kell kinyomtatni.
A karácsonyi időszak végeztével a kenyértől idegen anyagok eltávolítása után kenyérmorzsát készíthetünk a Betlehemből. Így egész következő évben ehetünk az Élet Kenyeréből.
Az ÚR ANGYALA vagyok, GÁBRIEL arkangyal, aki az Úr színe előtt állok.
Az Úr küldötte vagyok, aki hírül vittem a világ egyetlen igazi örömhírét, a MEGVÁLTÓ születését. Előbb Zakariásnak jelenthettem Keresztelő szent János születését, akinek feladata volt, hogy az Úr iránt készségessé tegye a népet, előkészítse a MEGVÁLTÓ felismerésére és befogadására. Majd MÁRIÁNAK vittem hírül JÉZUS KRISZTUS születését, MÁRIÁNAK; a názáreti szűznek, akinek neve ISTEN előtt: a KEGYELEMMEL TELJES. Mikor pedig megszületett az ISTENI KISDED, Betlehem pásztorainak jelenthettem meg a nagy örömhírt. Akik elhitték és befogadták ISTEN felfoghatatlan jóságát és irgalmát, azokat mind beragyoghattam ISTEN dicsőségével. Most tirátok szeretném sugározni ISTEN eme mérhetetlen, nagy-nagy szeretetét. Jobbról és balról mellettem állnak azok az angyalok, akiket szolgálatuk az ÚRJÖVET, az advent idejéhez köt. Náluk jelentkezzetek. Ők továbbítják majd lelketek, szívetek készségét, szeretetét.
Jöjjenek először azok, akik advent előestéjének angyalához tartoznak:
Előlépnek: Lábnyom a sivatagban; Lámpás a barlang bejáratánál; Hasadék
angyal: Az Úr „kikiáltója” vagyok. Én kondítom meg az első adventi harangszót. Felébresztelek benneteket az adventi hajnali misékre. Kinyitom lelketek ajtaját, hogy rátaláljatok és merjetek elindulni a Betlehembe vezető úton. Megfogom kezeteket és vezetlek benneteket. Eszetekbe juttatom gyermekkorotok minden jó karácsonyát, amikor őszintén hittétek, hogy JÉZUS szeret, mert hasonlóvá lett hozzánk, amikor KISDEDKÉNT születve vállalta emberi sorsunkat. Serkentelek benneteket a több és buzgóbb imára és buzdítalak a jó gyónásra. Mert csak a tisztaszívűek láthatják meg az ISTENT. Ha karácsonykor igazán rá akarsz csodálkozni az ISTENI KISDEDBEN megjelent isteni jóságra, őszinte bánattal és bűnvallomással tisztítsd meg a lelkedet a szentgyónásban, és ott kapod meg az újjászületés kegyelmét is. JÉZUS születésnapján neked is ujjá kell születned szívedben és lelkedben!
Jöjjenek és mutatkozzanak be segítőim:
Lábnyom vagyok a Betlehembe vezető sivatagi úton. Nem tudni kié? Egy azonban bizonyos, valaki már elindult a MEGVÁLTÓHOZ. Jönnek majd utána mások is, mert a sivatagban a lábnyom mindig biztató. Valaki már járt itt, valaki már megtette az első lépéseket, a veszélyeket rejtő úton, az elérhetetlennek tűnő cél felé. Csak nyomában kell járni. A lábnyomból látni lehet, hogy bátor és magabiztos az, aki elöl jár. Nem szédíti el céljáról semmi, nem torpan meg, nem keres könnyítőnek ígérkező mellékösvényeket. Megy a CSILLAG után; megy ISTEN követének fénye után. És ezért biztosan célhoz is ér. Mert ISTEN mindig küld vezető, csillagot arra az útra, amelyre Ő hívott el. Csak higgyünk benne, és ne tántorodjunk el, ne hallgassunk csábító, eltérítő hangokra, CSILAGUNK, ANGYALUNK vezet!
Lámpás vagyok a betlehemi barlang bejáratánál. Nem vagyok csillár, fényes, ragyogó, csak egyszerű olajmécses. Lángomat önátadás táplálja. Folytonosan önmagamat emésztem fel, hogy fényemnél mások felismerhessék a világ ÜDVÖZÍTŐJÉT. Sötét utakat, sötét barlangokat, a szív titkos útjait, a bűnbánat barlangjait kell bevilágítanom! Ma annyira uralomra jutott a sötétség! A téveszmék, az erőszak, a gyűlölet, a törtetés, az önzés hideg sötétsége! Pihenést, szabadságolást nem ismerhetek, mert sötétben maradnának a JÉZUSHOZ vezető utak!
HASADÉK vagyok a betlehemi barlang falán. Évmilliókkal ezelőtt hatalmas természeti erők választottak széjjel, hasadtam meg! Rettenetes volt ez akkor! De a TEREMTŐ ISTEN, aki kezében tartja az egész teremtett világot, tudta, miért volt mindez! Így lettem BEJÁRATTÁ, AJTÓVÁ a betlehemi barlangban és így juthatott be a SZENT CSALÁD a menedéket nyújtó barlangistállóba. Engem csak addig keres mindenki, amíg be nem léphet az ÜDVÖSSÉG helyére. Nem hozzám jönnek, csak rajtam át! Ez a rendeltetésem. Egykor a KISDED ajkai, már felnőttként fontos szavakat mondanak, amelyeket ÖNMAGÁRA ért, de bennük én is értelmet, irgalmat nyerek: „Én vagyok az ajtó!”
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik a szent helyek békességét őrző angyalhoz tartoznak:
Előlépnek: Sziklafal; Szent József köntöse; Szűzanya saruja
2. angyal: A szent helyek békességének őrzője vagyok. Ilyen szent hely volt királynőnknek, MÁRIÁNAK, názáreti kamrácskája. Láthatatlan jelenlétem által ISTEN küldött békét az útra készülődés gondjai és aggodalmai közepette MÁRIA és József szívébe. Élő hitükben állandóan jelen voltak GÁBRIEL főangyal szavai, amelyek feltárták ISTEN üdvözítő tervét. Bár MÁRIA is kérdezett, amit kérdeznie kellett. GÁBRIEL főangyal válaszolt. Azután MÁRIA „FIA” szavára elérkezett a világmindenség történetének legnagyobb pillanata: ISTEN FIA lakást vett a SZŰZNEK ölén! MÁRIA a SZENTLÉLEK erejéből élő tabernákulummá lett! Sugárzó erővé és szépséggé. Ez kísérte útjára Názáretből Betlehembe is. Láttam gyengéd kezének sugárzó nyomát, amint búcsúzásul végigsimította názáreti kamrácskájának ajtaját. Ezen át lépett be Gábriel főangyal. A ti szívetekbe is békét sziszek, ha a szentáldozások által élő tabernákulummá lesztek. Őrizd MÁRIÁVAL a beléd költözött ISTENT! Lépjenek elő kísérőim:
SZIKLAFAL vagyok a betlehemi barlangban. Kemény, hűvös; megmunkálatlan, ahogyan a természeti erők műhelyéből kikerültem. Évmilliókon át semmi fontos dolog sem történt velem. Az emberek is csak szükségistállónak használták védelmet nyújtó falaimat. De eljött a nagy pillanat, amelyet ISTEN még az idők kezdete előtt eltervezett. Védelmet, oltalmat és meleget megtartó menedéket nyújthattam a nagy KIRÁLYNAK, ki mint KISDED e világra született! Hosszú, haszontalan időkön át kellett várnom erre az egy éjszakára. De a várakozásnak minden keserve ködbe foszlott a boldogságban. Hideg falak könnyezni, sírni kezdett örömében, mert tudtam, hogy eljön a várva-várt, aki által újjászületik az egész teremtés. Lesznek majd más kitüntetett sziklafalak is, mint amilyen e szépséges SZENT SZŰZ jelenési barlangjának fala Lourdesben, amelyet a test és lélek gyógyulásáért esengő zarándokok kezének simítása tesz márványsimaságúvá. Ez az irgalom fala a jelenés sziklahasadéka alatt! Előképei vagyunk a teremtés újjászületésének, amikor ÚJ ÉG, ÚJ FÖLD lesz!
Szent JÓZSEF KÖNTÖSE vagyok. Egyszerű, de jól használható. Meleget, védelmet nyújtó. Akkor is belém burkolózott, amikor lelki sötétség, égő fájdalom, aggodalom szorongatta és vergődött ébrenlét-álom között. Megéreztem én is az angyal érintését, az ISTENTŐL küldött üzenet szavait, amely megnyugtatta szent Józsefet: „… nem félj magadhoz venni MÁRIÁT!” De együtt remegtem szent Józseffel a prófétai szavak hallatán: „MÁRIA a MEGVÁLTÓT hordozza méhében”. József Dávid fia volt, jól ismerte az ÍRÁSOKAT, tudta jól, kire vonatkozik és mit jelent a jövendölés. De megértette saját szerepét is a nagy MŰMŰBEN. És azonnal engedelmeskedett az ANGYALNAK, mert tudta, hogy ezzel ISTENNEK engedelmeskedik.
A SZŰZANYA SARUJA vagyok. Nem annyira elkoptatott, mint szent Józsefé, de szintén egyszerű, szegényes saru. Mégis angyalok becéznek, mert Királynőjük lépteit kísérem. Ezért voltak nyomomban Názárettől egészen Erzsébet hajlékáig. Védték az eleven szentségtartót, MÁRIÁT. Dicsőséget zengtek ISTENNEK; háladalt a MEGVÁLTÓNAK. Szinte lépésről-lépésre váltották egymást, hogy minél többen részesülhessenek ebben a kitüntetésben. Csak MÁRIA nem észlelt ebből semmit. ISTEN szeretete megőrizte őt a „nem látók” hitében és boldogságában. Szívét-lelkét már majd szétfeszítette a MAGNIFICAT! Ki hallhatta ezt? Mind a kísérő angyalok! ISTEN ÍGY ENGEDTE! Hűségük jutalmaként, amellyel a nagy próbán igent mondtak MÁRIÁRA. És vele énekelték. A SZENT SZÜZET szolgáló angyalok kitüntetése ez, hogy MÁRIA kíséretében, aki az eleven SZENTSÉGTARTÓ volt, átélhették a SZENTLÉLEKTŐL fogant JÉZUS jelenlétét, kiben MÁRIA az egész teremtés okát és értelmét hordozta. ISTENI MISZTÉRIUM!
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik a szegényeknek erőslelkűséget adó angyalhoz tartoznak:
Előlépnek: Fűszál; Öreg pásztor; Szent József tarisznyája
3. angyal: Kicsi és egyszerű vagyok, a legkisebb angyalok közül való. De azért ne tévesszetek össze hamis angyalábrázolásokkal, szárnyas kövérkés kisgyerekekkel! Emberi szemetek nehezen bírná elviselni ISTEN legkisebb angyalának nagyságát is. MÁRIA királynőnk választott ki útjára kísérőül. Ő a legszegényebbeket, a legelhagyatottabbakat, a magukra maradt özvegyeket, az elhagyott gyermekeket látja meg legelőször. Nekik van igazán erőslelkűségre szükségük, hogy szegénységük és sok bajuk ellenére is megtalálják JÉZUST. Köpenye alá rejti őket és ott az én helyem is, hogy szünet nélkül bátorságot, bizalmat sugdossak fülükbe.
Szóljanak kísérőim, akik bátorítanak, és példát mutatnak:
FŰSZÁL vagyok a betlehemi barlangistálló küszöbén. Üde vagyok és friss, örülök az életnek! Mégis sokan taposnak rajtam, legtöbbször akaratlanul. Mindazok, akik JÉZUSHOZ igyekeznek. Csak a SZŰZANYA és szent József lép át rajtam figyelmesen, sohasem taposnak rám. Örömüket lelik üdeségemben, gyenge kis zöld létezésemben. Ilyenkor kétszeresen boldog vagyok. De hiába is taposnak rám mások, mindig újra kiegyenesedek, hogy láthassam a világ ÜDVÖZÍTŐJÉT, aki a világ végén újra eljön, s általa ÚJ ÉG, ÚJ FÖLD lesz! ÚJ TEREMTÉS! Még engem is újjá teremt! Van okom hát az örömre, még itt a küszöbön is!
ÖREG PÁSZTOR vagyok, aki az angyalok buzdítására igyekeztem ide a barlangistállóba. Amikor Józsefnek, az ácsnak jó tanácsot adtam nagy szükségükben, hogy idejöjjenek, nem gondolhattam erre a találkozásra. Nem sejthettem, hogy néhány óra múlva itt térdelek majd imádón az újszülött KISDED előtt! ISTEN számon tartja a legkisebb jócselekedetünket is. Más pásztorok és más nyájak is vannak itt Betlehem környékén, de csak hozzánk küldetett az égi hírnökök serege. Ki értheti a kiválasztottság titkait? Feleletünk nem lehet más, mint a porba hulló imádás és hála! És a remegő felelősség! Hogyan adom tovább a jó hírt? Hisznek-e majd nekem? Vagy bolond öregnek tartanak csupán? Mindegy, akár hisznek nekem, akár nem, nekem hirdetnem kell! Van megváltás, mert megszületett a MEGVÁLTÓ! Még öregségem gyengesége sem ment fel a kötelezettségemtől!
Szent József tarisznyája vagyok. Durva vászonból szőve ugyan, de engem is a leggyengédebb kezek szőttek, a SZENT SZŰZ áldott kezei. Sietni kellett neki szövésemmel, mert nagy út előtt álltak, szükség volt rám. Csak a legfontosabbakat vihették magukkal, mert szamaruknak még az áldott SZŰZANYÁT is vinni kellett, hiszen ő méhében hordozta leszakadni készülő gyümölcsét, a KISDEDET! Tanúja voltam Betlehembe vezető fáradságos útjuknak, sivatagon, folyóvizeken, sziklás utakon át. Hogyanörültek, amikor olyasmi is előkerült rejtekhelyeimről, amiről már meg is feledkeztek, hiszen olyan sebtében kellett összecsomagolniuk! Kis darab szárított hal, kenyér, vagy valami fontos szerszám. Önmagam nem cselekszem semmi különöset, de megtartója vagyok minden jónak és szükségesnek. Nincs módom a cselekvésre, de mindig elő lehet venni, hogy valami jóra akadjanak bennem. Ezért vagyok! De ez a kevés is beépülhet a megváltás nagy művébe, ha szívesen adom, amim van.
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik a lelki-gyermekséget és az igazi női segítőkészséget őrző és gondozó angyalhoz tartoznak:
Előlépnek: Pásztorgyerek; Vizeskorsó; Könnycsepp a SZŰZANYAG szemén
4. angyal: A keresztségi ártatlanság fehér ruháját gondozom, amelynek mindig fehérnek kellene maradnia. E fehér ruha jelenti, hogy ISTEN gyermekévé fogadott. MÁRIA királynőnk adta azt a gyolcsot kezembe, amely lelked, istengyermekséged fehér ruhájának jelképe. Őrizd meg olyannak, amilyennek MÁRIA az ÉGI ANYA adta, ki SZENT FIÁNAK, a MEGVÁLTÓNAK kezéből vette át. Őrizd meg, súlyos bűnnel ne tépd széjjel! Ha bűneiddel, mulasztásaiddal foltot ejtettél rajta, siess a gyóntatószékbe! Minél hosszabban őrzöd meg fehérnek, annál inkább válik Veronika kendőjévé a gyolcs. Letörlésére minden bánatnak, könnynek, megcsúfolásnak, szomorkodásnak. Vedd a gyermeki ártatlanság, a bűnöktől megtisztult lelket jelképező ruhát és siess vele MÁRIA nyomában a kis JÉZUS jászlához. Ott még szükség lehet rád!
Jöjjenek hozzám segítőim!
PÁSZTORGYEREK vagyok a KISDED JÉZUS jászla előtt. Egyszerű és még tanulatlan. De a szívemben hit van és szeretet. Ez felér a nagyok bölcsességével és túlszárnyalja az okosok önhitt tudományosságát. Egyszerűen elhiszem, hogy a Kisded más, mint a többi kisbaba. Ő maga az ISTEN FIA és a világ MEGVÁLTÓJA! Kérem tőle, hogy e hitemet megőrizhessem, akkor is, ha már felnőtt leszek. Akkor majd az ő ajkáról hallom, hogy milyen jó a mi MENNYEI ATYÁNK és milyen boldogság, hogy a MEGVÁLTÓ által igaz gyermekei lehetünk. Hitem lángocskájánál megértettem ezt már itt is, amikor a szép KISDEDET nézhettem: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek Országa!” Üdvözítő URAM és ISTENEM! Add, hogy egész életemen át megmaradjak ebben az egyszerű hitben és mindig éljen bennem a szeretet!
VIZESKORSÓ vagyok, a SZŰZANYA vizeskorsója. De csak a kisebbik, nem a nagy, amellyel Názáret kútjára járt. Azt nehéz lett volna magukkal hozni. Pedig milyen messze van itt Betlehemben a tisztavizű kút a barlangtól! Milyen értékes minden csepp víz, amit tartogatok. Vigyázni kell, hogy össze ne törjek! Miből olthatná akkor szomját a SZENT CSALD! A SZERNT SZŰZ gondoskodik róla, hogy mindenkinek jusson az életadó vízből. Szeretem, amikor átfog gyengéd ujjaival. Mintha megsimogatna! Ilyenkor tágulni szeretnék, hogy még többet befogadhassak a jó vízből. De csak cserép vagyok, nem tehetem! Milyen jó az embereknek, akik számára nem elérhetetlen, hogy mind jobban kitágítsák lelküket, szívüket ISTEN kegyelmének, az éltető víznek, a LÉLEKNEK befogadására! Így sokaknak juttathatnak belőle! Igen, az élő víz! JÉZUS ígérete lesz ez Jákob kútjánál a szamarai asszonynak! Kérjétek tőle kegyelmei éltető vizét!
KÖNNYCSEPP vagyok a SZŰZANYA szemén. Igen; sírt a SZŰZANYA is, amikor fájdalom járta át szívét. Nem jajveszékelt, de könnyeit hullatta. Betlehemben a SZENT SZŰZ örvendezett is, meg sírt is. Örvendezett, hogy megszületett az ÜDVÖZÍTŐ, a SZABADÍTÓ, aki mint KISDED édesen simul karjaiba. De ismeri az Írásokat, tudja, hogy szegletkő lesz, jel, amelynek ellene mondanak. Részvétlenség, közöny, gyűlölet kíséri. Ó a szegény emberek! Elutasítják az irgalmat, megverik a pásztort, sőt halálra adják! Szegény bűnös emberek, akik nem tudnak szabadulni a gonosz lélek rabláncából. Könnyei egyszerre voltak a szeretet és engesztelés könnyei. A szeretet SZENT FIA és az emberek iránt. De ugyanakkor a MEGVÁLTÓT visszautasító bűnösökért hulló engesztelő könnyek is. Ki tudhatna e könnyeknek ellenállni?! Még ma is, sőt a Végső Ítéletnél is megindítja ISTEN szívét! Ez a mi nagy reménységünk.
Gábriel: Jöjjenek azok, akik a kicsiny tetteket segítő angyalhoz tartoznak:
Előlépnek: Szellő; Olajmécs; Szamár
5. angyal: Angyalfivéreim így neveznek maguk között, a „kicsike”. Szolgálatom szerint azokért a kis lépésekért felelek, amelyek az ÚR felé meneteltek. A JÉZUSHOZ vezető legegyenesebb ösvényt őrzöm, a „kis utat”, amelyen az a szent Teréz lépdelt ISTEN felé, akit ti „kis” szent Teréznek neveztek. Ő a vezető ezen az ösvényen, de épen ezért egyik legnagyobb szentje az Egyháznak. A kis ösvényen járók azért találnak el gyorsan JÉZUSHOZ, mert ők valóban ATYJUKNAK szólítják a MENNYEI ATYÁT, ANYÁNAK MÁRIÁT és úgy is élnek. Egyszerűen karjukba vetik magukat. Mindennap, még a legkisebb lépésben, legkisebb tetteikben is. Így gyorsan célhoz érnek, még ha ez az út szünet nélküli áldozatokkal szegélyezett út is, és mindig meredekebbé válik. De ha valaki valóban elindult ezen az úton, visszautat már nem ismert.
Jöjjenek hozzám, akik bátorítók ehhez az ösvényhez:
SZELLŐ vagyok a betlehemi barlangban. Nem hideget fújok, csak gyöngéden cirógatom a KISDED JÉZUS arcát, fellobogtatom a lángot a tűzrakásban, felébresztem a bóbiskoló ökröt és szamarat, hogy szorgalmasabban leheljék a KISDEDET, kizavarom a kíváncsiskodó, szemtelen legyeket. Nem keltek égiháborút, legtöbbször észre sem veszik, hogy ott vagyok, de mégis fontos ez a kis szolgálatom. Az azonban már nem szükséges, hogy emlegessék, dicsérjék, értékeljék. Teszem örömmel, mert ez a lényegem! Ha nem tenném, megszűnnék létem értelme. Milyen szívesen kísérem majd el a SZENT CSALÁDOT a menekülés forró útjaira, hogy enyhülést hozzak. Milyen szívesen szárítom majd fel a verejtéket szent József arcáról, cirógatom a SZŰZANYA homlokát, játszom a KISDED JÉZUS hajfürtjeivel. Amíg vagyok, ezt teszem. Ez a szolgálatom!
OLAJMÉCSES vagyok a betlehemi barlangban. Bizony szükség volt ott rám! Bár ISTEN dicsősége sugározta be a barlangot, számtalan angyal imádta ott az ISTENI KISDEDET, de az ember ebből mit sem érzékelhetett. Még a SZENT SZŰZ sem. A pásztorok is csak nyájuk mellett érzékelhették, hogy hitük fellobbanhasson. De mire a barlangba értek, ott félhomály fogadta őket. Csak a tűz parazsa és az én gyenge fényem világította meg a KISDED arcocskáját, a világ MEGVÁLTÓJÁNAK ARCÁT! Míg világítok, önmagamat égetem. Ez a törvény, csak így lesz világosság! Az önemésztés szüli a fényt, mely ISTENHEZ vezeti az embereket, amelynél felismerhetik a MEGVÁLTÓT! De nem sajnálom magam! Míg felemésztődök, önmagam is fénnyé válok, amely kicsiny lángjával belelobbanhat, eggyé válhat ISTEN örök fényével! Angyalok társa így lehetek!
SZAMÁR vagyok a SZENT CSALÁD szolgálatában. Lenézett és megvetett a „nagy urak szolgálatában állók előtt. Mégis én szolgálom a legfölségesebb URAT, és hordozom a legértékesebb terhet, mert én hoztam Betlehembe MÁRIÁT, ISTEN szent ANYJÁT, szíve alatt az ISTENI GYERMEKKEL! Én, vagy talán majd a fiam, hordozzuk egykor az ÜDVÖZÍTŐT, JÉZUS KRISZTUST pálmavasárnapon, az ujjongó tömeg között a jeruzsálemi bevonuláskor. Szeret engem MÁRIA, szeret József és szeretni fog a MESTER is! Ez minden, de ez a legtöbb! Elfogadják egyszerű szolgálatomat, és így kicsiny szolgálatommal része lehetek a nagy MŰNEK. Itt, most a barlangban lihegő szeretetem melengetheti a fázó KISDEDET! Hány nagy művésznek leszek kedvenc témája egykor, mert mindig egyszerű maradtam a szolgálatban.
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik az utakat egyengető angyalhoz tartoznak:
Előlépnek: Csillag; Szent József botja; Pásztor, a legerősebb
6. angyal: A JÉZUSHOZ vezető utakat egyengető angyal vagyok. Kezemben a lapát, feladatom jelképe. Az a szolgálatom, hogy egyengessem az utakat a SZENT SZŰZ és SZENT JÓZSEF előtt. Ők testi szemükkel ugyan nem látnak engem, de ez nem is szükséges. Hisznek ISTENBEN, az Ő gondviselésében és aggodalmaskodás nélkül, bizakodva vágtak neki a hosszú és veszedelmes útnak. Világi hatalmasság parancsára, de mégis ISTENRE bízva magukat. Törékeny, szűzi test rejti a mindenség URÁT. Ki tudja, ki látja ezt? ISTEN terveit rejthetik kicsiny léptek, egyszerű utak, kicsiny tettek is. Fontos, hogy ISTEN iránti szeretetből és Benne bízva tedd. Akkor én is ott járok előtted, és láthatatlanul, de szeretettel lapátolom el utadból a göröngyöket. Hogy eljuthass Betlehembe, a karácsonyi kegyelmek tárházába.
Jöjjenek segítőim ebben a munkámban.
CSILLAG vagyok a betlehemi barlangistálló fölött. Csodálatos égi jel, amelyet hiába vizsgálnátok még távcsővel is, titkát még így sem deríthetnétek fel. A napkeleti bölcsekhez is ISTEN küldött. Égi követ vagyok ISTEN szolgálatában, hogy hitet ébresszek, és hitet erősítsek a szívekben. De jel vagyok, amelynek a gonoszok ellene mondanak, mint majd annak is, akinek születését jeleztem. Nem az anyagvilágból, hanem a szellemvilágból érkeztem, ISTEN szolgálatában váltam érzékelhetővé. Mint csillag, amely nem egy helyben ragyog, hanem vezet. JÉZUSHOZ; az ÜDVÖZÍTŐHÖZ vezet, aki mint KISDED, MÁRIA karjában pihen. Őt nyújtja neked MÁRIA, mint a napkeleti bölcseknek is, ha úgy, mint ők, te is tiszta szívvel vágyódsz utána.
SZENT JÓZSEF BOTJA vagyok. Hűséges társa a hosszú úton Betlehembe! Védelmezője gonosz emberek és vérengző állatok ellen. Elég volt csak meglátniuk engem, és visszahúzódtak. Szent József kezében erőt sugároztam, erőt, amely véd és oltalmaz. Védtem a SZŰZANYÁT és szíve alatt az ISTENI KISDEDET. Mennyi ma is a védtelen anya és védtelen kisded. Különösen milyen sok a védtelen, a gyilkos szülő gondolatoktól fenyegetett magzat! Értük nem bottal kell küzdeni, mert nem vadállatok, hanem maguk a szülők a támadóik. Segíteni! De hogyan? Mindenki rátalál erre, kinek szívében jóság és szeretet él, és aki keresi is. Szóval, cselekedettel, jótanáccsal, melléjük állással, segítségnyújtással. Hány gyermeket kell ma védelmezni saját szüleik kényeztetésével szemben, a jóság szigorával. Intésre emel, figyelmeztető bot vagyok a védtelenek érdekében!
PÁSZTOR vagyok, a legerősebb mindünk közül. Társaim és a nyáj védelmében szembeszállok még a farkasokkal is. Hallgatnak rám társaim, mert ismerik és félik erőmet. De nem akarom fitogtatni ezt az erőt; hanem a gyengék védelmében használni. Amikor elhangzott az angyali szózat, mindenki rám nézett. Tőlem akarták tudni, mit tegyünk? Az öreg már neki indult; neki sietős volt, mert lassabban jár. Nem mehetünk puszta kézzel, javasoltam. Aki jászolban fekszik és kisded, annak sok mindent kell nélkülözni. Számba vettem mit adhatunk, mit vihetünk neki. Csak ami telik szegénységünkből, de azt szívesen. Amikor a barlangba léptünk, először a KISDEDET láttam meg, mert éppen anyja keblén nyugodott. De arcát nem! Fölötte azonban megláthattam a gyengéd, szépséges női arcot. Ilyen tisztát, ilyen szépet még nem láttam életemben! És mégis, mintha ANYÁMNAK érezném! Titok ez! ISTEN nagy titka! Csak annyit tudtam, hogy ezen túl szolgálni akarom őt egész szívemmel, minden erőmmel!
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik ahhoz az angyalhoz tartoznak, aki JÉZUSHOZ köti a lelkeket
Előlépnek: Pólyakötő; Bárány; Galamb Másik galamb
7. angyal: MÁRIA követe vagyok, az áldozatkészség, bensőség kék fénye ömlik el rajtam, kezemben JÉZUS töviskoronája. Kérded, mit keresek a karácsonyi angyalok között? A töviskoronában erő van. Ezzel az erővel tépem szét a bilincseket, amelyeket szokásos bűneiddel lelkeden hordasz. Vagy a szenvedélyeid bilincseit, amelyek a világ fejedelméhez, a gonosz lélekhez kötnek. E széttört bilincseket ISTEN kezébe teszem és a töviskoronából ráhulló fényből kegyelem árad lelkedbe. Feltámad benned a vágy, hogy egészen kiszolgáltasd magad ISTENNEK, szabad rendelkezésére bocsásd magad. Kiszolgáltatottnak lenni, mint a búzamag, amelyet előbb meg kell őrölni, hogy ISTEN KENYERÉVÉ, élő OSTYÁVÁ lehessen! ISTEN nemcsak egyik kezedet akarja! Ő az egészre megy, nem elégszik meg a „fél”-séggel! De jutalomnak is az „egészet” kínálja, nemcsak felét az örökkévalóságnak, nemcsak felét Önmagának, hanem az egészet! ISTEN mindkét kezét nyújtja feléd. Helyezd kezedet az övébe, annak jeléül, hogy rendelkezésére bocsátod magad, és én szorosan hozzákötlek az ÚRHOZ! Ne engedd, hogy bárki is eloldhassa ezt a köteléket!
Jöjjenek a jelképek, a példaképek, akik már megértették és élik is ezt az odaadottságot:
PÓLYAKÖTŐ vagyok a KISDED JÉZUS PÓLYÁJÁN. Egyszerű, kézzel szőtt vászonszalag. De a leggyengédebb kezek, a SZENT SZŰZ kezei szőttek. Ők tekernek most simogató, és mégis erős gondoskodással a KISDED pólyája köré. Készséggel és odaadással hagyom magam az ő anyai kezére! Csomókkal, boggal nem akadályozom szerető gondoskodását. Ha olykor mégis, némi makacssággal ellene szegülnék, az Ő csomókioldó kezei könnyedén kibogoznának! Gyengéd, de határozott szeretettel. Ezért jobb is, ha nem ellenkezem! Csak így lehetek kicsinységemben is szolgálatára a megváltás nagy MŰVÉNEK!
BÁRÁNY vagyok az öreg pásztor kezében. Egyszerű, igénytelen tartásra szoktatva, szűk legelőkre hajtva. Esőben ázó, hidegben fázó, melegben szomjazó lény. Mindig rászorulok valakire: az idősebbek melengető közelségére; a pásztor jobb legelőre hívó hangjára, botjára a farkasok ellen. Olyan életre születtem, mint a többi bárány. Nem voltam nagyra törő, mégis kiválasztott lettem, áldozatra kiválasztva. Húsom és vérem, erőm és mindenem annak szolgál majd eledelül, aki majdan szintén áldozati báránnyá lesz, ISTEN BÁRÁNYA, aki áldozatával elveszi a világ bűneit. Szívesen adom áldozattá magam, ÉRTE, VELE, BENNE, miattatok.
GALAMB vagyok, a galamb pár egyike, amelyeket az egyik pásztor hozott a SZENT CSALÁDNAK. Gazdám úgy gondolta, hogy majd tápláló levest főznek belőlem az ANYÁNAK. De ők szegénységükben mindjárt a KISDED templomi bemutatására gondoltak, ISTENNEK szántak áldozatul. Ezért most etetgetnek, becézgetnek, még a KISDEDNEK is odanyújtanak, aki rám teszi gyengéd kezecskéjét. Tekintetével fivéremet keresi. Valami megindító szomorúság sugárzik szeméből. Ekkor hirtelen megértem, hogy vérem ontásával előképe leszek az Ő feláldozásának. Elszáll szívemből minden félelem! Helyette ontott vérem része lehet a MŰNEK, a megváltás nagy művének.
GALAMB vagyok, az előző párja. Megértettem én is, hogy áldozattá kell lennem. Kis madárszívem mégis boldogan repes, amikor a SZENT SZŰZ etetget, becézget. Fivéremet keresi tekintetem. Vajon érzi ő is, amit én? Elszállt szívemből a vérontástól való félelem, mert a KISDEDBEN megpillantottam ISTEN BÁRÁNYÁT, aki eljött, hogy életével, vére ontásával váltsa meg a világot. Eljön majd egyszer újra és akkor véget ér a természet sóhajtozása, mert ÚJ ÉG, ÚJ FÖLD lészen!
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik ahhoz az angyalhoz tartoznak, aki a megkövesült szíveken kopogtat.
Előlépnek: Kovakő; Könnycsepp az ISTENI KISDED szemén; Szalmaszál
8. angyal: Az emberi szívek átváltozásának segítője vagyok. A megkövesült szíveken kell kopogtatnom. De nem a magam kezével. Az élő tabernákulumban, MÁRIÁBAN, a magzati életben rejtőző ISTENEMBER piciny kezecskéivel kopogtatok ezeken a szerencsétlen megkövesült szíveken. Ezekhez a piciny dobolásokhoz a szeretet és irgalom ritmusával kísért szívdobogás tartozik. MÁRIA anyai szívének dobogása, kinek irgalmas szeretete ISTEN kimeríthetetlen irgalmának kútjából merít, hogy megolvadjanak az eljegesedett, közömbös szívek. Széttörjön a csontpáncél a gőgös szíveken, megenyhüljön az elfásultság, felgyulladjanak a kihűlt szívek. ISTEN szeretete nem torpan meg a megkövesült szívek előtt sem!
Jöjjenek segítőim, ebben a nehéz feladatban.
KOVAKŐ vagyok, szent József tarisznyájából kerültem elő. Nélkülem hideg maradt volna a barlang. Fáj, amikor ütnek; de a szenvedés tüzet, életet jelentő szikrát csihol ki belőlem. Jelentéktelennek látszom, de hosszú évezredeken át nélkülem elpusztultak volna az emberek, mert nem tudtak volna tüzet gyújtani. Jelentéktelenségem egykor gyönyörű jelképpé válik az Egyház liturgiájában, a nagyszombati tűzgyújtáskor. E KISDED, aki most az általam csiholt tűz mellett melegedhet, keserves kereszthalállal váltja meg a világot. Eltemetik, elsiratják, pedig megmondta előre, hogy harmadnapra föltámad. Kipattan sírjából, mint belőlem a fájdalmas ütéssel csiholt szikra. A föltámadásban való hit tüze ezután már kiolthatatlanul lobog nemzedékről-nemzedékre!
KÖNNYCSEPP az ISTENI KISDED SZEMÉN e cseppnyi víz vagyok, mégis értékesebb vagyok a legdrágább gyémántnál. Ne csodálkozz ó ember, hogy az ISTENI KISDED is sírt. Hiszen fájdalmainkat is Ő viselte! Mily sok minden fájhat az újszülöttnek! Nyom a szalma, remegtet a hideg, gyötör az éhség és még mennyi ismeretlen fájdalom! A nagy ISTEN gyenge újszülötté lett, mindezt érted vállalva! Ahogyan később, a kereszthalálban sem sajnálta vérét ontani érted, úgy most is érted sír. Szemébe nézve megláthatod bűneidet, sok-sok mulasztásod. Bánatra indult szíved tisztára mossa már ez a könnycsepp is! JÉZUSNAK minden tette, egész élete üdvözítő tett volt. Még gyereksírása is! Nézz e könnycsepp mély kútjába, amely ISTEN szeretetének kútja!
SZALMASZÁL vagyok az ISTENI KISDED jászlában.
Valamikor gyengéden kecsesen hajladoztam, még a legkisebb szellőre is. De most már merev és olykor szúrós is vagyok. Egykor kalászt hordoztam, kenyérnek, ostyának valót. Az életet adó szemeket kicsépelték belőlem, maradtam alomnak való, állati erők taposnak rajtam. Égi erők birtokba vettek, jászolba helyeztek. Most melengethetem ISTENI KISDED tagjait, elzárom tőle a világ hidegét, szeretetlen ridegségét. Önmagam állítom védőfalként a hidegség, ridegség harapásaival szemben! Boldogság önt el, ha a KISDED időnként belém markol kezecskéivel. Hiszen Ő a MEGVÁLTÓ, emberek és az egész világmindenség MEGVÁLTÓJA! Megérintett engem is ez a kéz, amely egykor gyógyulást hoz beteget sokaságának. Értelme lett alomnak való szegényes életemnek is.
GÁBRIEL: Jönnek azok, akik ahhoz az angyalhoz tartoznak; aki a tabernákulumokat őrzi és odahívja a papokat is.
Előlépnek: Jászol; a SZENT SZŰZ köntöse; Nagy hasábfa
9. angyal: Egyike vagyok azon angyaloknak, aki angyalsereg élén őrségben van éjjel-nappal a tabernákulumok előtt. „MEGHÍVÓNAK” „KIKIÁLTÓNAK” is szólítanak a Mennyben. Keresztelő szent JÁNOS hívását hangoztatom szüntelen: Készítsétek elő az ÚR útját. Vágyat ébresztek a szívekben a papi hivatásra. Serkentem a felszentelt papokat, hogy jöjjenek gyakrabban a tabernákulumban lakó ÚRHOZ és vigyenek oda másokat is. Segítem a lelkipásztorokat és őrzöm a plébániához tartozó hívek közösségét. Segítem a papokat ISTEN igéjének hirdetésében. Buzdítom őket, hogy a tabernákulumok előtt készüljenek szentbeszédeikre, mint II. János Pál pápa tette még krakkói bíboros korában.
Jöjjenek, akik segítik ISTEN szolgáit, a papokat ebben a feladatban.
JÁSZOL vagyok a betlehemi barlangban. Egyszerű mélyedés, amelyet nagydarab kőbe vájtak. Található még ma is ilyen a szentföldön. Állatok etetésére szolgál. Nagyon fájt kőtestemnek, amikor erős kezek kivájták belőlem a „fölösleget”, hogy a mélyedésben elférjen az állatok eledele. Nem simítottak, nem csiszoltak fényesre. Ilyen is maradtam! De eljött a nagy nap, amikor ISTEN FIA, a Betlehemben megtestesült ÜDVÖZÍTŐ, lakást vett bennem. Így lettem az első tabernákulum, amely anyagból készült. A SZŰZANYA az, az élő tabernákulum volt. Szalmával béleltek, kendővel takartak és én boldogan tágultam volna még mélyebbre, még szélesebbre, hogy befogadjam a „befogadhatatlant”! A KISDED melegsége áthatott és megőriztem szeretetének kisugárzó hevét! Hiszem, hogy részem lesz egykor a „hazavitelben”, amikor megszületik az ÚJ ÉG, ÚJ FÖLD!
A SZENT SZŰZ köntöse vagyok. Egyszerű, többször javítgatott, de testi-lelki tisztaságot lehelő. A MENNYEI ATYA kedves leányának, a FIÚISTEN szeplőtelen ANYJÁNAK, a SZENTLÉLEK szépséges mátkájának gyengéd testét burkolom be, védem. Mint papi palást borulhatok az ő testének élő tabernákulumára. Mily nagy kitüntetés. Mégsem őriznek meg hitelesen a századok! Mert nem ez a legfontosabb, hanem amiért vagyok, a szolgálat! Mily sokan vállalják majd ezt a szolgálatot az évezredek során! A SZENT SZŰZ szolgálóleányaként, az Ő nyomdokain haladva, reá tekintve, mint egyetlen és meg nem ismétlődhető példaképre! De Őt szolgálják égi szerelemben égve, hűséges lovagjai is! Lángoló szeretetüknek nincsen üszke, nem rombol, hanem tisztít, épít. Szent Bernát, szent Maximilián Kolbe és sokán mások. Hány tisztalelkűm, tüzes szívű ifjú mutat utat MÁRIA szolgálatában! Még ma is, még ebben a városban is!
NAGY HASÁB FA vagyok, amit az öreg pásztor hurcolt a KISDEDHEZ. Évek óta tervezte, hogy jelet farag belőlem szállásuk elé, amely mutatná, hogy itt igazak várják a MESSIÁST. Égi biztatásra várt, hogy milyen is legyen ez a jel? És íme eljött: csillag jelezte, angyalok hirdették. Az öreg még segítséget se kért, ő maga vonszolt ide. „Ez az én részem a MESSIÁS-KIRÁLY országához! Meglátja a KISDEDET! Nem botránkoztatja, hogy gyenge újszülöttet lát, hiszen angyalok hirdették, hogy ez lesz a jel! De azt is látja, hogy a KISDEDNEK kőjászol a fekhelye. Ismeri Józsefet, tudja, hogy ácsa, odaad neki: „Szükség van bölcsőre, te majd elkészíted.” Így lettem a KISDED JÉZUS bölcsőjévé, valóban jellé, a megváltás első jelévé. A befejezés majd a kereszt lesz. Bölcső és kereszt összetartozik. ISTENNEK való odaadottságban jellé válhat minden és mindenki, még egy hasábfa is, ha bölcső vagy kereszt lesz belőle. Része lehet a megváltás művének. Rómában járva a MÁRIA MAGGIOREBAN megláthatod mi lett belőlem, ezüstbölcsőbe foglalva.
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik ahhoz az angyalhoz tartoznak, aki a hópelyhet tartja, mint ISTEN ATYAI kezéből kikerült minden alkotás szépségének szimbólumát.
Előlépnek: Madárka; Méhecske; a KISDED JÉZUS pólyája
10. angyal: A szeretet angyala vagyok, ISTEN kicsiny, rejtett műveinek, ezek szépségének angyala. Szimbólumként a hópelyhet tartom. E rejtett szépségek közé tartozik a bűntelen kisgyermek tiszta tekintete, minden gyengéd szeretetadomány, amely szinte észrevétlenül szerez örömet betegeknek, gyengéknek, elhagyatottaknak. Minden titokban tartott jótett, amikor a jótevő rejtekben marad, úgy virágzik, mint egy gyengéd virág. Minden gyengédség és szeretet, amellyel a megfáradt embereket körülveszitek, magatokról megfeledkezve, telítve van a jóság illatával. ISTEN kegyelme az, amely ez egyszerű és ISTEN szépségével telített műveket kivirágoztatja a jóakaratúak lelkében.
Jöjjenek a rejtett szépségek megvalósítói és hirdetői:
MADÁRKA vagyok a betlehemi barlangban. Nem itt van a fészkem. De ide vonzott az a nagy, mély csendesség, amelyben ég és föld békéje honol. Szívem majd szétrepeszti a vágy, hogy trilláimmal telezengjem e mély csendet. Mióta a SZŰZANYA arcát megpillantottam, mégis hallgatok. Nézi a KISDEDET, de valahogyan mégis befelé figyel! Vajon mire? Ahogyan Őt nézem, lassan hallani kezdek valami csodálatos éneket. Leginkább gyönyörű orgonazenére emlékeztet, de annál sokkal szebb, szellemibb. Mennyi hangzatok csodálatos összhangja! Az égi zene mind erősebb lesz, betölti az egész barlangot. De ezt a zenét csak a lélek, a szív füle hallja. Mert ez a szerint szellemek, az angyalok éneke. Egyszer, majd az új Mennyei Jeruzsálemben, amelynek kulcsát e KISDED hozta le a földre, mi madárkák is csatlakoztatunk ezekhez a csodálatos hangzatokhoz. ÚJ ÉG lesz és ÚJ FÖLD!
MÉHECSKE vagyok a betlehemi barlangban. Hogyan kerültem ide? Egyszerű! Idecsalt a föld legpompásabb illatú VIRÁGA, a TITOKZATOS RÓZSA illata. Mikor beröppentem a barlangnyíláson, kerestem az elrejtett virágot, de nem találtam. Az illat után folytattam a keresést és ráleltem. A LEGSZENTEBB VIRÁG, a TITKOSÉRTELMŰ RÓZSA, a SZÜZEK SZÜZE illatozott, olyan „mennyei” édességet árasztva, hogy megbűvölten keringtem körülötte. De ebben az illatban volt valami szívbemarkoló is, az ÁLDOZAT illata. Ez utóbbi még erősebben áradt a KISDEDBŐL, aki anyja karján aludt édesen. Csak zümmögök körülöttük, rájuk szállni nem is merek, hiszen ezzel talán fájdalmat okozhatnék? Zümmögöm a megváltottság énekét, a „hazavitel” énekét, ami már előhangja az egész teremtés megváltottságának, az ÚJ ÉGNEK, ÚJ FÖLDNEK!
A KISDED JÉZUS PÓLYÁJA vagyok. Nem finom selyemből, nem arannyal átszőtt bíborból, amely a királyi gyermekeket illeti meg, még csak nem is puha gyapjúból. Csak egyszerű házivászonból. De szálaimat a SZÜZEK SZÜZE fonta, szőtte. Ó, az édesanyák ÉDESANYJA, beleszőtte, beleénekelte lelke zenéjét, szívének dallamait, amelynél gyönyörűségesebbet nem hallottak még az angyalok sem! Az első és legszebb ének az egész világmindenségben, amely a földről az ATYA szívéig tör fel. Reszkettem bele, amikor meghallottam, minden szálam vele remegett, így énekeltem együtt vele. E mennybetörő dal zsongja körül, burkolja be édességével a KISDED JÉZUST, melegíti szívét, sző mosolyt arcocskájára, még a hideg éjszakában is. Mert e dal túlharsogja a gyűlölet üvöltését is, pedig füllel szinte alig hallható, olyan gyöngéd és édes.
GÁBRIEL: Jöjjenek azok, akik az ISTEN józan és következetes szeretetét hordozó angyalhoz tartoznak!
Előlépnek: Ökör; Faág; Szent József köpenye
11. angyal: MÁRIA angyala vagyok, az ő képét, a Legtisztábbnak képét tartom kezemben. JÉZUS fényében MÁRIA is mindig láthatóvá lesz. JÉZUS a világ világossága. Aki felfogja az Ő fényét, az felfogja MÁRIÁÉT is! Egyedül Ő az egészen szép, egészen ép, egészen szent a teremtmények között. Szeplőtelensége ISTEN józan szeretetéből való adomány. Az ISTEN FIÁNAK anyja csakis a LEGTISZTÁBB lehet! Figyeljetek szavamra: életetek tisztasága nem fölvett ruha. Bele kell, hogy szövődjön testetekbe, lelketekbe, egészen átjárva benneteket. Így lesztek majd világítóvá mások számára.
Jöjjenek, akik egyszerűségükkel; egyszerű létükkel jelképezik ISTEN eme józan szeretetét.
ÖKÖR vagyok a betlehemi istállóban. Nem vagyok sem az állatok dísze, sem királya. De ősidőktől fogva „áldozati” állat vagyok. Míg fiatal voltam tuloknak mondtak, s mint ilyen, szimbóluma vagyok szent Pál hűséges társának, szent Lukács evangélistának. Ezért képemet megtalálhatod szinte minden templomban, de különösen az ősi mozaikképeken. A prófétai látomások négy élőlényének egyik arca is fiatal bika arca, amely újra megjelenik szent János apostol látomásában, mint a négy élőlény egyike. De mindez nem az én érdemem, csak arra utal, hogy ISTEN titkai nehezen hozzáférhetőek az emberi értelem számára, ezért jelenik meg oly sok szimbólum a Szentírásban is. Itt a betlehemi barlangban nagyon egyszerű szolgálat lett osztályrészem. A hideg éjszakát buzgó lihegésem, leheletem teszi elviselhetőbbé. ISTEN FIA annyira szegénnyé lett, még én, az egyszerű állat is szolgálatára lehettem, adhattam neki valamit. Nem mást, csak a szünet nélküli együttlélegzést vele. De ez a szeretet-lihegés engem is felmelegít!
FAÁG vagyok. Egykor magasan hordtam a fejem. Fent a magasban hajladoztam, nyújtózkodtam a nap felé, mindenképpen dicsőségre vágyva. Váratlan szélvihar letört a nagy fáról és ide sodort a betlehemi barlang elé. Szent József megtalált, felaprított; parazsat gyújtott alám. Sírtam; jajgattam, nem akartam elégni. Még sok fölösleges ragaszkodás, fölösleges életnedv, életkedv volt bennem. Tiltakozásul csípős, bántó füstöt fújtam magamból. A KISDED JÉZUS sírni kezdett tőle. Síró hangja, fájdalma kiégetett belőlem minden fölösleges ragaszkodást önön életemhez. Most már adom magam, önként és szívesen, felizzani és elégni. Így már melegíteni is tudok!
Szent József köpenye vagyok! Egyszerű, de erős, mint ő maga! Betakartam, megvédtem őt a hideg ellen, a szél ellen, olykor emberi kíváncsisággal szemben is. Szüksége volt rám, mégis gyakran levett válláról és másra borított védelmül, míg ő maga védtelen maradt. Legtöbbször a SZŰZANYÁRA takart a betlehemi úton, de még gyakrabban a menekülés keserves éjszakáin. Amíg nem érezhették biztonságban magukat, éjszaka kellett folytatni a menekülést. A szokatlan egyiptomi hideg éjszakák alatt védelmet nyújtó sátorrá kellett válnom. Így szinte eggyé váltam szent József gondoskodó szeretetével a gyengébbek védelmére. Ennek váltam jelképévé és maradok is annak, később az egész Egyház számára. Világméretekben, de az egyes családok, egyházi közösségek számára is! Az Anyaszentegyház védője!
GÁBRIEL: Elérkezett JÉZUS KRISZTUS születésének órája. Jöjjenek azok, akik ennek az órának angyalaihoz tartoznak.
Előlépnek: Szent József saruja; Parázs; a SZŰZANYA fátyola
12. angyal: Én a legkisebb vagyok a szent éjszakán szolgáló angyalok közül. A felsőbb kórusokhoz tartozó, hatalmasabb fivéreim szolgálata előbb kezdődött, még a KISDED születése előtt. E szent óra ISTEN titkait rejti. Én a pásztorokat kísértem ide, amikor már megszületett JÉZUS. De éppen az egyszerűekért, a kicsinyekért van szolgálatom. Ezért észreveszem a legegyszerűbb dolgokat is a betlehemi barlangban, a parazsat, a SZŰZANYA fátyolát, de még szent József saruját is! És megmutattam mindent a pásztoroknak. Mindenre figyelni kell, amit ISTEN belevont terveibe. Mert sokszor a legegyszerűbbnek tűnő dolgok, tárgyak hordozzák a legfontosabb jelentést: a befogadó- készséget, az önátadást, az engedelmességet.
Jöjjenek hát ezek szimbólumai, mert ők is tanúi voltak a MEGVÁLTÓ születésének.
PARÁZS vagyok a betlehemi barlangban. Nehezen égtem parázzsá, mert nedves fából rakhatott csak tüzet szent József. Előbb sisteregve, füstölve távozott el belőlem minden fölösleges ragaszkodás önmagamhoz, az életemhez. Nem akartam áldozati tűz lenni! De segített szent József türelme! Szép szavakkal bíztatott: MÁRIÁNAK és a KISDEDNEK melegre, szeretetre van szüksége! Add meg magad! Végre föladtam a küzdelmet önmagamért! Most már csak értük égek! Felragyogó fényemben megláthattam a legszebb ARCOKAT! MÁRIÁNAK és az ISTENI KISDEDNEK arcát. Ég és föld gyönyörűségét! Ezekért a percekért érdemes volt minden áldozat, mert ezek a percek múlhatatlanul az örökkévalóság percei lettek!
Szent JÓZSEF SARUJA vagyok. Olyan, mint amilyent errefelé minden szegény ember visel. Fáradságos utakon nyűtt engem. Bizony már nem vagyok látványosság. Kemény göröngyök porladtak szét alattam Vízmosások között száraz maradtam, így könnyítettem meg fáradságos vándorlásukat Názárettől Betlehemig. Most éjjel van, kibújt belőlem, fekhelye mellé tett. A hosszú út, a szálláskeresés izgalmai, az otthonteremtés lelkes tettei után lepihent ő is. Szeme leragadt, pedig nem sokkal előbb még oly gyöngéden nézte MÁRIÁT; aki várakozás szent áhítatába merült. Alszik szent József. ISTEN, a nagy TERVEZŐ, így rejti el szent József szeme elől a MEGVÁLTÓ szűzi születésének titkos pillanatát. Amilyen rejtett volt a szűzi fogantatás az emberi tekintetek előtt, csak angyalok imádhatták leborulva, éppígy a születés is! Így őrzi meg ISTEN szent Józsefet a „nem látók” hitében és boldogságában. ISTEN eme nagy kegyelmének, én az egyszerű saru, tanúja lehettem. Hányszor hangzik fel majd egykor az Egyház könyörgése a litániában: „Erőslelkű József! Engedelmes József! Hűséges József! Könyörögj érettünk. Mindezen tulajdonságai rendíthetetlen hitéből származtak. Ezzel a hittel, keresgélt engem, nagy hirtelen, az angyal felszólítása után: „Vedd a gyermeket és anyját…”. Hitte, hogy az angyal ISTEN követségében szólt hozzá. Hallgatni kell az angyalra. Ő hallgatott rá, lábára húzott és máris ébresztette MÁRIÁT. ISTEN tervei oly sokszor beláthatatlanok az ember számára! Ilyenkor csak a hitre hagyatkozhatunk.
A SZŰZANYA FÁTYOLA VAGYOK. Nem arannyal átszőtt bíbor, pedig még az is szegényes lenne MENNYEK KIRÁLYNŐJÉNEK méltóságához! Egyszerű vászon vagyok, de a legszentebb ASSZONY keze szőtt. Áhítatának ragyogása, hitének fénye tündöklik rajtam, szüzességének lilioma díszít, jár át égi illattal, kedvességének balzsama hat át. Kiválasztottjait fátyla alá rajti a SZENT SZŰZ, hogy csak az égnek illatozzanak. Elrejtett odaadásuk gyümölcsét majd a MENNYBEN tárja csak az ámuló seregek elé. Az engesztelő szeretet titkát rejtem magamban.
GÁBRIEL: Végezetül szólítom a Békesség Angyalát. Hallgassatok szavára! Minden fontos, amit mond! Ezzel térjetek haza. Ezzel az ISTENTŐL kapott békével szíveteken, és ezekkel az elhatározásokkal is, amelyet ő vés szívetekbe. Mindehhez erőt ad a KISDED JÉZUS SZÍVÉBŐL forrásozó szeretet. Mert Ő a szeretet kútfője. SZŰANYÁNK MÁRIA oltalmazó, irgalmas szeretetének köpenye védjen, rejtsen el minden gonosz támadással szemben Szent József hite, és segítsége kísérjen utjaitokon. Mi pedig, az angyalok légiói, égi fivéreitek, ISTEN szolgálatában mindig veletek vagyunk.
BÉKESSÉG ANGYALA
Nem egyedül jöttem, körülöttem szent angyalok sokasága. Mint ahogyan a betlehemi mezők felett is „Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül” az ÚR angyalát, aki meghirdette a nagy örömhírt, KRISZTUS születését, és vele együtt „dicséretet énekeltek az ISTENNEK”. Ott voltam én is és ott voltak angyalfivéreim is, akik most itt körülvesznek, és akik között itt vannak mind a ti szent őrzőangyalaitok is. Mekkora öröm volt ez számunkra, hogy együtt énekelhettük: „Dicsőség a magasságban ISTENNEK, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Már akkor magunk előtt láttuk az emberek sokaságát, akik évezredeken át, évről évre megismétlik karácsonykor az angyalok énekét. A tengernyi emberarc közül néhányat jobban megvilágított számunkra ISTEN dicsőségének fénye! A ti arcotokat! Nemcsak földi arcotokat, de lelketek vonásait is. Tudtuk, hogy ez azt jelenti: ISTEN rendeléséből különös szolgálatot kell majd vállalnunk lelketek, üdvösségetek érdekében. És éppen ezen a karácsonyon. Az idő elérkezett! ISTEN arcára függesztve tekintetünket megláttuk, mit kell tennünk értetek. Közösségben, de az egyes őrző angyaloknak is. Mi megtettük. Kellett, hogy észrevegyétek működésünk, meghalljátok, amire buzdítottunk! Most rajtatok a sor: CSELEKEDJETEK! A békesség, amit meghirdettünk, a „jóakaratú emberek” szívében lakozik. Megkaphatja tehát az is; aki még csak keresi az igazságot, aki még csak úton van ISTEN felé. Ha jóakarat vezérli. De békétlenség lakozik mindazok szívében, még ha hívőknek is vallanák magukat, akiket gondolataikban gőg, tetteikben rosszindulat vezérel. Békét hirdető szavamra az ilyenek süketek maradnak! Mindig vannak azonban, akik hallgatnak rám. Légy te is ilyen! És akkor vezetésemmel, a szívetekben lakozó békességgel egészen közel juthattok ISTEN SZÍVÉHEZ, amely a MEGTESTESÜLÉS óta emberszívként dobog, a KERESZTFÁN megnyílt, hogy mindenkit irgalmába fogadhasson! Téged is! Légy a béke eszközévé! Nézd az egyszerű fatimai gyermekeket! Ilyen nagyot cselekedhetett ISTEN e 3 kicsiny, gyönge, egyszerű gyermek által népekkel, országokkal, az egész világgal. Kövesd őket, kövesd MÁRIA gyermekeit, és MÁRIA segítségével megmenthetjük e pusztulásnak indult világot!
Isten-áldotta Karácsonyt kívánok Neked és Gyermekeidnek.
Győző
