Millenniumi kiállítás nyílt a Gyulafehérvári Érsekség kiállítótermében a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 1000 éves történetének rendkívül gazdag egyháztörténeti és egyházművészeti gyűjteményéből.
A kiállítás Gyulafehérvári Érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatának része.
A kiállítás ünnepélyes megnyitójára július 8-án délután fél 3-kor került sor az érseki palotában, a nagyközönség számára 2009. július 9–november 29. között megtekinthető.
A kiállításhoz a székesegyház egykori faragott köveit bemutató kőtár (lapidarium) is társul.
A tárlat négy nagyobb egységből tevődik össze: a középkori, 17. századi, 18. századi és 19-20. századi részből.
Láthatunk kiemelt értékű Madonna-szobrokat, egy, az egyházmegye védőszentjét ábrázoló későközépkori Szent Mihály-szobrot, a szárnyasoltárok művészetét felidéző két későközépkori táblaképet.
Egyházi szertartásoknál használt tárgyak
A Millenniumi kiállításon az egyházi élethez, a liturgiához kapcsolódó, különböző korokból származó tárgyakat – kelyheket, monstranciákat, kereszteket, miseruhákat – a templomok egykori felszereléséhez tartozó oltárt, szobrokat és festményeket valamint misekönyvet, énekes- és prédikációskönyvet szemlélhet a látogató. Emellett egyházmegyénk intézményi szervezetéhez kapcsolódó dokumentumokat is megtekinthet.
A középkori gyűjtemény
A középkori rész kiemelt darabja az egyházmegye legkorábbi, Zsigmond király-korabeli kazulája (miseruhája) a Madonna ábrázolásával és a Sárkány-rend jelvényeivel. Egy talpaskereszt feltehetően szintén e korból való (18. századi talppal). A kiemelt művészi értéket hordozó kelyhek, monstrancia mellett a székesegyház és palota körüli régészeti ásatásokból (2000-2008) származó pénzérmék és a Gyulafehérvári Érseki Levéltár (GyÉL) legkorábbról megmaradt kézirata (1275. évi oklevél 1429. évi átirata) érzékelteti a középkori püspökség egyházi életét.
A 17. századi gyűjtemény
A 17. századi emlékeket bemutató rész az erdélyi katolikusoknak a megmaradásért folytatott küzdelmes évszázadát érzékelteti. A protestantizmus terjedésével a 16. század közepétől vallásgyakorlási jogaikban korlátozott katolikusok – a püspök Erdélyből való kitiltása, templomok és egyházi javak elvétele – 17. századi életéből is gazdag kulturális hagyaték maradt ránk.
A jezsuiták erdélyi működését a kolozsmonostori anyakönyv (1627/1665-1699) villantja fel, valamint a kolozsvári egyetemi (jezsuita, később piarista) templom 17. századi, főúri adományokból származó ötvöstárgyai: kehely és monstrancia mellett egy csengő és keresztelő tál kannával.
Szintén a kolozsvári templomból származik egy 17. századi, korall-hímzéssel díszített miseruha (későbbi, 18. századi anyagra applikálva). Mellette áll Domokos Kázmér ferences szerzetes, erdélyi vikárius miseruhája.
Az erdélyi ferencesek 17. századi kiemelt szerepét érzékelteti Kájoni János Cantionale Catholicum énekeskönyve, amit az általa Csíksomlyón alapított nyomdában adott ki (1676), valamint a mikházi ferences templom felszentelésére utaló nyomtatvány. A 17. századi oltárok finom művű megformálását mutatja be a csíksomlyói Salvator-kápolna Ecce Homo-oltára.
A 18. századi gyűjtemény
A 18. századi impériumváltással bekövetkező változás az erdélyi katolikusok számára kedvezőbb feltételeket biztosított. A püspöki székhely visszavételét és újbóli betöltését Mártonfi György püspök kinevezése dokumentálja (1715).
Fontos iratok, mint a Canonica Visitatio – egyházlátogatási jegyzőkönyv (1711-1779) és a Káptalan megújított Statútuma (1745) érzékeltetik az egyházmegye újjászerveződését.
Az erdélyi örményeknek a katolikus püspökhöz való tartozását jelzi egy örmény missale (misekönyv).
A Mária Terézia által alapított nagyszebeni Árvaház oklevele (1776), valamint az egyházmegye legfontosabb oktatási intézménynek, a gyulafehérvári Papneveldének a rektori naplója (1753-1782) utal az egyházi intézmények létrehozására.
A templomok és egykori felszerelésük gazdagságát mutatják a 18. századi liturgikus tárgyak: a díszes monstranciák, kelyhek, a Mária Terézia-korabeli miseruha, és a számos magyar templomban dolgozó neves osztrák festőnek, Franz Anton Maulbertschnek tulajdonított Krisztus a tanítványokkal című vászonképe.
A 18. században kiemelt jelentőségű Mária-tiszteletet láttatja a mikolai Mária-kegykép (eredetije Kolozsváron), valamint a mariazelli kegyszobor másolata. (Mindkettő egyházmegyénk számos templomában előfordul).
A 19.-20. századi gyűjtemény
A 19. századi egyházi intézményrendszerben jelentősek a Katolikus Státus újjászervezésének dokumentumai (az 1848. évi és az 1866. évi jegyzőkönyvek), valamint b. Eötvös József levele (1867). Mellettük az egyházi oktatási intézmények, a főgimnáziumokról készült rajzok is megtekinthetőek.
Fogarasy Mihály, Lönhart Ferenc püspökök kelyhei, valamint gr. Mailáth Gusztáv Károly püspök liturgikus öltözékének tartozékai egyházművészeti értékük mellett a személyükre is utalnak.
Az egyik püspöki mellkeresztbe az első erdélyi szentnek, Pongrácz Istvánnak – és két társának, a kassai vértanúknak – az ereklyéi vannak befoglalva.
Boldogemlékű Márton Áron püspök egyik ajándékba kapott kelyhe is a kiállított tárgyak között szerepel.
A közelmúlt, a 20. század küzdelmes évtizedeit érzékelhetjük a Székeskáptalan 1949. évi jegyzőkönyvének bejegyzéséből, amely Márton Áron püspök letartoztatásáról ír, valamint hitvallóink, vértanúságot és börtönöket viselt papjaink megemlítése által.
Jakab Antal püspök révén – akinek 2009-ben születésének századik évfordulójára emlékezzünk – jutunk el az 1990. évig. Az 1991. évben érseki rangot nyert egyházmegye története a jelenben tovább formálódik.
(www.kolozsvar.info)
