Reményik Sándor születésének 120. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak az erdélyi Radnaborbereken 2010. augusztus 28-án, szombaton délben.

 

 

A rendezvényen jeles erdélyi előadók mellett előadást tartott Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke és Kovács Attila Zoltán főszerkesztő is.

Bemutatásra került az első román-magyar kétnyelvű Reményik-kötetet, valamint felavatták a második Reményik-kutat.

Ismeretes: a KME együttműködésével 2007. szeptember 1-én nyílt meg Radnaborbereken a Reményik Sándor-emlékház, abban a házban, ahol 1921 nyarán néhány hétig lakott a költő.

(Kráter Press)

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.