A
gyulafehérvári főegyházmegyei Pasztorációs
Iroda (GYEPI) keretében működő családpasztorációs
munkacsoport által Marosvásárhelyen a Deus
Providebit Ifjúsági- és Tanulmányi Házban
szeptember 21-23. között tartott V. Családpasztorációs
Konferenciára több mint 130-an érkeztek
Székelyföldről és a szórványból,
Déváról, Csernakeresztúrról.
Legtöbben Csíkszereda, Kézdivásárhely,
Brassó, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és
Marosvásárhely környékéről.
A program lelkigyakorlatos ívét a téma, a szenvedés krisztusi szemlélete alapozta: biblikus-teológiai értelmezésben az előadásokon, továbbá lélektani és gyakorlati megközelítésben. A tanúságtevők a gyermektelenség fájdalmát, a betegséget, a gyógyulási folyamatokat valamint a veszteség, gyász hittel, segítséggel történő feldolgozhatóságát, a megélés lehetséges személyes módját kínálták hitvalló módon. A páros beszélgetések, szentségimádás, szentmisék és bűnbánati alkalmak kiscsoportos megosztások mélyítették, és oldották fel lelki vonatkozásaiban, kinek-kinek személyre-szabottan.
Az őszi családpasztorációs konferencia témaválasztása évről-évre követi a pasztorális terv tematikáját, és azt a lelki ívet, amelyet a Családpasztorációs Magcsoport családos tagjai kínálnak a főegyházmegye 1000 éves évfordulójára készülve.
A család - a vérségi, szellemi testi közösség - a megosztott öröm és szenvedés helye is. A családos rendezvény célja, hogy tudatosítsák az egyháznak a családra vonatkozó tanítását. Elhangzott: az öt évet átívelő, a gyulafehérvári egyházmegye 1000 éves Szent István-i alapítási évfordulóját lelki vonatkozásaiban megalapozó pasztorális terv gyökereinél két család áll: 2000 évvel korábban a Szentcsalád, majd 1000 év múltán Szent István családja. Napjaink családpasztorációs küldetése: az isteni szeretetből merítve, ráhagyatkozó bizalommal táplálni az élő reménységet önmagunkban, közösségeinkben, így a legkisebbikben, a családban is.
A családkonferencia se filozófiai se gondolattörténeti vonatkozásokat nem érintett. Lelki és tartalmi íve arra bátorította a résztvevőket, hogy Jézus Krisztus szenvedésében és feltámadásában találják meg a családban fellelhető sokféle szenvedés értékét. Nincs recept a „boldog” szenvedésre. Az önszenvedés örvényében nem is lelhető kiút. A szervezők céljaként megfogalmazódott: szövetség a soron következő pasztorális év gazdag témakínálata, hogy lelki értelemben a benne részt vállalók megéljék a család „feltámadását.”
Napjaink értékelésében a családdal törődni árral szemben úszás. Akkor, amikor a házasság szerződés, nem szövetség, a mi-tudat helyett az ént erősíti minden, holott csak közösségben hordozható, gyógyítható a létben kiiktathatatlan szenvedés.
A testet-lelket megdolgoztató téma bensőségességének tudatával moderálta Páll Jakab Imola és István (Brassó) a két és fél nap programjait.
Bevezető, köszöntő gondolatában Csintalan László (Marosvásárhely) főesperes-plébános a családot, mint szeretetközösséget a Szentháromság élőképeként, utó- és előképe gyanánt nevezte meg. Buzdított házigazdaként: a Deus Providebit segítségével váljék valósággá.
Szénégető István (Marosvásárhely) családreferens két kulcsszót jelölt: szenvedés és hűség Jézus Krisztussal, amely keresztény életünkre és erdélyi létünkre egyaránt kihat. A szenvedés, mint jelenvalóság félelmes. Hajlamosít eldramatizálásra, mely szerint árad beszélgetésben a panasz. Elbagatellizálása sem problémamegoldó. A helyes egyensúlyt a Szentlélek kegyelme biztosíthatja az egyén és közösség életében egyaránt.
Földi értelemben a szenvedésre nincs megoldás, a kiút felfelé irányul. És a fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatos kérdésekre a lehetséges válasz Jézus Krisztus. Cél: minden fájdalomban megtalálni Istent.
A konferencia lelkigyakorlatos ívét a bemutatkozásnál alapozták meg a résztvevők. Személyes üzenetekben megfogalmazták jelenlétük célirányait és a plakát személyre szabott üzenetét. A kivirágzott bogáncs töviseivel, színeivel kinek-kinek kijelölte a lelki utat, amelyet szentségimádáson, páros és kiscsoportos beszélgetésekben, fórum-megosztásokban, szentmiséken, személyes és lelkibeszélgetésben, szentgyónásban bejárhatott. A szenvedésről elhangzott: lehetőség fejlődésre, tisztulásra, édes-keserű élettapasztalat. És a konferencia témaválasztásában azok számára, akik lelki felkészülésként élték meg üzeneteit, „eső előtt köpenyeg”.
Bevezető előadásában Csapai Árpád (Csíkszereda) egyetemi lelkész a szenvedés a bibliában- témakörben a felajánlottság elfogadását három szentírási pillérrel szemléltette: a Teremtéstörténetből – a szenvedés, a sötétség, mulandóság életbe érkezését az isteni terv melletti „vírusos emberi tervvel”; Jób történetével a szenvedő ember lelkifolyamait, az ima megjelenését emelte ki valamint a természetfölötti megtestesülésével, a húsvéti titokkal a szenvedés és feltámadás, a megváltás művét hozta lélek közelbe. Összfoglalata: a szenvedésben Isten dicsőül meg. Isten neve atyaként csak a magyar nyelv sajátja; atyaként emeli, szabályozza, ami nem jó irányba bontakozna ki. Ha terheinket nem fogcsikorgatva hordozzuk, és a mindenkori emberi lélek megnyílik a szenvedés megszentelődésének természetfeletti dimenziójára, a megváltozott belső melléállás kristálytengerré változtatja a gyötrelmet; belső folyamatok nyomán teremtményi és istengyermeki méltósággal létében dicsőíti meg Istent. A szenvedés csak úgy lehet édes, ha beárasztja az isteni fény. „A fájdalom, amit Istennel élsz meg, nem sebzi meg a lelkedet.”
Az önmagában értéktelen szenvedést aki magyarázgatni próbálja, még nem szenvedett eleget – hallottuk Takó István (Segesvár) segédlelkész megfogalmazásában. Biztonságról, bizalomról, harmóniáról, szerepekről töprenkedett a résztvevőkkel. Önmegvalósítás, gyöngédség, elismerés és sok más szükséglet kerekíti azt az ember- és családképet, amely a hűségben, kitartásban erősödik bensőjében, minden kedvezőtlen külső körülmény mellett is. Kérdések, a mindennapiak: nem hordozzuk-e fölöslegesen terheinket; tudunk-e segítséget kérni? És kitől? Élő példa Jézus, földi működésében, közösségeiben majd a kereszthordozásban. Szentmiseáldozati megjelenítésben a felajánlott kereszteket is vállára emeli.
A legkisebbeket játszószoba, hempergő fogadta, és lelkes, fiatal csoport, akik tehermentesítették a párokat a gyermekgondozástól foglalkozások idején. A nagyobb gyermekeknek bibliás foglalkozást, állatkerti kirándulást és sokféle szabadidős tevékenységet szerveztek. Szünetekben visszhangos volt a tanulmányi ház aulája a boldog gyermek- és felnőtt nevetéstől, vidám beszélgetéstől. A legfiatalabb résztvevő 1 hónapos korú volt, a rangidős pár 46 éve él házasságban.
