Fura dolog a világ a, az élet a bennünk levő képekkel, színekkel. Összetett és még is végtelenül egyszerű. A létezésben a határtalanság, végtelenség, a fény felé fordulás és az éltető talajba való kapaszkodás és a szabadság felé vágyakozás összpontosul.
A fa az erős szélviharban, a széllel táncol, hullámzik, eggyé válik a lég tombolásával, segítve annak dübörgését.
Az élet, mi is?
Talán ha haza érünk önmagunkhoz és szeretjük, az Istenben elnyugszunk, ráfigyelünk, benne élünk és hagyjuk élni önmagunkat az által, hogy Isten él bennünk.
Szervusz Uram!
Fent jártam a hegyen, tudom te is ott voltál. Szívemben hála, mélységes öröm, béke. Élek Uram, oly rég volt a lelkemben a szabadság szikrája. Becsomagoltam magam, s millió elvárásnak próbáltam eleget tenni,csak rád nem figyeltem,azt hittem veled vagyok, veled teszem, de elmentem önmagamat keresve, megvalósítani akarva. Szinte félek ettől amit adtál nekem, életet benned,szabadságot a lelkemnek. Azt mondtad bízzam benned, megtanítasz erre, annyi sok mindent kell tanuljak tőled, veled. Megtanítasz arra, hogy Benned, Veled éljek, a Te szemeddel lássak, és halljak a Te füleddel.
Megállni, önmagadban csendet teremteni. Szemlélni az életet és még is része lenni annak.
Nincs semmim Uram rajtad kívül. Mind az amit Te adsz az ajándék . A Benned levő végtelen szépség és bölcsesség.Szeretlek Uram.
Valamit befejezni és jól szeretni, helyesen, teljes értékkel. Taníts szeretni, átölelni és elengedni Uram. Taníts rád figyelni, Veled egységben élni.
Megállni és létezni,befogadni mind azt amit az élet ad. A fák pompáját nézni és magadba szívni annak szépségét. Ez a létezés misztériuma, egy kis magból kicsírázó élet,amely hatalmas fává terebélyesedik.Az életről beszél ,amely maga a szeretet.
Mindig tegyem azt ami fontos, a belső béke megőrzésével s hagyjam, hogy más is megélje a saját életét. Az Isten szabadnak teremtet, társ kapcsolatra hív. Az Isten és te. Feltudom ennek a méltóságát mérni, hogy ez mit is jelent. Azt a méltóságot, szabadságot, amit az Isten nekem és másnak is ingyen ajándékoz. S egyszerűen a létedben gyökerezik, s nem kell más, mint vele, általa létezni, lélegezni, s hagyni, hogy szeressen, s te viszont szeresd.
A szeretet megmagyarázhatatlan misztériumát engedi lüktetni, minden napjainkban. Forrás s egyben csermely, meder is lenni. Engedi, hogy formálhatóvá legyek, hogy Te átmoss, átszitálj, megtörj s újból formálj. A szeretet kiszolgáltatottá tesz, sebezhetővé és még is ajándékozóvá. Halottá és egyben élővé varázsol. Az élet kis és nagy dolgait mi alkotjuk. Látásunkkal, hozzá állásunkkal felemeljük a körülöttünk levő világot, vagy vissza húzzuk, tőlünk függnek a dolgok.
Az élet mi magunk vagyunk. Álmainkkal, látásunkkal, szebbé tesszük az univerzumot. S ha képesek vagyunk Isten teremtő, formáló kezében helyezi önmagunk, s lehetőséget adunk, hogy Ő éljen általunk, eggyé válhatunk a természettel és megtaláljuk az egységet.
Kell, hogy legyenek, nyomok, események az életünkben, amik irányítják, formálják az életünket. Változni és változtatni feladat, az élet feladata, mert minden nap más és minden pillanat mást ad.
