A nagyböjt a lelki megújulás évente visszatérő lehetősége, amikor nemcsak azt határozhatjuk el, hogy mit nem teszünk – például nem eszünk csokit, nem pletykálkodunk, nem lustálkodunk stb. – hanem azt is, hogy mit teszünk. Íme 20 konkrét lehetőség:
Határozzuk el, hogy előre elolvassuk a vasárnapi szentmise olvasmányait. Így mélyebben megértjük, mintha csak vasárnap hallanánk először.
Ha nincs időnk mindegyikre, olvassuk el csak az evangéliumot!
Talán még sohasem végeztünk egyórás szentségimádást. Keressünk egy templomot, ahol kipróbálhatjuk!
Gondoljuk át, mire költünk túl sokat! Ruhára? Pizzára, hamburgerre? Zenék letöltésére? Válasszunk ki egyet, és „böjtöljünk" e téren, a megtakarított pénzt pedig adjuk rászorulóknak!
Amikor leülünk a számítógép elé, és amikor a napi munka után felállunk onnan, csendesedjünk el, mondjunk néhány perces imát. Segítségünkre lehet pl. ez a jezsuita oldal.
Vegyünk részt hétköznap is szentmisén! Egy hétköznap reggeli, délutáni vagy esti mise sokkal csendesebb, meghittebb is lehet, mint a vasárnapi.
Ha nincs feszület a lakásunkban, vegyünk egyet, és tegyük ki az ágyunk fölé!
Olvassuk el Márk evangéliumát! Ez a legrövidebb evangélium, amelyet akár egyszerre végig lehet olvasni, és amelyben a többi evangéliumnál is nagyobb hangsúlyt kap nagyböjt szimbóluma, a kereszt.
Vegyünk részt keresztúti ájtatosságon! Péntekenként sok templomban van erre lehetőség.
Utazás közben kapcsoljuk ki a rádiót vagy az mp3-lejátszót! Talán szokatlan a csönd, de így könnyebb odafigyelni saját magunkra és a környezetünkre.
Vegyünk (elő) egy jó lelki könyvet, és tegyük az éjjeliszekrényre! Esténként olvassunk belőle egy-egy fejezetet! Sok jó könyvet találhatunk az interneten is.
Gondoljuk át, melyik rossz szokásunk miatt nem tudunk azzá lenni, akinek Isten megálmodott! Nagyböjtben tudatosan hagyjunk fel ezzel a szokással!
Nemcsak étellel böjtölhetünk, hanem bármi mással is. Olvassuk el a következő gondolatokat a böjtről, és gondoljuk át, mi az, amiről a nagyböjti időszakban le tudnánk mondani!
Úgy is „böjtölhetünk", hogy elhatározzuk: tartózkodunk a kritikus megjegyzésektől!
A nagyböjti alamizsnálkodás abból is állhat, hogy behatóbban foglalkozunk valamilyen társadalmi jelenséggel, azaz utánaolvasunk pl. a bevándorlás, az emberkereskedelem, a faji megkülönböztetés, az AIDS, a gyermekszegénység stb. témájának. Adománnyal támogathatunk egy szervezetet, amely az általunk megismert területen munkálkodik.
Imádkozzunk az emberekért! Ha az utcán vagy járművön meglátunk valakit, akinek úgy érezzük, szüksége van rá, mondjunk el érte egy imát! Gondoljunk Alexandriai Philón szavaira: „Mindenkivel légy szeretetteljes, mert bárkivel találkozol, mindenki nagy belső küzdelmet vív".
Elalvás előtt ismételgessük magunkban a Jézus-imát: „Uram Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam".
Környezetünkben számos lehetőség van az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására (Mt 25,35-36: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek"). Gondoljuk át, milyen szolgálatot vállalhatnánk nagyböjtben!
Gondoljuk át, mi az, ami túl fontossá vált az életünkben, és jó volna kissé elfordulni tőle! Tegyünk konkrét elhatározást!
A nagyböjt eredetileg a keresztségre való felkészülés ideje volt. A megkeresztelt ember nagyböjtben felkészülhet a keresztségi fogadalom húsvéti megújítására. A kereszteléskor többek közt megígértük (vagy nevünkben a szüleink ígérték meg), hogy ellene mondunk a bűnnek. Járuljunk szentgyónáshoz! Ha régen gyóntunk, mondjuk meg a papnak, és kérjük meg, hogy segítsen!
