Autóvezetők, utcagyerekek, prostituáltak, állandó lakhellyel nem rendelkezők – e témákat taglalja az „Iránymutatás az úton levők pasztorációjához” című dokumentum.

 

 

 

 

Renato Martino bíboros, a Vándorlók és Utazók Lelkigondozása Pápai Tanácsának elnöke, és Agostino Marchetto érsek, a hivatal titkára mutatta be a dokumentumot a Vatikán sajtótermében június 19-én.

 

A négy részből álló szöveg első gondolatai a közutakat használókra vonatkoznak (autóvezetők, kamionsofőrök stb.), a vasutasokra és mindazokra, akik ehhez kapcsolódó területeken dolgoznak. A második és harmadik rész a prostituáltakkal és az utcagyerekekkel foglakozik, míg a negyedik az állandó lakhellyel nem rendelkezők kérdését tárgyalja.

 

A számtalan felvetett gondolat egyike az autóvezetés etikája, kezdve azzal a megfogalmazással, hogy „a vezetés együttélést és önkontrollt jelent”. A sofőr a vezetéskor soha sincs egyedül – olvashatjuk – még akkor sem, ha senki nem ül mellette. A járművezetés alapjában az emberek közösségébe való beilleszkedés, másokhoz való közeledés, a kapcsolatalkotás formája.”

A szöveg így folytatódik: „E kapcsolatteremtés konkrét és sajátos követelményeket állít a vezetők elé, mint például az önuralom, az óvatosság, az előzékenység, a szolgálatkészség és a közlekedési szabályok ismerete. Martino bíboros emlékeztetett rá, hogy a közutakon a szabályok áthágása és a hanyagság következtében világszerte több mint egy millióan veszítik életüket, míg 50 millió a sebesültek száma.

 

A dokumentum szinte „tízparancsolatként” fogalmaz meg viselkedési normákat: „ne ölj”; „az út a másokkal való közösség eszköze legyen számodra, ne halált okozó kár helyszíne”; az előzékenység, a korrektség és az óvatosság segíteni fog a váratlan helyzetek kezelésében; „ segíts szeretettel, ha a másiknak szüksége van valamire, főleg ha baleset áldozata; „az autó ne a hatalom, az uralkodás és bűnre vezető alkalom kifejeződése legyen számodra”; „győzd meg szeretettel a fiatalokat – és a kevésbé fiatalokat –, hogy ne üljenek a kormányhoz, amikor nem tudnak eleget tenni a vezetés feltételeinek”; „segítsd a balesetek áldozatainak családjait”; „segíts abban, hogy az áldozat és a vétkes vezető egy alkalmas pillanatban találkozzanak, hogy szert tehessenek a megbocsátás felszabadító tapasztalatára”;”az úton védelmezd a gyengébb félt”; érezz felelősséget a többiek iránt”.

Agostino Marchetto érsek a prostitúcióról és utcagyerekekről szólva rámutatott, hogy a jelenség a „modern rabszolgaság formája”: az e téren lévő „erőszakos cselekmények súlyosan sértik az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat”. Az egyháznak elő kell segítenie, hogy ezek az emberek kiszabaduljanak helyzetükből, ehhez pedig gazdasági segítséget kell nyújtani nekik, nevelni, képezni kell őket. Az egyház olyan törvényeket sürget, amelyek megvédik a nőket a prostitúciótól és az emberkereskedelemtől. Szükség van továbbá olyan pasztorációra, amely befogadja az utcagyerekeket és azokat a kiskorúakat, akiket munkára kényszerítenek.

 

Az állandó lakhellyel nem rendelkezőkről szólva a dokumentum kiemeli, hogy „a hajléktalanok is emberek, és ha szűkölködésben és nélkülözésben is élnek, emberi méltósággal rendelkeznek, melyet sosem szabad szem elől tévesztenünk, annak minden velejárójával.” Fontos, hogy ne csak egyszerűen egy szükséget elégítsünk ki, hanem mindig az emberre tekintsünk.

Magyar Kurír

Forrás: korazym.org, Vatikáni Rádi