Minden testvéremnek és nővéremnek: 

Az Úr adjon nektek békét!

 Jézus Krisztus születésének szent éjszakáján Isten szépsége egy istállóban talált szállást, Isten kegyelme hús-vér valóságunkba érkezett el. Isten Fia az éjszaka közepét választotta, hogy akkor "üresítse ki önmagát" (Fil 2,7), és ami a szomorúság és a halál jelképe volt, az ragyogó Karácsonyi Éjszakává változott, mert az Ige testté lett (Jn 1,14). Az Ige megtörte a csöndet mindörökre, leszállt az Atya kebléről (vö. 1. Intelem), és fölcsendítette az új ember új énekét.

Örüljetek, testvérek, mert gyermek született nékünk. Ő a megígért Messiás, az Úr, akitől az üdvösséget vártuk. Még inkább örüljetek, hogy az érettünk született gyermek az Isten Fia. Örüljetek, ti akik hisztek, mert azon az éjszakán megtörtént, amire vártatok, és váratlan eljövetele megsokszorozta örömünket: Isten egy lett közülünk, népe körében akart lakni, magára vette emberi létállapotunkat (vö. Fil 2,1-7). Nem a csönd éjszakája ez, hanem az Igéjé. Isten kapcsolatba lépett az emberrel, és a születő új ember Isten az Istentől és Világosság a Világosságtól, és mindvégig igaz ember.

Ezen a szent éjszakán, átérezve az egységet az egész emberiséggel és a föld minden szegényével, szeretnék elmélkedni tisztelettel és hódolattal Betlehem titkáról, arról a szegényes jászolról, ahol Isten közölte velünk önmagát, és Örömhírré lett mindenki számára. Alázattal kérem a mindenható, fölséges és jóságos Urat, hogy örömünket és belső összeszedettségünket tetézze meg kegyelmével, hogy szemlélhessük, csodálhassuk a szeretetnek ezt a titkát, ajkunk hálaadásra és énekre nyíljon, hogy dicsőség és béke legyen mindazokkal, akik az Urat szeretik.

1. "Kezdetben volt az Ige..." (Jn 1,1)

Karácsony szent éjszakáján Isten Bölcsessége az élet igéje lett számunkra. Az Ige, aki kezdettől ott munkálkodott az Atya mellett a teremtésben, rávezette az emberiséget, hogy megértsék az üdvösség nagy titkát. Isten az idők során oktatta gyermekeit, és mindig mint barátaihoz szólt hozzájuk (vö. Dei Verbum 2), különböző nyelveken és jelekkel, hogy az emberek megértsék: Isten – velünk való Isten, Emmánuel (vö. Mt 1,23).

Isten mindent úgy teremtett kezdetben, hogy az Róla szóljon, mert általa és benne hívott létre mindent (Kol 1,16). Isten rendelésére, Igéjének ereje által, létezők jöttek létre és váltak valósággá, így az ember is, a teremtés koronája. Amikor lezárult a teremtés munkája, az emberiség mint könyvben tudta olvasni a Teremtő üzenetét teremtményeiben.

Isten azonban a történelemben is szólt hozzánk, az üdvtörténelemben, amelyet a kegyelem és a bűn eseményei alkotnak, és így a hívők felismerhetik, hogy Isten az ő népének életében vált útitársunkká. Szövetséget kötött az emberrel, szavát adta, hogy segítségünkre lesz és velünk marad. Amikor pedig népe megfeledkezett az Urával kötött szövetségről, a próféták szava visszhangozta az Úr szavát, és hívta vissza őket a hűség útjára, a teremtés és a történelem Istenének igaz tiszteletére: Egész szívvel térjetek vissza hozzám ... belőletek születik majd Izrael uralkodója (Joel 2,12; Mik 5,1).

     2. "Az Ige testté lett..." (Jn 1,14)

Az idők teljességében az egész teremtés a vajúdás állapotába érkezett, az idő és a teremtés elérte teljes érettségét. Isten lakást vett a Szeplőtelen Szűz méhében, hogy megjelenhessen közöttünk az Élet, amely minden élet forrása. Az Ige élet volt és ez az élet volt az emberek világossága (Jn, 1,4). Amikor pedig mindenütt csönd honolt, az Ige sajátjába jött el, és a minden embert megvilágosító igaz világosság felragyogott a mindenség sötétjében (vö. Jn 1,9), az éjszaka fagyos hidegében Isten átmelegítette az emberiség szívét.

Attól fogva Isten nyelvezete mindig a gyöngeség és a szegénység, a kicsinység és törékenység. Attól fogva az emberiség szeme előtt ott van a védtelen Gyermek, pólyába takarva a jászolban, ott van a maroknyi pásztor, aki hitt a látszaton túli valóságban, ott van a csillag, és látjuk amint Mária gyermekét dajkálja, József pedig mint új Ábrahám védelmezi őt. Az alázatos hit immár szemléli, imádja, fölfogja, éli és ünnepli az új életet. Megszólalnak a kicsinyek, magasra kerülnek az eddig semmit érők. Az élet egyszerű valósága immár meglágyítja a kő szíveket, mert az Ige testté lett és Isten – örömhírré.

Jézusban Isten már nem csak képekben beszél, hanem Fia által. Immár nem közvetítők útján segíti népét, hanem személyesen, mert Jézus az egyetlen Közvetítő, a háromszor Szent Isten személyes és tapintható jelenléte. Jézushoz már lehet kapcsolódni, lehet őt hallgatni, követni, szeretni, mert "fülünkkel hallottuk és szemünkkel láttuk, szemléltük és a kezünkkel tapintottuk az Igét, aki az élet" (1Jn 1,1).

Szemléljük dicsőségét ebben a kegyelmi időben, és meglátjuk az egészen emberivé lett Istent, aki hív, hogy hasonuljunk hozzá. Az Isteni Ige szemlélésében megtanuljuk, hogyan hallgassuk az emberiség sokféle igéjét, mert Isten ezek által is szól hozzánk. Főképpen a szegényekben, a gyöngékben és a szükséget szenvedőkben, a mai leprásokban. Isten Fia ugyanis nem csupán egy akart lenni közülünk, hanem szegénnyé lett a szegények között, a gyöngék, rászorulók, szenvedők és elcsúfítottak között. Krisztus szegénysége ebben az emberi összefüggésben az ő barátságának jele, velünk vállalt közösségének jele. Mi, Kisebb Testvérek, ennek az Istennek a jelenlétét vagyunk hivatva szolgálni, aki szegénnyé lett e világ szegényei között. Mivel – Szent Ireneusz szerint – Isten dicsősége az élő ember, ne nyugodjunk, amíg minden ember nem él Istenért és amíg meg nem találja életének értelmét az ő Igéjében.

3. "Isten Fia által szólt hozzánk... ő dicsőségének kisugárzása" (Zsid 1,1)

Ezen a fénylő éjjelen az Atyaisten a "Fiában" szólt hozzánk. Isten Igéje, aki az idők teljességekor megtestesült, az isteni atyaság csodálatos kinyilatkoztatása, amire az egyetlen méltó válasz az, ha elfogadjuk, hogy Jézus Krisztusban fiává fogad minket. A betlehemi istengyermek nem csupán egy a próféták és tanítók sorában, ő a "szeretett Fiú", az örömhírré lett Ige. Ebből érthetjük meg, hogy Isten azóta miért nem mond többet nekünk, hiszen Fiában mindent elmondott.

Isten elhallgat és megszólal a megszületett gyermekben, elrejtőzik és feltárul a kicsinységben. Amikor úgy tűnik, hogy minden hallgat, talán odahallgathatunk a Gyermek hangjaira, aki szívünkben, hozzánk egészen közel szól. Amikor úgy tűnik, hogy minden értelmét vesztette, az Élet Igéje jobban visszhangzik, és vezet minket az Út és az Igazság felé. Ha keressük a szót, akkor először füleljünk imádságunkban a testté lett Igére. Ez az Ige képes széttörni a csöndet, megszüntetni az értelmetlenség kínzó érzését, és az ő nyomán ismét fölcsendül a mennyei ének.

Testvérek, milyen hihetetlenül fontos, hogy minden nap gyöngéden és figyelmesen odahallgassunk az Igére! Milyen hatalmas az Ige misztériuma! Szögezzük tekintetünket egyedül a betlehemi Gyermekre, a minket meglátogató Igére, és őnála sokkal több mindent találunk, mint amit kértünk vagy kívántunk. Az Isten szeretetéért szóló hálaadáshoz kapcsoljuk a testvéri szeretet válaszát, hogy miránk is igaz legyen: "Akkor felragyog világosságod, mint a hajnal, és sebeid gyorsan begyógyulnak" (Iz 58,8).

4. "Jézust hordozta ajkán..." (1Cel 115)

Tudjuk, mennyire szerette Szent Ferenc Atyánk az Isten Fiának születését ünnepelni. Ahogy mondani szokta, "ez az ünnepek ünnepe, melyen a kisdeddé lett Isten emberi emlőkön csüggött" (2Cel 199). Nagy kedvvel ízlelte és egész szívével szerette az Evangéliumot, amely lélek és élet, főleg a betlehemi Gyermek Neve miatt (vö. 1Cel 86). Szeráfi Atyánk élete az evangélium feltárulása volt korának embere előtt. Ferenc Krisztus hűséges követője, a nagy Király lelkes hírnöke volt, lángoló szenvedély élt benne Jézus iránt, akit szüntelenül ajkán hordozott és akit mindenkiben meglátott. Így lett evangéliumi ember, és az Örömhír szavai a legkisebb részletig valóra váltak benne. Testvérek – mi mit tudunk mondani a világnak az Igéről, aki emberi testünk szerény színe alatt megszületett? Beszélünk-e arról, aki szeretünk?

Szemléltétek-e már Krisztust, aki Máriától született és a szegények evangéliuma lett, Ferenc módjára saját szemeitekkel? Ha igen, akkor részetek lett az igaz világosságban, aki mindenkit megvilágosít, akkor kegyelmet kegyelemre halmoztatok, mert ahhoz járultatok, aki a kegyelem teljessége. Ha közelebb kerültetek Krisztushoz, akkor az élő Isten templomához járultatok. Ha hitben elfogadtátok őt, akkor ezen az éjszakán ti is megszülettek Ővele, mert nem a test és vértől, hanem Istenből születtetek. Dicsérjétek hát velem együtt az emberré született Urat, mert Krisztustól vagytok és Krisztusban vagytok. Dicsérjétek az Urat, mert megismertétek szeretetét. Mit mondunk hát Istenről? Őt hirdeti-e életünk?

Ha az emberiség már csak hallgatni akar Istenről, akkor dicsőítő énekre van szükség, hogy megtörjük ezt a csöndet. Ha vannak, akik azt szeretnék, hogy a Betlehemi Gyermekben ne Istent imádjuk, akkor bele nem fáradva ismételjük, hogy rajta kívül nincs más mindenható (vö. LRend 6-9). Az evangélium nem hallgathat el. Az éjszaka közepén megszülető Jézus szívünkbe árasztja a hitet, és arra sarkall, hogy az evangéliumot éljük, szívünkben szemléljük és szavunkkal hirdessük.

Zárszó

Kedves Testvérek – a megtestesült Igében eljött az idők teljessége. Az egész teremtés belépett az ünnep idejébe, mert megszületett a teremtés elsőszülöttje, és minden újjá lett benne. Mindazok, akik Istentől üzenetet kaptak, nagy szóval előre hirdették az emberré születő Isten titkát. És ha a csönd már nagyon nehéz, akkor Isten minden nap megszületik, hogy Igéjével hívjon téged követésére, és így életed logikája önmagad elajándékozása legyen.

Ne aludjunk hát ezen az éjszakán, hanem törjük meg a csöndet Istenről, örömmel hívjunk másokat Istenhez, aki a szeretet, és aki érettünk született Fiában nyilvánította ki szeretetét. Törjük meg a csöndet, és mondjuk ki szeretetünket Őiránta, énekeljünk, ki-ki nemzetének hagyománya szerint, és énekeljük együtt az Egyházzal ennek az éjszakának a dicsőségét: "Ó, csodálatos csere! Az emberek Teremtője emberi testet és lelket öltött, Szűztől született; és ő, aki férfi közreműködése nélkül jött a világra, istenségének részeseivé tett minket."

Örvendezzünk és köszöntsük tehát egymást, testvérek. Szívből kívánok Nektek Boldog Karácsonyt, és Szeráfi Atyánk áldása kísérjen minket mindig!

Kelt Rómában, 2007. december 8-án, a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária,  Rendünk Királynője ünnepén.

Prot. 098445

   fr. José Rodríguez Carballo OFM
   miniszter generális