Egy idő után a bölcsek is elvesztették a Betlehemi csillag fényét és Heródesnél érdeklődtek. Heródes pedig a maga önző érdekében akarta kihasználni az eseményt, rosszindulattal félre vezette őket, de mindez nem vált üdvösségére. A bölcseknek viszont újra megjelent a csillag, és így megtalálták a jászolban fekvő isteni kisdedet. A betlehemi csillag fénye vezet. Azok számára mindig van betlehemi csillag az égen, akik bíznak Istenben.

 

 

Vízkereszt az Egyház egyik legrégibb ünnepe. A nap központi mondanivalója, a három napkeleti bölcs látogatása által nyilvánvalóvá lett, hogy Jézus Krisztus a VILÁG MEGVÁLTÓJA, és mindenki üdvösségéért testesült meg Isten Fia.

Izaiás prófétai jövendölésében már előre látja a felragyogó világosságot. Nagy fényről volt szó, mely a sötétben ülő népnek fölragyog. „Kellj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted.”

Isten fönségéről szól, amely Sionra fénylik (60,1). Arra a népre, amely fáradozva töri magát, hogy fölépítse a Várost és Templomot a számkivetés után. - Isten üdvözítő közelségében elmúlik a bú, enyhül a fáradtság. Hozzák a népek a még távolban élő fiakat és lányokat kincseiket adják Istennek, ki megmentette népét.

A bölcsek, akik kincseikkel jönnek Betlehembe, e megjövendölt népek első képviselői, bennük elsőül jelenik meg a népeknek a Világ Világossága: Krisztus. Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, halljuk az evangélium híradását, kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”

Heródes erre „összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.” - a próféta jövendölése alapján kiderült, hogy Betlehemben. Így mentek tovább a bölcsek, majd amikor megérkeztek „bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”

Az evangélium diszkrét mértéktartással beszél a napkeleti bölcsekről. Az elbeszélés elsősorban azt mutatja be, hogyan jut el Jézus Krisztus ismerete a pogányokhoz, hogyan jut el a népek meghívása ahhoz az isteni világossághoz, amely a kis Jézus születésében nyilvánul meg, Ez Izajás jövendölésének első beteljesedése. A Messiás minden ember számára jött el. Az epifánia, az Úr megjelenése minden megvilágosodott ember ünnepe.

Érdekes felfigyelnünk arra, hogy egy idő után a bölcsek is elvesztették a Betlehemi csillag fényét és Heródesnél érdeklődtek. Heródes pedig a maga önző érdekében akarta kihasználni az eseményt, rosszindulattal félre vezette őket, de mindez nem vált üdvösségére. A bölcseknek viszont újra megjelent a csillag, és így megtalálták a jászolban fekvő isteni kisdedet.

A betlehemi csillag fénye vezet. Azok számára mindig van betlehemi csillag az égen, akik bíznak Istenben. Nekünk is gyakran világosságra, eligazításra van szűkségünk Sokszor nem látványos az eligazítás, mert csupán a lelkiismeretünk szava szólal meg.. Máskor egész nyilvánvaló mert Isten parancsáról, az egyház szaváról van szó. Ezek után pedig tőlünk függ, hogy követjük-e a kigyúlt fényt - lelkiismeretünk hangját, hallgatunk-e az egyház eligazító tanítására. De akár süket fülekre is találhat mindez. Máskor pedig éppen hozzánk fordulnak felvilágosításért, tanácsért, vagy szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként, bármilyen más minőségben felelősséggel tartozunk. Vajon mi milyen eligazítást nyújtunk? A mai ünnepen nyilvánvalóvá lesz, hogy csak Krisztus fényénél értékelhetjük helyesen a dolgokat, hogy csak Krisztus világossága vezethet bennünket és nála lehetünk bizonyosak abban, hogy mindannyian hivatalosak vagyunk az üdvösség elnyerésére.