Negyven évvel ezelőtt, 1968. április 21–én, Fehérvasárnap a gyulafehérvári székesegyházban tizennyolc diakónus állott Isten Szolgája, Márton Áron püspök előtt az egyházi rend szentségének második fokozatát, a papságot fogadva. Köztük volt Excellenciás és Főtisztelendő Tamás József általános helynök, főegyházmegyénk segédpüspöke is.

Tamás József újmisés medgyesi káplánként kezdte a lelkipásztori munkát, majd türi és balázsfalvi plébánosként folytatta. 1979. januárjában szentelő püspöke behívta a nagy szemináriumba (teológiára) lelki igazgatónak (spirituális). Azt akarta, hogy leendő papjait az új lelki atya a maga lelkesedésével töltse fel. A tizennyolc évig tartó lelkiigazgatói munka teológiai tanársággal tetőzve hatványozott kihívást és lelkipásztori munkát jelentett, hiszen növendékein keresztül az egyházmegyére is hatott.

A Gondviselés 1996. karácsonyára az egyházi rend harmadik fokozatára is meghívta, a papság teljességére, a püspöki szolgálatra. Talán erre utalt észrevétlenül az a tény is, hogy papszenteléskor az erdélyiek névsorában a tizenkettedik helyet foglalta el a jövendő Apostolutód. A tizenkettő az Apostolok létszáma. A püspökszentelését Csíksomlyón kérte, hogy a Boldogságos Szűzanya oltalma alá helyezze püspöki működését.

A negyvenes évforduló kerek szám. Az Ószövetségben utal a negyven évi pusztai vándorlásra. Az egyiptomi kivonulás előképe a megváltásnak, az Ígéret Földjének honfoglalása pedig negyven évi vándorlás után előre jelzi az üdvösséget. A negyvenes szám az Újszövetségben az Úr Jézus pusztai nagyböjtjére utal. Így készült fel a nyilvános működésre. Segédpüspök atyánk negyven éves papsága is vándorlás az örök haza felé, ahova a rábízottakat is vezeti. Erre a feladatra úgy vállalkozik, hogy nagyon sokszor keresi imádságban a krisztusi együttlétet. Mesterétől megerősítve tudja végtelen atyai türelemmel a nehézségeket fogadni. Megértő testvéreihez és a különböző irányból jövő ellentéteket és nehézségeket önagában oldja fel – az isteni segítség által. A jeles évforduló alkalmával kérjük Krisztust, az Örök Főpapot, hogy még sokáig vezesse őt kegyelme útjain „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára”.

Amit korábban lelki nevelőként tanított, azt most életpéldájával hirdeti és így az üdvösség jó művének méltó eszközévé válik.

Az évfordulón lélekben és imádságban köszöntjük, mert egyéb külső ünneplésre nem kerül sor. Egyben kérem Tisztelendő Testvéreimet és a Kedves Híveket, hogy imádkozzanak Segédpüspök úrért és egész főegyházmegyénkért.

Főpásztori áldásommal –

Gyulafehérvár, 2008. április 13-án,

Papi hivatások vasárnapján.

† György s.k.