A zsidó hagyományban gyökerező, a vasárnap mellett a legrégibb keresztény ünnep, a húsvét a keresztény korban sokáig egyben az új év kezdete volt.

 

 

A zsidó hagyományban gyökerező, a vasárnap mellett a legrégibb keresztény ünnep, a húsvét a keresztény korban sokáig egyben az új év kezdete volt. A hívők a negyvennapos böjt utáni első napot megszentelt ételek fogyasztásával kezdik.

A templomban megáldott ételből (hús, sonka, tojás, kalács, bor) a család minden tagjának ennie kellett egy keveset, s csak utána ültek a tulajdonképpeni ebédhez. Az állatok is kaptak belőle, hogy azok is védve legyenek minden bajtól – a szenteltnek ugyanis gonoszűző erőt tulajdonítottak. A húsvéti ételszenteléssel az egyház arra figyelmezteti a hívőket, hogy a hosszú böjt után se kísértsen meg senkit a mértéktelenség. A húsvét ünnepi hangulatához szorosan hozzátartozik a tojás. Mágikus szerepét minden népnél megtaláljuk már a történelmi idő kezdetén. A legenda szerint az egész világegyetem a világtojásból keletkezett.

A történelmi Magyarország területén a régészeti feltárások során avar női sírokban is találtak tojást, ami azt látszik bizonyítani, hogy már a pogány népek is az élet keletkezésének a csíráját látták benne. A keresztény egyház a megváltás jelképévé tette, piros színe pedig Jézus keresztfán kiontott vérét idézi a népi hiedelemben. Húsvéthétfő az ünnep kis nyolcadának az első napja. Az egyház a megkeresztelt hívők új életének a boldogságát hirdeti. E nappal kapcsolatban alakult ki a locsolkodás szokása. (Néhol öntözésnek nevezik.) A lányok, asszonyok, menyecskék vízzel való meglocsolása hajdanán az asszonyi termékenység serkentésére, fokozására irányult. A szokásra már a középkorból is találunk utalásokat. Ezt a termékenységvarázsló ősi, katartikus szertartást az egyház is átvette, s így a keresztelésre vonatkozik. Érdekes magyarázatai vannak. Jeruzsálemben Pilátus háza előtt volt a piac. A kofák és a vásárlók már hajnalban hangosan tárgyalták az eseményt, hogy Jézus föltámadt. Egyesek elhitték a hírt, mások kételkedtek igazában. Ebből nagy veszekedés támadt. A csetepaté miatt Pilátus nem tudott aludni, s vízzel öntötte le a veszekedő népséget, hogy elhallgasson. Sokan úgy tudják, hogy ennek emléke a húsvéti locsolkodás. Más hiedelem szerint locsolkodni azért járnak a legények, mert a szent asszonyok kenetet és olajat vittek Jézus sírjához, hogy megkenjék vele a Mester testét. Őt azonban már nem találták a sírban. Ezért a kenetet és az olajat hazavitték, s a ház népére és a rokonokra öntötték. A húsvéthétfői víz Jézus testének a bebalzsamozását jelképezi, ugyanis a keresztről való levétel után vízzel mosták ki a sebeit, hogy a test megtisztítása után bebalzsamozhassák.

(www.vasarnap.com)