Jézust bírának kérik fel egy vitás örökösödési ügyben, amely szokás lehetett ebben az időben. Bár ezek a viták normálisan a „kapuknál”, tanúk jelenlétében zajlottak, itt a sértett Jézushoz, mint híres törvénytudóhoz fordul. Jézus tanítása: „nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

 

 

 

 

 

Érdekes módon a mai Ó-szövetségi olvasmányban elő sem fordul Isten neve, mégis szentírási részlet. A Prédikátor könyvét (héberül: Qohelet) valószínűleg Krisztus előtt IV-III. században írták. Szerzője a prédikátor gyülekezeti szónok. Nincs benne következetes felépítés. Ugyanazt a gondolatot világítja meg több szempontból: a földön minden hiábavaló, az Isten félelmét kivéve. „Hiábavalóság, minden csak hiábavalóság” Így csupán utalásszerűen, a háttérben van ott Isten. Már az Ó-szövetségi embernek is tapasztalata volt, hogy, a túlzott anyagi gond tönkreteszi a lelki   nyugalmat. Az Ev.ban  az Úr Jézus is erre a tapasztalatra épít, és egy vitás kérdésre válaszolva fejti ki  tanítását. Jézust  bírának kérik fel egy vitás örökösödési ügyben, amely szokás lehetett ebben az  időben.  Bár ezek a  viták normálisan a „kapuknál”, tanúk jelenlétében zajlottak, itt a sértett Jézushoz,  mint híres  törvénytudóhoz fordul. Jézus tanítása ennek kapcsán: „nem a vagyonban való  bővelkedéstől függ az  ember élete.” „Kapzsiság”, „bőség”- az előbbi, egy hibás emberi hajlam,  amely valójában független  a gazdagságtól, azonban rendszerint összekapcsoljuk a vagyonnal. Jézus  példabeszédében is így  történik.„Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott.”… „Esztelen még az éjjel számon  kérik  lelkedet.” És a tanulság: „Így jár az, aki magának kincset gyűjt ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék”.

Jézus a helyes emberi magatartásról, a boldogság megszerzésének módjáról, az Isten országáról tanít. Arról, hogy mennyire távlatok nélkül éljük az életünket, nem számolva lázas tevékenységünk közben az életünk végével. A gazdag élet Jézus szótárában mást jelent, mint a kérdező vagyonjogi vitát folytató ember szótárában. Jézus számára az élet gazdagsága többet jelent, vagyonos embernél. Az emberek számára a vagyon, Jézus számára a megfelelő lelki állapot, a helyes benső hozzáállás az, amely a boldogság forrása.

Szent Pál apostol meggyőződéssel, mély hittel húzza alá Jézus tanítását, amikor így tanít a szent leckében: „keressétek azt, ami oda fönt van, az égiekre irányuljon figyelmetek.

A tapasztalat, amely a szentírási szövegekben rejtőzik régi, talán egy idős az emberiséggel, azonban a sürgetése mindig időszerű. Most személyesen nekünk szegezett kérdéssé válik, hogy nekünk mire irányul a törekvésünk, gondolataink, vágyaink, egész érzésvilágunk? Mi körül forognak a gondolataink?

Jó lenne, szerfölött kívánatos, hogy legalább törekvésünkben Isten központi helyet találjon az életünkben.

 http://frh.theol.u-szeged.hu/mihaly/18evkc.htm