A szentírási szakaszok a keresztény ember vallásos magatartásához
nyújtanak támpontokat. Legfőként abban különbözünk a nem hivőtől, hogy
cselekedeteink, életvitelünk, megnyilatkozásaink szilárd alapja a hit.
Akár az is előfordulhat, hogy kívülről szemlélve ugyanazt tesszük, mint
a nem hivő. Ugyanúgy dolgozunk, fáradozunk és küzdünk, azonban mindezt
más távlatokkal, más hozzáállással. Ugyanis a keresztény embernek létével kell felhívni magára a figyelmet.
A hit egyik legfőbb
jellemzője, a reményteli, tevékeny
várakozás.
A Zsidókhoz
irt levél az ősatyák, főleg
Ábrahám
példájával ecseteli ennek
igazságát. A Bölcsesség
könyvéből felolvasott részlet is ezt
támasztja alá. Az evangéliumi
rész két példabeszéde is
ezt a témát járja
körül.
A hit nagyon
tömör meghatározása hangzik el
az Újszövetségi olvasmány
első soraiban: „ A
hit szilárd bizalom abban, amit
remélünk, meggyőződés arról,
amit nem látunk. Őseink ebből merítettek
bizonyosságot.”
Ez a hit ösztönözte
Ábrahámot, hogy engedelmeskedjen Isten
hívásának, és otthagyva
otthonát elinduljon az Ígéret
földje felé. Minden emberi lehetetlenség
ellenére hitte, hogy az isteni ígéret
alapján fia születik, akit kész lett
volna akár feláldozni, ha Isten ezt
kéri tőle. Íme Ábrahám
hite, az ősatyák hite cselekedeteikben volt
megfogható, és ez a hit tartotta ébren
a vágyakozást, az égi haza
iránt.
A
Bölcsesség könyvéből
felolvasott olvasmány az Egyiptomból
való kivonulás
éjszakáját idézi, amikor a
választott nép Isten
ígéretére alapozva, bátran
nézett az események elébe,
és elindultak az ismeretlen felé.
Az
evangéliumi részt egy bátorítás
vezeti be: „Ne
félj, te kisded nyáj.”
A cselekvő hit mintájaként az éber
várakozást állítja
elénk. „Csípőtök
legyen felövezve, kezetekben égő gyertya.”
A készenlétnek a jelei. Úgy ahogyan a
szolga urát várja haza a menyegzőről.
Bármilyen időpontban is érkezne, a szolga
készenlétben van.
A másik
pedig
még életszerűbb példa. „Gondoljátok
meg, ha tudná a házigazda, hogy melyik
órában jön a tolvaj, nem
engedné betörni
házába.” És
a következtetés: „Éberen
várjátok tehát az
Emberfiát, mert eljön abban az
órában, amikor nem is
gondoljátok.”
A
szentírási szakaszok a keresztény
ember vallásos magatartásához
nyújtanak támpontokat. Legfőként abban
különbözünk a nem hivőtől, hogy
cselekedeteink, életvitelünk,
megnyilatkozásaink szilárd alapja a hit.
Akár az is előfordulhat, hogy kívülről
szemlélve ugyanazt tesszük, mint a nem hivő.
Ugyanúgy dolgozunk, fáradozunk és
küzdünk, azonban mindezt más
távlatokkal, más
hozzáállással. Ugyanis a
keresztény embernek
létével kell felhívni
magára a figyelmet.
Augusztus
11-én ünnepeltük Assisi szent
Klárát ugyan olyan környezetben
élt, mint kortársai, ugyan olyan
hatásoknak volt kitéve. Szent Ferenc
példájára, a kegyelem
érintésére még
belülről egészen más lett. Amikor pedig
megérett a pillanat, akkor bátran
kiállt meggyőződése mellet és
életformát változtatott. Augusztus
12.-én fejeződik be Assisiben az európai ferences
fiatalok találkozója, amelynek több mint
ezer résztvevője van. A rendezvény
célja, hogy megismertessék a 18-30 év
közötti fiatalokkal Európa ferences
gyökereit és mindazt, amivel a ferences karizma
hozzájárult Európa
evangelizálásához, valamint az
egyház megújulásához. Az
előadások során igyekeznek
megvilágítani az alapító
Ferenc és Klára
életpéldájának
időszerűségét. Mint például
a szegények megsegítése, vagy annak a
lelkiségnek a kihangsúlyozása, amely
Krisztus evangéliumát, az embert, a
közösséget helyezi a
középpontba.
Ugyanakkor
példaként említhetjük a
hét folyamán ünnepelt kortárs
szentet Edit Steint, szerzetes nevén Terézia
Benedikta, akit 65 éve végeztek ki Auschwitzben.
Életében több ellentét
kibékült egymással, mint a
filozófia és misztika, politika és
vallás, tudományos munka és szerzetesi
élet és sok más.
A felsorolt szentek,
és még sokan mások
útmutatók és
közbenjárók lehetnek mai
kereséseinkben, és az ellentétek
feloldásába, amelyekkel találkozunk.
Érintsen meg
bennünket is az evangéliumi
felszólítás: „Aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és
akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon.”