„A templomszentelés mindig örömünnep Krisztus vándornépének, anyaszentegyházunknak, fõegyházmegyénknek és most különösen az erdõaljai-csibai híveknek. A templomszentelés azt jelenti, hogy élõ közösség vagytok, gyakoroljátok hiteteket, az õsök hitét, amit nemzedékrõl, nemzedékre továbbadtak nekünk anyaszentegyházunkban. Olyan világban, amikor az ország átlaglakossága csökken, beleértve a magyarságot is, népünket is, az emberek elvándorolnak, nem fogadják el Isten áldását, a gyermeket, templomokat zárnak be és falvaink kiürülnek – új templomot építeni mindig a reménység jele” – mondta bevezetõjében a Vasfúvó dombján az egyházmegye fõpásztora, Jakubinyi György érsek.
A csibai-erdõaljai közösség alig egy évszázada alakult ki, évtizedekkel ezelõtt úgy hallgattak itt szentmisét, ahogyan az õskeresztények, akiknek templomuk nem volt, a kenyértörés ünnepét pedig házaknál végezték. Csibában és Erdõalján a plébános, fõpásztori engedélylyel, házaknál végezte a szentmisét, a halottakat pedig 5-6 km távolságra vitték a temetõbe.
A Svédországba elszármazott csibai Karácsony Costi tette fel a halasztást nem tûrõ kérdést 2000-ben, édesanyja temetésén: mikor lesz már a csibaiaknak temploma és temetõje, meddig kell még döcögtetni a halottakat a taplocai temetõig? – emlékezik vissza Boros Károly plébános, akinek régi álma volt a templomépítés. Az elsõ akadályt, a pénzhiányt úgy küzdötték le, hogy a plébános egy hónapig, Karácsony meghívására, a svédországi magyar közösségben szolgált, pótolva a hiányzó magyar templomi szertartást. Annyi adomány gyûlt össze, amenynyi elég volt a tervek elkészítéséhez, és az engedélyek beszerzéséhez. Az egyháztanács az elindításért Karácsony Constantint örökös tiszteletbeli tagjának választotta. Az építkezéshez szükséges alapokat, jelentõs mértékben, az egyházközség visszakapott földjeinek eladásából sikerült elõteremteni a kisebb adományok és kormánysegély mellett. A Vasfúvó dombján levõ egyhektárnyi területet a somlyói egyházközséggel való földcsere révén szerezték meg. Sok jó szándék és sok kis áldozat találkozott tehát, ameddig a terv megvalósult.
A templomot Szent Lõrinc diakonus-vértanú tiszteletére szentelék. Emlékeztetni szerettek volna ezzel arra az 1726-ban épült kápolnára, amely a jelenlegi taplocai templom helyén állt, és 1812-13-ban bontottak le. A fõpásztor szentbeszédében Szent Lõrinc vértanú-diakonus példáját állította hívei elé. A Xantus Géza által festett hármasoltárképen láthatók Szent Lõrinc életének mozzanatai. A templomszentelés szertartását az érsek és a segédpüspök felváltva végezte. Mozzanatai a következõk voltak: Isten irgalmát kérték a helyre, ahol a szentmiseáldozatot bemutatták aztán megnyitották az ajtót, és bevonultak az oltárhoz; vízszentelés következett, amely a templom keresztelõvize is lesz, ezzel hintette meg az érsek a falakat és a híveket; a szentbeszéd után következett az oltár és a templomfalak felkenése azzal a szent krizmával, amelyet csak olyan szentségeknél használnak, amit egy életben egyszer lehet felvenni (keresztség, bérmálás, egyházi rend és templomszentelés). Ezért van az, hogy újjáépített vagy újrafestett templomot csak megáldanak, másodszor soha nem szentelnek fel. A templom harangjainak szintén megvan a története. A nagyobbik 220 kg-os, felirata szerint: Felújítva az 1726-ban Csíktaploczán épült kápolna harangjának hangját Szent Lõrinc diakonus-vértanú emlékére. A kisebbik, 135 kg-os harang a csíkszentdomokosi születésû Boros Károly fõesperes-plébános személyes vallomásaként született: Márton Áron püspök, akinek nemcsak falustársa, hanem tanítványa volt, püspöki kápolnájában egy olyan hármascsengõt használt, amely az elsõ világháborúból maradt lövedékbõl készült az alábbi felirattal: Harcilövedékem a bõsz oroszokra röpítvén, most pedig érchangoddal imára hídd a szût. Nos, a kisharang felirata ezt az emléket idézi: „Érchangoddal imára hívd a szívet” itt az Erdõalja-Csiba részben. Szûz Mária szeplõtelen szíve tiszteletére öntetett 2007-ben. Mindkettõ Székelyudvarhelyen, Lázár Imre harangöntõ mûhelyében készült. A templom tervezõje Andrei Stepancici szlovén építõ, aki bukaresti irodájában már több templomot tervezett. Kivitelezõje a csíkszeredai COMOD Kft. és a CONSUNIT Kft. A harangok alapanyagát a REMAT cég biztosította. Számos mérnök, építõmester munkáját dicséri a torony kivitelezése és a harangok elhelyezése, ezeket a mestereket, vállalkozókat, adakozókat név szerint is megörökíti a helyi egyháztörténeti feljegyzés. A Vasfúvó dombján álló templomban jövõ született, és ehhez mindannyian hozzájárultak.
Oláh-Gál Elvira
Csíki Hírlap
