A Szűzanya születés napját üljük. Születésnapokon hálával emlékezünk az élet ajándékára, mindarra, amit Istentől kapott az, akit ünneplünk. Mária a hivatástudattal megélt élet példája.

Szeptember 9-én fejeződik be Nagyszebenben az Európai Ökumenikus Nagygyűlés, amelynek ez a mottója: „Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra. Reménység Európa megújulására és egységére” A Boldogságos Szűzanya volt az első, akire ráragyogott Krisztus világossága.

Így utat mutat számunkra, ő az igazi reménységünk. A mai evangélium szavai ezt így fogalmazzák meg: „Íme,  a szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: ,,Velünk az Isten.''  A hivatásból vállalt élet, mindig ezt az üzenetet közvetíti, hogy velünk az Isten. Így volt Mária életében.  Életének eseményei, annak történései összhangban voltak Isten iránti szeretetével. Miközben a hit zarándok útját járta egész élete készséges Istenre figyelés volt. Már amikor méhében foganta az Ő Fiát a Szentlélektől csak a hit erejéből mondhatott igent, és boldogan mondhatta „íme az Úr szolgáló leánya” Többször is megízlelte a földi élet bizonytalanságát, a kiszolgáltatottságot. Veszélyben volt a Józseffel kötendő házassága, Jeruzsálemben nem fogadják be őket, majd Egyiptomba kell menekülniük Heródes gyilkos haragja elől. Amikor Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét aggódva, figyelte a sok rosszindulatú visszautasítást. Majd szomorúan kísérte el keresztútján, és fájdalmas anyaként ott ált a kereszt tövében. Nincs az életnek olyan mozzanata, amit ne ízlelt volna meg, de ő minden körülmény között az Úr szolgáló leánya maradt. Mindennapi tapasztalata volt Isten közelsége, Isten ereje, amelyre bizalommal ráhagyatkozhatott. Tudatában volt annak, hogy lelke világosságát és fényét egyedül Krisztustól kapja. Mi mindennapi csetlő-botló emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy könnyű volt a boldogságos Szűzanyának, a nagy szenteknek. Azt gondoljuk, hogy az ő esetükben egyenes, és állandóan felfele tartó út vezetett Istenhez. Ez összességében igaz is, mert az átlagosnál sokkal jobban felhasználták az Istentől kapott kegyelmeket. Azonban a szentek életrajzából tudjuk, hogy gyakran küzdelmes volt a lelki életük.

Szeptember 5-én emlékeztünk meg Calcuttai Teréz anya halálának 10 évfordulójáról, akit II János Pál pápa avatott boldoggá. Az ünnepe körüli napokban a sajtó szenzációt akart kelteni azzal a közlésével, hogy Teréz anya mosolya mögött, nehéz lelki küzdelmek húzódtak meg. Ezzel kapcsolatban idézi egyik lelki bizalmasához irt leveléből az alábbi sorokat: "Önt Jézus különleges szeretettel szereti. De számomra olyan nagy a némaság és az üresség, hogy nézek, de nem látok, hallgatok, de nem hallok. A nyelv mozog, de nem beszél." Azonban ez nem, hogy kisebbítené az érdemeit, hanem növeli. Nem eltávolítja tőlünk, hanem inkább közelebb hozza. Aláhúzza azt az igazságot és tényt, hogy Isten kegyelmi adománya csodákra képes.

Ugyanakkor gondolhatunk egy másik kortárs szentre Salkaházi Sára szociális testvérre, akit  2006 Szeptember 17-én avattak boldoggá Budapesten. Jelmondata „Itt vagyok, engem küldj el.” Sára testvér erős, mondhatnánk akaratos jellemet kapott a Teremtőtől. Az Úr ezt felhasználta szolgálója megszentelődésére. Isten az Ő kegyelmével minden emberi adottságot, jellembeli sajátosságot át tud alakítani megszentelődésünkre. Határozottan és energikusan formálta egyéniségét. A kísértések nem hagyták el. Szenvedélyes természete állandó küzdelmet kívánt tőle. Belső és külső megpróbáltatások végigkísérték egész életét. Felismerhető, hogy mindezekben a Szentlélek világossága és ereje működött, ami mindig mélyebb lelki önátadásra késztette. Hősies lelkülettel végezte sok munkáját, hogy tudjon másokat segíteni. Sok belső küzdelme volt, amelyek következetesen vezették őt az Istennek való teljes önátadás vállalásáig. Egyik naplófeljegyzésében a következőket olvassuk: „Keresztül kell gázolnom önmagamon, keresztül kell lépnem önmagamon, meg kell ragadnom önmagamat, hogy önmagamat lerázva, megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre”. (Dr.Jakubinyi György   2006 VI  körlevele)    

A mi életünk is Máriához, Calcuttai Teréz anyához, Sára testvérhez hasonlóan, hivatástudattal megélt élet kell, hogy legyen. Azonban arról sose feledkezhetünk meg, hogy Krisztus a mi világosságunk. Tőle kapunk fényt, erőt, kegyelmet, hogy bármilyen életformában is élnénk, akár családos, egyedül álló, szerzetes, pap, szóval és tettel tovább adhassuk az üzenetet: velünk az Isten.  Ilyen formában hivatásból elvállalt, gyümölcsöző életünk lesz, amely tovább adja a Krisztustól kapott világosságot.

 Böjte Mihály OFM

Evangélium: 

Elmélkedés, P. Timár Sándor Asztrik OFM: 

„Magasztalja, magasztalja az én lelkem az Urat...”: