Utoljára írok néktek, ti szívemnek legkedvesebbek. Hamarosan megtérek atyáim házába, s mint nagy István királyunk intelmeivel ellátta fiát, úgy hagyom rátok én is e levelem, mint utolsó tanácsot.

1. “Tiszta szívemből szeretett, drága gyermekeim!

Utoljára írok néktek, ti szívemnek legkedvesebbek. Hamarosan megtérek atyáim házába, s mint nagy István királyunk intelmeivel ellátta fiát, úgy hagyom rátok én is e levelem, mint utolsó tanácsot.

Elébb hozzád szólok édes fiam, Ferenc! Te, ki szívemnek mindig oly kedves valál, bánatot, fájdalmat sosem okozál, most nagykorúságod elértével rád nehezedék egész hagyatékunk súlya. Nem földi javak kezelésétől féltelek én, hanem abban reménykedik anyai szívem, hogy azokat a szellemi értékeket, amit mi magunkénak vallunk, te is továbbörökíted neveddel együtt a történelemben. A mi sorsunk fölött ne bánkódjál. Ez volt a mi kálváriánk, s bár sok kínnal, mégis örömmel hordoztuk a magunk és a nép keresztjét. Ami történt megtörtént, a vérző sebeket is begyógyítja majd az idő. Te, fiam, sose keseregj azon, ami már megesett, mert hiábavaló vesztegetése az időnek. Isten segedelmével mindig lesz kiút a legrosszabb veszedelemben is, és te folyvást azon légy, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből, amibe belekerültél.

Mindenek előtt légy hű népedhez és hazádhoz. A népért harcolj, amely oly sokat szenvedett az elmúlt esztendőkben, mely szabadságért, életért küzdött mindenkoron. Légy te vesződő népünk oltalmazója, segítsd, védd, vezesd őket a sötétben, s mint egykoron Prométheusz, hozd el nékik a Fényt a hatalmasok közül, vállalva bármely büntetést a cél érdekében, melyre elhivattattál. Küzdj a földért, amelyen élsz, hazádért, melyet folyton szaggatnak, tépnek, s egy idő után majd az utolsó porszemet is elfújja a szeszélyes őszi szél, ezért félő, ha mindenki mást vár a cselekvéssel, hogy évek múltán már emlékezni se fognak rá, mi volt Magyarország.

Légy becsületes, egyenes férfi! Tanulj szorgalmasan, hogy méltó vezetője légy népednek. Mindig azon légy, hogy a dicsőség babérjait elnyerd. Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, annak az ég kerek e világán semmije nem marad. Ezért mondom néked, hogy ne itt, a halandók közt harácsolj javakat, hanem égi kincset gyűjts, mert az örökké való.

Építs magad köré kemény kőfalat, olyat melynek emberek a téglái, megbízható, hűséges emberek. Ne taszíts ki senkit, aki csatlakozni akar hozzád, mivel minden megnyert emberrel te lészel gazdagabb és ki nincs ellened, veled van. De óvakodj! Ha egy tégla is mozog, a Fal könnyen áttörhető. Úgy vigyázz, hogy szilárd alapokat tegyél faladnak, mert ha ott van a gyenge szem, nincs megállás, és a Fal akár magától is leomlik. Ne feledd, mi történt vélünk és Absolon urammal! Mindazonáltal légy megbocsátó, hiszen Jézus Krisztus is megbocsáta nékünk. Sohase gyűlölködj, mert a gyűlölet csak még többet és többet szül, és hidd el nékem, abból már bőven akad itt, e földi világban.

Mindig a jót keresd, igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy azzal mindennek javára légy. Az igazság nem a kimondott vagy leírt mondatokban rejlik, hanem a hamisítatlan létezésben, abban, ahogy megéljük. Előtted az élet, hogy megvalósítsd az álmod, és akár egy szenvedésben megfáradt nemzet álmát. Tiéd ez az idő: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Becsüld embertársaidat, mert aki másokat nem becsül magamagát sem becsüli, de ki másokat értékel, annak az önértékelése is helyénvaló. Bontsd szét egyéniséged, azt, ami te vagy szemléld, figyeld, okulj belőle, uralkodj rajta. Aki egyéniségén uralkodik, magamagán uralkodik, nem éri el Fortuna asszony keze, nem érintheti balsors vagy szerencse, de kit egyénisége vezet, ha előrejut pökhendivé, ha lemarad semmivé, ronggyá, köddé válik. Te kőszikla légy, mely fennáll ezer vihar és év után is. Hallgass mások tanácsára, visszajelzéseire, hisz az ember önmagát egyes egyedül nem ismerheti meg, szüksége van tükrökre, melyek több szemszögből láttatják, mutassanak bár tetszetős vagy visszataszító képeket.

Most hozzád szólnék drága Juliankám! Szívem elborula, mikor múltunkon túllépve te is átkeltél szerelmed csónakján a könnyebbik oldalra. Bár szívem majd kettéhasadt fájdalmában, tudd, hogy én téged ennek ellenére örökké szeretlek. Bár most már te kivonád magad a nép szabadságharcából azzal, hogy Bécsbe az Udvarban mentél férjhez, megkérnélek téged, hogy fogadd meg szavam. Mi apáddal, gyámapáddal minidig igyekeztünk személyes, követendő példát adni néktek, hogy minél érettebb, jobb becsületesebb emberek legyetek. Erre kérlek téged is, hogy születendő gyermekeidet magyarnak neveld, abban a szellemiségben, amiben mi is igyekeztünk nevelni titeket. Mindig úgy cselekedj, hogy az méltó legyen nevedhez, rangodhoz, de legfőbbképpen önmagadhoz. Tetteid következménye kihatással lesz gyermekeid világára és jövőjére, ezért neveld őket szeretetben, türelemmel mindarra, amit értéknek, kincsnek tartasz. Szeresd öcsédet, hiszen ti vagytok nékem a két szemem fénye, vigyázz rá, segítsd, ahol tudod, hisz egy testből, vérből s egy lélekből valók vagytok. Tartsatok össze, hisz senki nem fog úgy szeretni titeket ezen a világon, ahogy ti egymást szeretitek. Bár tőlünk, s testvéredtől messzi vetett a sors, kérlek, viseld szíveden bujdosó népünk sorsát, ha teheted, állj pártjára, védd, ahogy lehet. Te, ki a legmagasabb körökben forogsz, ne hagyd, hogy beolvasszon az a felszínes, hiú életmód, soha el ne feledd, hogy ki vagy és hogy honnan jöttél. Az az ember, kinek nincs múltja, bármily hatalmas, olyan, mint egy óriási tölgyfa, gyökér nélkül: az első haragosabb szél tőből kifordítja.

Drága gyermekeim! Erőm rohamosan fogy, időm lassan végképp lejár. Már ráléptem arra az ösvényre, ahonnan nincs visszaút. Kedveseim! Ne hullajtsatok értem könnyet, én örömmel távozom innen. Lassan megfáradtam, megöregedtem. Nem félek a haláltól, hiszen hazatérek, vissza Égi Atyánkhoz, kitől kaptam rövid, földi életem. Ez csak átmenet volt. Egy szebb és dícsőbb világ árnyéka, mely most ott vár rám a mennyei Atya kebelén, ahol már nem létezik sírás vagy fájdalom, csak megdicsőült szentek hálaéneke, és túláradó, végtelen szeretet. Ti távozásom után is legyetek bátrak, ne hagyjátok, hogy félelmeitek megtörjenek. Nem szégyen, ha féltek, hisz a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a döntés hogy létezik fontosabb dolog, mint a félelem. Én örökké veletek leszek, hisz fogantatásotoktól kezdve egy darabot hordoztok belőlem, ami én voltam , abból nektek is kijutott, és remélem egy másik darabot énbelőlem a szívetekben őriztek. Én ott is vigyázni fogok rátok, s fohászkodni fogok a mindenható Atyához, hogy őrizzen meg Titeket minden utatokon, s mikor földi utatok beteljesül a végső dicsőségben, ismét együtt lehessünk, az idők végezetéig.

Legyetek rendületlenek hitetekben, és örökké az egy, igaz Istent szolgáljátok, ne hagyjátok, hogy más idegen Istenek férkőzzenek szívetekbe. Vallásáért senkit ne üldözzetek, hisz az nem keresztény magatartásra vall, s Krisztus Urunk örök parancsba foglalta, hogy szeressétek embertársaitokat. Segítsétek a szegényt, emeljétek fel az elnyomottat, hisz Isten szemében mind egyformán kedvesek vagyunk, és számára mindenikünk egyenlő, töltsön be a földön bármilyen magas funkciót. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek mi a helyes, mi kedves előtte és mi a tökéletes, mi Isten akarata, és híven, bízó szívvel kövessétek azt.

Anyai áldásommal utoljára minden jót kívánok néktek! Bárhova vetne a sors, én mindig maradok a síron túl is szerető édesanyátok:

Kelt levelem az Úr 1703 – ik évében, február 18-án, az Anatóliai Nikodémiában.

Zrínyi Ilona

A levél írásakor gondolatokat építettem be:

- a Bibliából

-Weöres Sándor: A Teljesség felé című könyvéből

-Zrínyi Ilona fiához írt leveléből (“Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír.” –azt a gondolatot azért emeltem ki, mivel , nem egészen egyezik az én felfogásmódommal, viszont azt hiszem elég hűen tükrözi Zrínyi Ilona jellemét és korának felfogását, világszemléletét, embereszményét)

Nem akartam a gondolatok menetét, a levél “hangulatát” lábjegyzetekkel, és zárójelekkel megszakítani, ezért ez a kis kiegészítés a levél végére sikeredett.  (remélem nem baj hogy ezzel meghaladja pár sorral a “pályamű” hosszát).

Márton Panna Borbála: Zrínyi Ilona levele- Pályamű a Rákóczi alapítvány által meghirdetett mozgótábor pályázatára- téma: Magyar nagyasszonyok üzenete