Szerte a világon augusztusban ünnepelték a klarisszák fennállásuk 800 éves évfordulóját. Szent Klára nővérei az Assisiben lévő protomonostoruktól tizenkilenc ezer kilométerre, a Csendes-óceáni Tahiti szigetén is megemlékeztek a jubileumról. A szerzetesnők negyven éve telepedtek meg a szigeten, a kanadai Lennoxville monostorának új hajtásaként, vagy ahogy a klarisszák mondják, ágacskájaként.

Polinéziában azóta már újabb ágacskák születtek Tahiti közreműködésével a Fülöp-szigeteken, a Fidzsi-szigeteken és Vantauban. A hivatásokban bővelkedő óceániai klarisszák már jelen vannak Libanonban, Kanadában és Olaszországban is.

Szent Ferenc családjának második rendje a klarisszák, amely alapvetően kontemplatív közösség, de a fizikai és szellemi munka természetesen része mindennapi életüknek. Polinéziában az imádság, az elmélkedés és a lelki vezetés mellett kertészkednek, földet művelnek, állattenyésztéssel foglalkoznak, hímeznek, asztalos és villanyszerelő munkát is végeznek. A tahiti klarisszák privilégiuma, hogy egész Polinéziát ők látják el a szentmiséhez szükséges kis és nagy ostyákkal. Szintén az ő jelenlétüknek köszönhető, hogy a világnak ezen a részén mindenhol virágoznak a ferences világi rendi közösségek, a ferences ifjúsági mozgalom és a Szent Ferenc Barátai közösségek.

A klarisszák – csaknem kétszázharminc év után, a franciaországi Le Rameau de Sion monostor segítségével – 1995-ben telepedtek meg újra Magyarországon, és 2000-ben Erdélyben. A Szent Ferenc lelki társa, Assisi Szent Klára által alapított szemlélődő rend az egyetlen középkori női közösség, amely folyamatosan működött Magyarországon a II. József-féle feloszlatásáig. Első kolostorukat 1239-ben Nagyszombatban Árpád-házi Szent Erzsébet szentté avatásának emlékére alapították. A legjelentősebb monostoruk Óbudán működött, de volt házuk Budán, a Várban és Pesten, a Szerb utcában is.

Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
20-775-3366