Ez a jelmondat is lehetne Teréz anya szellemi hagyatéka. Miként a széles nagyvilágban, az általa alapított rendházakban — így a sepsiszentgyörgyi Őrkő cigánytelepen is — a Szeretet Misszionáriusai szerzetestársulat alapítójára emlékeztek tegnap délután. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Potyó Ferenc pápai káplán, általános helynök a Teréz anya leányai szerzetesnővérek meghívására érkezett az ünnepségre, a szentmisét a sepsi-barcasági kerület papjaival közösen mutatták be.

Szentbeszédében az érsek atya kiemelte a polgári nevén Agnes Gonxha Bojaxhiu, albán szülőktől származó Teréz anya életének fontosabb mozzanatait. Kilencévesen félárván maradt két testvérével együtt, édesanyjuk áldozatos szeretettel nevelte őket, miközben sosem feledkezett el a város szegényeiről. 1931. május 25-én Dardzsilingben tett szerzetesi fogadalmat, a Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott lisieux-i Teréz iránt érzett tiszteletből választotta: „Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel." 1948 augusztusában levetette a Loreto nővérek ruháját, és kék zsinórral szegélyezett fehér száriba öltözött, a vállán kereszttel. Patnába ment az amerikai missziós orvosnővérekhez, ahol ápolónői kiképzést kapott. Karácsonyra visszatért Kalkuttába, és a szegények Kis Nővéreivel lakott. 1950 októberében hagyták jóvá az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, s innen terjedt el Indiában, majd az egész világon. Hitvallásuk: Jézust szolgálni a szegényekben, a nap 24 órájában. Egész szívükből, szabad elhatározással szolgálják a szegényeket, munkájukért pénzt nem fogadhatnak el. Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, 1979-ben Nobel-békedíjat kapott. A tőle szokott egyszerűséggel hárította el a ceremóniás rendezvényt, mondván, hogy egy falat nem menne le a torkán a finomságokból, míg mások éheznek... Így a díjjal járó pénzösszeget is a szegényeknek utalták ki. 1986. február 3-án II. János Pál pápa meglátogatta Kalkuttában a rendházat, mély benyomást tett rá az ott tapasztalt szeretet: „Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak." Hátrahagyott leveleiből tudjuk, hogy életének utolsó szakasza teljes lelki szá­razságban telt. Sepsiszentgyörgyön is járt két alkalommal: először 1990. július 9-én és egy-két évvel később. Kovács Zita doktornő, a Pro Vita Hominis Életvédő Társaság vezetője és még sokan mások emlékeznek a hajlott hátú Teréz anyára, akit ittlétekor egy csokor rózsával köszöntöttek... 1997. szeptember 5-én adta vissza Teréz anya lelkét Teremtőjének. A rendhez ma négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik, tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti.

Az őrkői Mária, világ királynője templomban Márkus András szentszéki tanácsos, címzetes esperes teljesít szolgálatot. Tizennyolc éve nagy-nagy szeretettel, türelemmel gondozza roma híveit. 1992. december 8-án tartották az első ünnepélyes szentmisét a templomban, a nővérek 1993-ban költöztek ki. Délutáni tevékenységek keretében imádságos lelkülettel foglalkoznak a cigány gyermekekkel.

Tegnap délután a szentmise végén a nővérek megköszönték Istennek, hogy Teréz anyát adta a világnak, az érsek atyának, hogy elfogadta a meghívást, a város vezetőségének, hogy segített az oltár felállításánál, és a híveknek is, hogy eljöttek. A szentmise után kis emlékérmét kaptak a jelenlevők, majd agapéval zárult az ünnepség. A kis rendház udvarán még megnézhették a Boldog Teréz anya életét bemutató színes kiállítást és útravalóul az oltár fölé helyezett mondatot: „Isten nagyobb dologra teremtett minket, arra, hogy szeressünk."

Józsa Zsuzsanna, Háromszék