Márton Áron püspökre emlékezünk

Embernek lenni – és embernek maradni – minden körülmények között kötelező. Az EMBER mint fogalom valami olyasmit jelent, ami túl nyúlik minden vallási fogalmi rendszeren, túl nyúlik minden politikai és eszmerendszeren, mert jelentését tekintve alapvető. Az ember nem egyént, hanem közösséget jelent, amibe az egyén beágyazódik, amitől függ, ugyanakkor pedig az egyénektől függ maga a közösség is. Hogy mi a közösséget szervező keret, hogy az család-e, nemzet-e, vallási doktrina-e, vagy akármiféle szellemi háttér, annak a jelentősége pusztán másodrendű. A legfontosabb a közösséget alkotó és emberi létét attól elnyerő ember.

A közösség léte ugyanis attól függ, hogy az azt alkotó személyek – egyedek – mit tesznek az érdekében?

Összefogják-e, ami közös bennük, megértik-e, hogy mennyire összetartoznak és hajlandóak-e a közösség érdekében – éppen saját jövőjüket is tekintve – tenni, cselekedni, netalántán szükség esetén áldozatot vállalni, vagy sem. Manapság, a társadalmat szétverő ideológiák és gyakorlat korában a fennhangon szónoklók az egyén fontosságára, annak mindenek fölé helyezésére, a nyers önzésre biztatnak. Pedig hát az egyén a közösségtől kap, de hogy kaphasson, neki magának is adnia kell. Ki-ki a képességei, tehetsége és lehetőségei szerint. A legszentebb, amit adhatunk, a közösség iránti felelősségünk és mindazon tettek, melyek ebből erednek. Éppen ezért az emberi felelősségvállalás – különösképpen az agresszív hatalommal szembeni értelmes szembenállás – alapvető emberi erény és aki ezt teszi, erkölcsi példaképpé válik. Amikor erről gondolkozom, mindig Márton Áron példája lép elém. Szászváros idős plébánosa, Bíró Antal atya foglalkozott kiemelkedő módon Áron püspök életével és tevékenységével és ösztönzött mindenkit arra, hogy emberi értékek megfo -

galmazásánál nehogy elfeledkezzen Áron püspökről, Áron püspök példás életéről, felelősségteljes munkájá -

ról és bátor kiállásáról. Az alábbiak megfogalmazásánál nagy mértékben támaszkodom Bíró Antal atya leírt gondolataira, idézem azokat akár közvetlenül, akár kissé átfogalmazottan.

Márton Áron püspök halála napja (szeptember 29) egybeesik Szent Mihály,.temetése napja meg Szent Ferenc főünnepével (október 4.) Áron püspök halálának 30. évfordulóján emlékezzünk reá, bátorságára, következetes emberi kiállására, példamutató életére.

Ki is volt Márton Áron? Ahogy ma, szentté avatásának előkészítésében megnevezik: „Isten szolgája”.

„Emberkatedrális” - mondják mások, akik ismerték és tisztelték. Életútja és tettei mindezeket tisztán igazolják. Egyszerű földműves szülők gyermekeként született 1896 augusztus 28-án a teljes egészében mélyen katolikus Csikszentdomokoson. Szülei, Ágoston és Kurko Julia szintén mélyen katolikus, vallásuknak elkötelezett emberek voltak, akik a kis Áront már kisgyermek korában megismertették a hitéletnek számára már felfogható rítusaival. Mártonéknál közös volt a napi imádság. Amíg az anyja főzőcskézett az apja térdére vette a kicsi gyermeket és már 3 éves korában így tanítgatta –: "Vess keresztet kicsi szolgám".Mire Áron az iskolába került tudta már a Miatyánkot és az Úrangyalát. Tehetségnek bizonyult már az elemi iskoláiban is és annak végeztével ösztöndíjasként került be a Csíksomlyói Barátok Gimnáziumába. A két utolsó évét már Gyulafehérváron végezte, kék köntösben, a barátok reverendájában. Személyisége értékei nagyon korán jelentkeztek. Bár papnak készült, mégis 1915-ben bevonult katonának. Az olasz frontra került, ahol bátorságáért, társai iránti felelősségéért, feladatmegoldásáért és embertársai iránti bátor kiállásáért, vezetői készségéért főhadnagyi rangot kapott. Hősies vállalkozásaiban meg is sebesült, de a frontot nem hagyta el, fölépülését követően oda visszatért katonái elismerését vívta ki. A háború és a forradalom szörnyűsége annyira felkavarta a lelkét, hogy nem tudta hol és merre kapaszkodjék az életben. Kezdetben nem volt más megoldás, hazatért és apjának segédkezett a falusi gazdaságában. De állandóan a kék reverenda lebegett lelki szemei előtt. Munka közben az apja észrevette szótalan, mosolytalan szomorkás fiának arcán a borulat árnyalatait, s tréfásan megkérdezte: Fiam, látom szerelmes vagy. Ennek egyetlen orvossága, házasodj meg, elég leány van a faluba. Nem sok gondolkodás után azt mondta: Apám igazad van, szerelmes lettem abba, aki soha el nem hagy engem Jézus Krisztusba. Köztünk maradjon a szó, pap szeretnék lenni. Az apja elfordult, hogy a fia ne vegye észre kibuggyanni készülő könnyeit. Cséplés végeztével leültek a mázsált zsákokra és hallgatta apja intelmeit. Fiam, jól meggondoltad-e a dolgot? Nehéz sors vár a papokra. Ha mégis ezt választod, olyan legyél hogy szégyent sem a családra, sem a népünkre ne hozzál. A kitartó ember, mindig megbecsülték.

Származásodat s népedet soha el ne felejtsd.

Másnap elindult Gyulafehérvárra. Batyuját vállára vette, a kerten keresztül közelebb volt a vasútállomás, és arra vette az irányt. Búcsúzás után az anyja utána kiáltott: Mit mondjak Erzsinek? Mondja meg, hogy imádkozzék értem, hogy hűséges legyek egy életen keresztül ahhoz, akit helyetted választottam. Szavához, szülei intelmeihez haláláig hűséges maradt, pedig ami előtte állt, rendkívül kemény megpróbáltatásokat rejtett magában.

1920 őszén kezdte teológiai tanulmányait. A teológia európai szellemet és látókört nyújtott számára.

1924-ben szentelte pappá Majlát püspök.

Első kápláni útja Ditróba vezetett. Nagy feladat várt rá, gyógyítani a háború okozta erkölcsi sebeket.

Második állomáshelye Gyergyószentmiklós. Kolping Rudolf szellemében legényegyletet alapított. Ezzel hamar jelentkezett szervező készsége.1929-ben a Szebeni leányiskola teréziánum lelki nevelője. Szeretett volna külföldre menni, hogy legalább németül megtanuljon. A püspök ehelyett felhívta Gyulafehérvárra, püspöki levéltárosnak. Utána kinevezte püspöki titkárnak. Alkalma volt tanulmányozni az egyházi kormányzatot, ami nagy segítséget nyújtott püspök éveiben.

Kolozsváron, az egyetemi városban szüksége volt az egyetemistáknak egy lelki vezetőre. Előadásokat tartott az egyetemistáknak világnézeti problémákról. Mint az egyetemi templom szónoka, magára vonta a közösség figyelmét, városszerte valláskülönbség nélkül tódultak előadásait, s prédikációit meghallgatni. Kolozsváron abban az időben működött a kommunista mozgalom. Nem zárkózott el, leült a fiatalok közé, hisz ők is a szociális igazságot keresték. Az eredmény az volt, hogy az egyetemisták körében megszűnt az illegális kommunista mozgalom. Egész Erdélyben ismerték, egymás után kapta a meghívásokat előadást, beszélgetést tartani kimondott, kemény igazságai miatt. Csupán egy idézet: "Erdélyt nem a magyar hadsereg vesztette el, s nem a román hadsereg hódította meg, hanem meghódították a román anyák, akik szültek, szültek, szültek, és elveszítették a magyar anyák, akik nem szültek." Eközben a Kolozsvári plébános pénzügyi zavarokba keveredett, és nyugdíjazták. Márton Áron vette át a vezetést. Nem került sor a beiktatásra, mert 1938. szeptember 8-án meghalt a mindössze 3 hónapig uralkodó Forbuchner püspök, s a Szentszék az Erdélyi Egyházmegye kormányzójává nevezte ki.

Csodálatos szervező képessége volt. Pap volt elsősorban, de a nép életének anyagi és szociális gondjait állandóan szemmel tartotta. Szívügyének tekintette, s munkássága legszebb eredményének, hogy létrehozta az ERDÉLYI ISKOLA című lapot, ami a két világháború között Erdélynek egyedüli pedagógiai folyóirata volt. Havonként kész anyagot szolgáltatott tanítóknak, tanároknak egyaránt, minden előadást tökéletesen kidolgozva.

Egy társ-német folyóirat a következőképpen jellemezte: "Az Erdélyi magyarságnak új prófétája támadt, aki eddig nem hallott új hanggal és népmentő igék, időszerű tanításával köszöntött be hozzánk."

Megalapította az Orvosi Szakosztályt, melynek tagjai a keresztény szellem szemmel tartásával végezték orvosi teendőiket.

AZ ERDÉLYI ISKOLA nyomán, az iskolán kívüli népnevelés keretében olyan eredményeket ért el, hogy egy Csiki községben egy harisnyás földműves székely ember, a kongresszuson az ember tragédiájából tartott előadást.

A püspök halála után 1938 december 24-én XI. Pius nevezte ki Gyulafehérvár püspökének. Kinevezését Erdély magyarsága osztatlan örömmel fogadta. Tevékenységét még II. Károly román király is elismerte azzal, hogy a szenátus tagjává választotta.

A Hitel, az ifjúság folyóirata így köszöntötte:

"Tanúsítjuk, egy nemzedéket nevelt fel, s az ősi Csikból hozott kemény hitével szellemi és erkölcsi magatartásával példája az új magyar szellemnek, munkálója egy új magyar életnek." Püspökszentelésén több mint 200 lelkész, egyházi és világi méltóság vett részt. Szülőfaluját 40 tagú küldöttség képviselte. Szentelés után édesapja és édesanyja letérdeltek, megcsókolták fiuk felszentelt kezét, s utána pedig Ő csókolta meg szülei kezét. Nem szégyellte népi öltözetben lévő szüleit a Szentélyben kétfelől maga mellé ültetni. Szentelése után egyházi és világi előkelőségek köszöntötték. Válaszában kihangsúlyozta: "Kérem paptársaimat, kövessenek engem a golgotás úton!" Ez a kijelentés 40 éves püspöksége alatt valóra is vált, mert a 40 esztendő részére valóságos golgotajárás volt.

1940 augusztus 30.-án megszületett II. bécsi döntés Erdélyt kettészakította, amikor Észak-Erdély és Székelyföld visszatért az anyaországhoz. A történelmi tradíció megőrzése végett Áron püspök a román részen maradt és onnan kormányozta észak Erdélyt is. Onnan jött át papszentelésre 1944-ben, ahol erőteljes szavakkal kikelt a zsidók embertelen üldözése ellen. Templomi szószékről mondta el főpapi tiltakozását, pünkösd ünnepén, Kolozsvárott; levélben követelte a zsidók ellen hozott intézkedés visszavonását Kolozs megye főispánjától, Kolozsvár rendőrfőnökétől és magától Jaross Andor belügyminisztertől. Bátorság és elszántság kellett ehhez a fellépéshez, és ez nem hiányzott ebből a törékeny testű székely parasztpüspökből akkor sem, miként ez jellemezte magatartását később, a román sztálinisták börtönében elszenvedett mindennapi megaláztatásai során. Akkor, 1944 tavaszán a kolozsvári rendőrfőnök nemcsak azonnali hatállyal kitoloncolta Észak- Erdélyből, de megmondta azt is, hogy nem úszná meg ennyivel, ha magyar állampolgár lenne. Kolozsvárnak magyar nyelvű egyeteme volt, a Bólyai János Egyetem. Hogy ne vegyék el a magyar tanítást, 2 esztendeig Ő fizette az egyetem tanárait.

1944 augusztusában Románia kiugrott a német szövetségből és átállt a szovjetek oldalára. A szovjetek romániai jelenléte felerősítette az ottani román kommunisták befolyását, aminek következtében a romániai magyarok egy kommunista eszméket valló szűk csoportja létrehozta a Magyar Népi Szövetséget. Ez a szövetség elismerte a trianoni határokat és magát tekintette a romániai magyarok kizárólagos képviselőinek. Ezzel megkezdődött, nemcsak az Ő, hanem az összmagyarság igazi kálváriája is.

A világháború után de még a párizsi békeszerződések előtt mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a trianoni határok megmaradnak. Ennek tudtában került sor 1946-ban a csíksomlyói búcsúra, ahol 150 ezer ember gyűlt össze, nem csak katolikusok, hanem protestánsok is szép számmal. A hatalmas tömeg tiltakozott a várható békeszerződés ellen és félő volt, hogy a búcsú politikai tüntetésbe csap át, ami viszont alkalmat adott volna a román fegyveresek durva beavatkozására, tömegmészárlásra. Márton Áron püspök volt, aki beszédében megnyugtatta a tömeget úgy, hogy elveit nem adta fel, elítélte a Párizsban ítélkező nagyhatalmak döntését. Az Erdélyben működő történelmi magyar egyház felsorakozott mögé és támogatásáról biztosította őt.

1947. február 10.-én aláírt békeszerződés visszaállította a trianoni határokat, amit súlyosbított az időközben létrejött kommunista uralom. A román kommunista párt sorra számolta fel az általa veszélyesnek tartott szervezeteket, számolt le az ellenfelének tekintett személyekkel. 1948. aug. 2-án megjelent az államosítás törvénye. Elkobozták a magyarság állatait. Jórészt őket vitték munkaszolgálatra. Feloszlatták a férfi és női szerzetesrendeket. A görög katolikusokat beolvasztották az ortodoxiába. Bár a megtorló gépezet egyre közelebb került Márton Áron püspökhöz, ő folyamatosan tiltakozott a magyarságot érő sérelmek miatt. Három millió lejes adománnyal felállította a Petőfi Alapot, mely lehetővé tette, hogy a háborút követő években biztosítsák az iskolai tanárok fizetését. Fellépett a romániai iskolák államosítása és az 1948-ban elfogadott kultusztörvény ellen, amely értelmében a gyulafehérvári püspökség kivételével az összes Erdélyben működő püspökséget megszüntették.

„Tudjuk, hogy a rendkívüli nehézségek közt rendkívüli kegyelmeit is megadja Isten, és senki hibáján kívül nem fogja nélkülözni a legnehezebb megpróbáltatások közt sem Isten erős segítségét. Legyenek önmaguk is meggyőződve, és híveiket is okos tapintattal győzzék meg róla, hogy közös bátor kitartásunk megerősíti az esetleg ingadozó, gyenge hívőt is; viszont minden egyes katolikus hívő és különösen papnak önfeláldozó, a nehézségektől vissza nem riadó bátorsága és hűsége a közösség javára is van. Tapasztalataink igazolják, hogy mindenütt, ahol az egész közösség és papság megal- kuvás nélkül kitartott a katolikus szent hit és egyház mellett, a nehézségek is csökkentek; viszont a gyávaság, a megalkuvás és az önös érdekek keresése fokozta a nehézségeket és veszedelmeket.

Az egyház már sok vihart élt át, de mindegyikből megújultan és megerősödve lépett elő. Az istenhit és annak legtisztább formája: a katolikus vallás nemhogy hanyatlóban volna, hanem hathatósabb és diadalmasabb, mint valaha. Erősítsük meg híveink lelkében is ezt a biztonságtudatot, hogy a mi hitünk letörhetetlen és diadalmasan túlél minden emberi alkotást (1Jn 5,4)

Gyulafehérvár, 1948. október 11., a Boldogságos Szent Szűz anyaságának ünnepén ÁRON püspök”

1949-ben 39 kolostort ürített ki az önkényuralom. Székelyudvarhelyen a bútorszállító munkások megtagadták, hogy a kápolnát lebontsák, s ezt a hóhér munkát a rabokkal végeztették el. Íme az áldozatok statisztikája: 12 Óvoda, 173 Elemi iskola, 10 Fő Gimnázium, 12 Gimnázium, 3 Felső Kereskedelmi Iskola, 2 Tanítóképző, 1 Óvónőképző, 1 Gazdasági iskola 12 Nevelői Intézet, 1 Ipari iskola. Teljesen kihúzták a szőnyeget a magyarság lábai alól. Ezt nem nézhette Márton püspök. Memorandumot küldött a minisztériumnak, ahol aprólékosan feltárta a magyarság sérelmeit. Nem kapott semmi választ. Fogtamagát, s Szent Mihály arkangyal erejével, rátermettségével, személyesen ment az oroszlánok barlangjába igazságot keresni.

1949-ben a Csiksomlyói nagybucsú alkalmával Ő prédikált. Mondanivalójának magja, veleje, az az egyszerű, elkoptatott közönséges mondat, amit fokozatos emelkedő hangon 3-szor ismételt, "Ne hazudjatok, ne hazudjatok, ne hazudjatok, és ne higgyetek az olyan embereknek, akik kiskanállal ették a tudományt! " Ez a mondat lélekmegtartó, varázsló ereje volt a diktatúra éveiben, de csak annak ajkáról aki kimondta és ahogyan kimondta. Ezzel a mondattal felvértezte az egyszerű népet, valóságos védőpajzsként a diktatúra 40 évére, a kommunista idők aktivistái ellen. Annyi bizonyos, hogy az az öreg néni, aki a következő botrányos jelenetet rendezte, ott volt a Csiksomlyói búcsún, és ezt a mondatot szívébe zárta.

Egy székely kis faluban vasárnap a szentmise után megkérték a miséző papot, szólítsa meg a híveket, hogy hazamenés előtt lépjenek át a szembelevő kultúrotthonba, mert a városból küldöttek jöttek, és a néphez szeretnének szólni. Síri csendben várták az üzenetet. A katedra közepén a néptanács elnök, kétfelől 1-1 aktivista. A jobb felőli büszkén, dagadt mellel feláll és hangosan kijelenti:

"Emberek, hála a történelemnek eljött az az idő, amikor veszély nélkül kimondhatjuk, nincs Isten!"

A nagy, hangot fojtó megrökönyödésben az öreg néni talán még hangosabban mint az aktivista oda kiálltja:

"Ne, fene ne Úrfi, még mi láttunk karón varjút!"

Felszökött, meglökte a mellette álló két társát, erre az utolsó sor megindult kifelé és sorjában mindenki elhagyta a helyét. Csak a katedrán maradt a tanácselnök és a két aktivista maradt a teremben. Ez volt Áron Püspök Csiksomlyói beszédének a diktátorában első gyümölcse.

Márton Áron püspök letartoztatásának hiteles története.

"Verd meg a pásztort, és a nyáj szétszélled!"

Azért akartam ezt a kicsi fejezetet megírni, hogy a szabad világ szabad embereinek is legyen tudomása a keleti országok embertfogó sintéreinek az eljárásáról. A Csiksomlyói nagybecsű előtti napokon a püspök a Gyimesvölgyi csángó falvakban bérmált. Bérmálás végeztével a Csángók egy fehér lovat ajándékoztak a püspöknek. Felültették rá a püspököt és erős lovas kíséretben lovagolva ment Csiksomlyóra. Az őrizetre azért volt szükség mert az elfogatási háló már ki volt feszítve, amiről már a népnek is tudomása volt. A búcsú befejeztével egy udvarhelyi sofőr elszöktette Székelyudvarhelyre. Erre azért volt szükség, hogy a püspök a helybeli és közvetlen közelében lévő plébánosokat egy rövid korona gyűlésre összetömörítse. A gyűlésen melynek lényeges mondanivalója, a következő volt.

"Azért hívtalak össze, hogy elmondjam testamentális szavaimat. A kötél a nyakamon van, csak azt várom, mikor húzzák meg! Én nem mondok nektek egyebet, engedelmeskedjetek a mindenkori legális püspökötöknek! Ezt nem azért mondom, mintha biztatást kaptam volna külföldről, NEM, hanem azért, mert ez az igazság, ez a meggyőződésem. Én vállalom a sorsomat, és vállaljátok Ti is! És engedelmeskedjetek azoknak a sorozatos, titkos ordináriusoknak, akik ki vannak jelölve.”

A titkos szolgálat megtudta, hogy ki volt az a sofőr, aki a püspököt átlopta Székelyudvarhelyre. Megparancsolták, hogy a hajlékát 3 napon keresztül el ne merje hagyni. Minden órában telefonáltak, felhívták, hallani akarták a hangját, hogy otthon tartózkodik-e. IGEN! De a székely sofőrnek éppen egy ilyen észjárású, jóakarat öccse volt, mint Ő maga. Maga helyett Őt bízta meg, hogy a háta mögött, lopja vissza a püspököt Gyulafehérvárra. S mint Heródes idejében a napkeleti bölcsek, más úton mentek vissza hazájukba, a szokástól eltérően nem a Kükürő mentén, de a Nyikó mentén szállította vissza a püspököt Gyulafehérvárra. Itthon hiába telefonálgattak. A sofőr az éjszakát a püspöki palotában töltötte, pihenés után mikor hazatért, akkor vette észre, hogy a Püspökség 50 db dugaszolt misebort rejtett a csomagtartóba.

1949-es Somlyói nagy búcsú után taxit rendelt, mert a püspökségnek még autója sem volt. Nem a szokásos zsidó sofőrt küldték, mert kedvezett egykor a zsidóknak, hanem egy ismeretlent. Alig mentek 8 km-t hogy elérjék a gyorsvonatot, megállították, átültették egy másik kocsiba a titkárával együtt és 6 és fél év után láthattuk újra a püspököt. Hazaárulás bűnével 10 évi szigorított börtönbüntetésre és életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Golgotai útja súlyos helyzetet teremtett számára.

Vizsgálati fogsága 3 évig tartott. Egyik börtönből a másikba hurcolták. Mindig a legaljasabb munkavégzésre osztották be. Szerénységében börtönéveiről sohasem beszélt, amennyit megtudtunk róla, az információkat hézagosan csupán rabtársai szolgáltatták.

1951. július 13-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiből hat és fél évet le is töltött. Márton Áron imáinak és példás szenvedésének köszönhető, hogy egyházmegyénkben voltak békepapok, és számuk legvérszegényebb. Mikor szabadon bocsájtották kijelentette, hogy csak akkor vállalja a szabadságot, ha előtte minden pap szabad lesz. Ez volt Márton Áron, s nem csoda, hogy Erdély szinte minden kertjében szobra őrködik Erdély felett. Távolléte alatt Erdélyben a politikai és egyházi magyarság életét tökéletes összeomlás fenyegette. Sztálin halálát követően 1955-ben Grózsa miniszterelnök közbenjárására kiengedték. A magyarság óriási örömmel fogadta. S ez volt a baj.

Bérmaútjai felértek egy diadalmenettel. Ha két falu közel volt egymáshoz, az út két szegélyét zöld ágakkal és virágokkal szegélyezték. S ez nagyon szúrta a hatóság szemét és 11 éves palotafogságra ítélték. Gyulafehérvárt el nem hagyhatta, de papjait és híveit fogadhatta.

1967-ben végül feloldották a palotafogságot. 1971-ben VI. Pál magánkihallgatáson fogadta. 1980. májusában súlyos betegsége lévén II. János Pál fölmentette az egyházi tevékenységei alól, ekkor minden hatalmat átadott a segédpüspöknek, s megírta a Testamentumát.

"Tiszteljetek és szeressetek minden embert, elsősorban azokat, akikkel együtt éltek. Csak úgy fogjuk elkerülni amíg mindig minket fenyegető háborút. Úgy fogjuk megtartani az igazi békességet, ha őszinték vagyunk egymáshoz, nem félünk egymástól, s kölcsönösen segítsük egymást életfeladataink teljesítésében!"

1980 szeptember 29-én gyógyíthatatlan betegsége után, 84 éves korába visszaadta lelkét teremtőjének. Koporsóját végakarata szerint csak egy Hargitáról való fenyőág díszítette. Erdély népe mikor meglátta a ravatalt, és a rajta pihenő nagy embert, valóságos siralomházzá változott. Könnyes szemekkel azért imádkoztak, hogy a nagy és szentéletű püspök lebegjen az idők végeztéig a Hargita felett, védje és őrizze Erdély népét. Neve be van írva az emberek szívébe, a történelembe és az örök élet könyvébe.

Márton Áron püspök – minthogy szerénységében magáról nem sokat mondott – inkább a gondolataival jellemezhetjük. Olvassunk bele a gondolataiba, az „Erdélyi Iskola” 1933-34. évi 5-6. számából „A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forradalomból megszületett polgáré, aki nagyképű, fitogtatott tudálékossággal ránevelődött arra, hogy az élet legnagyobb és mindig égető kérdéseit is közömbösen kezelje. Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törődik vele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy, s az életet az állam is és az egyes ember is minden valláserkölcsi kötöttségtől függetlenül rendezheti be. Legnagyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazságot az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket a korlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák. Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján kikezdte, kettős normájával, nyers erotikába fulladt irodalmával, művészetével pedig teljesen szétdúlta a társadalom alapegységét, a családot; gazdasági téren hirdetett és alkalmazott szabadversenyével meghizlalta az élelmesek kis csoportját, és a technikai fejlődés szédítő fokán megszégyenítő nyomorba nyomta a túlnyomó többséget: jogi elméletével a társadalmak élére állított minden ügyek korlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bőbeszédű, s rendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratából összeálló tehetetlen parlamentet. Azaz megteremtette, világra hozta a bőrünk egész felületén és lelkünk legbenső mélyén is égető fájdalommal szenvedett átkos, kilátástalan mai életet.”

Márton Áron püspök ember volt. Ember, aki soha nem felejtette el, hogy honnan jött és népét, nemzetét, híveit, 'nyáját' teljes erejéből szolgálta. De nem csak az emberekért állt ki, hanem az emberek jövőjéért, szellemi és gazdasági emelkedéséért, emberi szabadságáért és életminőségéért, a katolikus egyházért, a keresztény szellemiségért egyaránt. Nem félt. Bátran szembeszállt a vérengző hatalommal és bátorságával szolgált Egyházának, nemzetének, népének. Emberi arcát talán a leghívebben Tamási Áronhoz kötődő történetével jellemezhetjük:

Márton Áron és Tamási Áron pertu barátok voltak, Meghagyta neki: Áron, ha Gyulafehérvárra jössz, el ne kerülj! Mielőtt felment volna a várba, az alsó városba egy jó adag fatányérost bevágott, mert tudta, hogy pénteken a szentemberek nem esznek húst. Túrospuliszka volt éppen, s hiába kínálta a püspök, Tamási bevallotta:

"Egyet se fáradj, mert én már bevágtam egy fatányérost, annak a tudatában, hogy te istennel jó barátságba vagy, s nekem a bünömöt megbocsájtod. Megbocsájtana az Isten, ha őt is Áronnak hívnák!”

Halála napján emlékezzünk a nagy püspökre, 'Isten szolgájára' szentté avatásának imájával:

„Istenünk, te ÁRON püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője és népednek jó pásztora legyen. Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító Jel legyen mindannyiunk számára. Ámen.”

Cser Ferenc

Források:

Bíró Antal atya levele,

Gyulafehérvári püspökség honlapja http://gyulafehervar.katolikus.hu/

Barikád

HunHir.info http://hunhir.hu/?pid=hirek&id=32765

Márton Áron Szakkollégium, Beke György írása – 2001

MIK KEM