„Az éhezőket jóllakatta, a gazdagokat pedig elbocsátotta üres kézzel” (Lk 1,53).

Erre a társadalmi forradalomra vagyunk meghívva.

Máriának – csak Isten nagy! Ő a kicsik oldalán áll. A szegények a testvérei, az éhesek és a bánkódók. Az övéké országa. Mária Izajás próféta szavaival zárja imáját (41,8-10) "Felemeli szolgáját", nem hagyja cserben övéit. Mert Isten a hűség Istene: "Én választottalak téged – te! Ne félj. Veled vagyok! Megerősítelek. Segítek neked! Erősen tartalak győzedelmes jobbommal!" Életünk értelme és egy közösség életének értelme: Hálás szívvel tanúságot tenni erről az Istenről, Aki vezet és összetart minket. (Részlet: Theo Schmidkonz: Mária – a hit alakja)

Éhezem és szomjazom-e azután amit csak Isten tud nekem megadni? Vagy nem várok el semmit se Tőle, csupán annyit, hogy a szenvedéstől és a szerencsétlenségtől megóvjon?

Megosztom-e azt amim van másokkal is? Vagy elnézek, akkor amikor másoknak szüksége lenne a segítségemre, hogy ne kelljen segítenem?

Gondoskodok-e azokról, akik bizalommal közelednek felém? Bátorítom-e őket, hogy saját útjukon járjanak és megtalálják önmagukat? Segítek-e nekik a szükséghelyzeteket, konfliktusokat megoldani? Vagy kicsinyes, fölényes, önző vagyok velük szemben?

Segítek-e a gyengébbeken? Olyanokon is akik nem tudják meghálálni vagy visszafizetni? Emberként kezelem-e a kirekesztetteket, a hajléktalanokat és a börtönviselteket? Értékesnek tartom-e őket Isten szemében?

http://erikbarat.blogspot.ro