Assisi szent Ferenc égi születésnapjára emlékezünk, a földi életből a mennyei örök életbe való átköltözéséről – tranzitus!

„Megparancsolta a testvéreknek, hogy közelgő halálára és az utána felhajnalodó új életre való tekintettel ujjongó lélekkel és messze csengő hangon énekeljék el az Úr dicséretét, ő maga Dávid zsoltárához kezdett.
” Itt a Naphimnuszról van szó, amiről az idei előadás is szól.
„Az a néhány nap, mely haláláig még hátra volt, himnuszok zengedezésével telt.”
„ Félelem nélkül várta a győzelmet és imára kulcsolt kezeivel az igazság koronáját tartotta. Így a földre fektetve, és egy zsák -szövettel betakarva arcát, rendes szokása szerint, az égre emelte és egész lelkével a közelgő dicsőség felé figyelt.”
Így, teljesen kiüresedve, minden visszaadott Istennek, ahogyan Jézus is így imádkozott a kereszten:
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”
„Miközben sok testvér jött oda, kiknek atyja és vezére volt, sa akik tisztelettel állták körül és boldog elnyugvását várták, szentséges lelke elvált testétől és elmerült a fény mérhetetlen tengerében, teste pedig elszenderült az Úrban.”
Utolsó szavai ezek voltak:
„Én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell tennetek arra tanítson meg Krisztus.”