Sancha infánsnő a keresztes háborúk idején élt, I. Jakab aragóniai király leánya volt. Az emléknapja október 19-e. Úgy mesélték, hogy névtelenül, rangrejtve dolgozott az akkói és a jeruzsálemi ispotályban. Ki gondolná, hogy magyar királyok voltak az ősei?

A magyar szentekről szóló legendáriumok nem tudnak Aragóniai és Magyarországi Sancháról, és a mai szent-életrajzok sem említik, pedig ott van a helye az Árpád-házi szentek sorában. Anyai ágon ugyanis a magyar királyi családhoz tartozó felmenői voltak: nagyapja II. András magyar király (1176–1235), édesanyja pedig II. András leánya, Árpád-házi Jolánta aragóniai királyné (1219–1251) volt. Édesapja I. Hódító Jakab (1208–1276), Aragónia egyik legnagyobb uralkodójaként, a kereszténység védelmezőjeként ismeretes. Jolánta és Jakab király házasságából összesen tíz gyermek született, egyikük volt Sancha hercegnő.

Életéről keveset tudunk, életrajzi adatai hiányosak és olykor ellentmondásosak. Valószínűleg Barcelonában született, 1242-ben. Fiatalon belépett a mercedáriusok rendjébe, amelynek egyik alapítója édesapja volt. Ezt követően szentföldi zarándoklatra utazott, hogy végigjárhassa a szent helyeket, közöttük Jeruzsálemet. A középkori szentföldi zarándokok és önkéntes ápolók között néha magas rangúak is előfordultak. Sancha is segíteni akarta a szegényeket és a rászorulókat, ezért csatlakozott a szolgálókhoz egy ottani ispotályban. Az infánsnő rangrejtve végezte a betegápolást, amelyet csodás események is kísértek. Húszéves korában, 1262. október 19-én érte a halál. Jeruzsálemben, a Szent Sír bazilika közelében temették el. Más adatok szerint Akkóban is dolgozott – feltehetően mindkét szentföldi városban a johannita lovagok ispotályában ápolta a rászorulókat.

A mercedáriusok rendjét (Fogolykiváltó Boldogságos Szűz Mária Rendje) 1218-ban alapította Nolaszkói (Nolasco) Szent Péter, I. Jakab aragón király támogatásával. A keresztes háborúk hatására, a muszlimok fogságába esett rabok kiváltására jöttek létre, ezért szokásos három szerzetesi fogadalmuk (szegénység, önmegtartóztatás, engedelmesség) mellé egy negyediket is vállaltak: saját magukat is odaadták cserébe, ha azzal egy rabot kiválthattak. A keresztények hitének erősítését, a szegények gondozását is feladatuknak tartották. Napjainkban a mercedáriusok a börtönökben lévőket és a káros szenvedélyek (pl. alkohol, drog) rabságában szenvedőket segítik.

A katolikus egyház példás keresztény életéért boldoggá avatta Sancha nővért, mercedárius apácát. Ünnepét október 19-én, halála évfordulóján tartják. Földi maradványai jelenleg Katalóniában, a Santa María de Vallbona monostorban nyugszanak. Édesanyja, Jolánta is ugyanott van eltemetve.

Elgondolkodtató, milyen sok hasonlóság található Boldog Sancha és unokatestvére, Árpád-házi Szent Margit élete között! Mindketten II. András magyar király unokái voltak, fiatalon elfordultak a földi gazdagságtól, a világi élettől, és apácaként Isten szolgálatának és a rászorultak megsegítésének szentelték rövid életüket. Mindkettőjük nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András leánya volt, aki szintén a szegények és nyomorultak istápolására áldozta életét.

Boldog Sancha példás élete, boldoggá avatása hazánkban nem ismert. Spanyolországban és a mercedáriusok rendjében azonban egyaránt méltán tisztelik. Emlékezzünk rá Magyarországon is ugyanilyen tisztelettel és szeretettel!

Egyedülálló, milyen sok szent és boldog található Árpád-házi királyaink családjában. Különösen igaz ez II. András király leszármazottaira; utódai négy generációjában öt szentet és öt boldogot számolhatunk össze! (Árpád-házi Szent Erzsébet, Árpád-házi Szent Margit, Árpád-házi Szent Kinga, Portugáliai Szent Erzsébet, Toulouse-i Szent Lajos, Boldog Gertrúd, Árpád-házi Boldog Jolán, Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy, Árpád-házi Boldog Erzsébet szűz, és Aragóniai és Magyarországi Boldog Sancha.)

Írta: Varjassy Péter