Amint arról már beszámoltunk, néhány napos látogatáson hazánkban tartózkodik Pierbattista Pizzaballa szentföldi kusztosz. November 25-én vasárnap szentmisét mondott és előadást tartott a pesti ferences templomban, 26-án hétfőn pedig az MKPK irodaházában a sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolt. 

 

 

 

 

A Magyar Kurír a Szentföldön jelenlévő vallások együttéléséről, párbeszédéről, a zarándokok biztonságáról, valamint arról kérdezte Pierbattista Pizzaballa ferences szerzetest, hogy mit tehetünk azért, hogy a szentföldi keresztények helyzetét megismertessük a közvéleménnyel.

– Hol helyezkednek el pontosan a szentföldi ferences közösségek?

–  Szétszórtan, a Szentföld egész területén. Az északi Názárettől egészen a délen található Betlehemig és Jerikóig 65 házunk van. Több mint háromszázan vagyunk, 32 országból. Feladatunk a szent helyek őrzése és megismertetése, valamint az ott élő keresztények lelkigondozása.

– Milyen szerepet töltenek be a keresztények a térségben, ahol a másik két nagy monoteista vallás képviselői is jelen vannak, és akiknek Jeruzsálem éppúgy szent hely, mint nekünk, keresztényeknek?

– A keresztények kevesen vannak, nem rendelkeznek olyan mérvű politikai és területi befolyással, mint a másik két vallás képviselői. Ezért ők egyfajta „szabad vonatkoztatási pontok" a muszlimok és a zsidók felé, így a másik két kultúra között akár a megértés útja is lehetnek. A három nagy monoteista vallás között természetesen hasonlóságok és különbözőségek is vannak, ugyanakkor jelentősek a kulturális különbségek is. Talán éppen ezért olyan izgalmas hely a Szentföld, mivel igencsak szűk területen találkozik a három nagy vallás és kultúra.

– A Szent Sír-bazilikában, vagy a Születés-bazilikájában több felekezet is jelen van. Hogyan oszlik meg a kiemelt szent helyek kezelése a különféle felekezetek között?

– A Szent Sírnál és a Születés templománál Betlehemben a különféle felekezetek valóban megosztoznak az egyes részeken, bár akadnak közös kezelésű helyek is. Ez sajnos a történelem öröksége. Meg kell azonban mondanom, hogy a nehézségek ellenére az évszázadok alatt megtanultunk együtt élni, s ma azt lehet mondani harmonikus viszonyban vagyunk egymással.

– Vasárnapi előadásában beszélt arról, hogy ez a kapcsolat olykor meglehetősen gyakorlatias.

– Valóban. Nem magasröptű vitákat folytatunk, hanem a mindannyiunkat érintő hétköznapi gondjainkat igyekszünk együtt megoldani. Meg kell szervezni a napi életritmust a többiekhez igazítva, mikor, ki misézik, imádkozik stb. Olyan nagyon is hétköznapi dolog, mint például az elektromos hálózat karbantartása is ide tartozik. Ezek a megbeszélések szükségessé teszik, hogy egyezségre jussunk egy-egy fontos gyakorlati kérdésben, akár kompromisszumok árán is, mivel ezek közös életünk meghatározó elemei.

– Milyen a kapcsolat a Vatikán és a Szentföld között?

– A Szentföld mindig is kötődött Rómához, és ma méginkább így van ez. Állandó a kapcsolat, hiszen a Szentszék tisztában van a terület különös jelentőségével.

– Szabadon terjeszthető-e, és milyen nyelveken olvasható a Szentföldön a Szentírás?

– A teljes Bibliát lefordítottak már arabra is, s az Újszövetség ivritül is hozzáférhető. Biblikus szövegek minden nyelven olvashatóak. A Szentföldön vallásszabadság van. Nem lehet azonban prozelitizmust folytatni, kiadókban a Bibliát árusítani, de ha hozzánk fordulnak, nyíltan válaszolhatunk a kérdésekre, és akár kezükbe adhatunk vallásról szóló könyveket, ismertetőket, és magát a Szentírást is.

– Az ottani keresztények 99 százaléka arab származású, 1 százalékuk viszont zsidó. Ők mint bevándorlók hozták magukkal a kereszténységet, vagy ott lettek azzá?

– Ez a különböző időszakok szerint változott. Az 50-es évek elején majdnem minden zsidó Európából érkezett, ahol akadtak katolikus hitre tértek is. Ők ma az idősebb generációt képviselik. Ma, a katolikusok java része már olyan, aki vagy helyben vette fel a vallást, vagy a volt Szovjetunióból emigrált Izraelbe.

– Előadásában is említette, de a médiában is nap, mint nap szó esik arról, hogy a térség súlyos konfliktusokkal terhelt. Biztonságban vannak-e a zarándokok a szent helyeken? Jó szívvel ajánlhatjuk-e barátainknak és családtagjainknak, hogy zarándokoljanak el a Szentföldre?

– A zarándoklat teljes mértékben biztonságos, semmiféle biztonsági probléma nem merül fel. Ebben az évben robbanásszerűen megnőtt a zarándokok száma a két éve véget ért második intifáda után. Több zarándokot fogadott a Szentföld, mint a 2000. évi jubileumi szentévben, jószerivel ellepték a szent helyeket. A zarándoklatot elfogadják, és jó szemmel nézik mind a zsidók, mind a muszlimok, hiszen felfogásuk szerint a zarándok szent. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a zarándoklatok természetesen idegenforgalmi hasznot is jelentenek számukra, ebből élnek. Persze olykor találkozunk a türelmetlenség jeleivel, de főleg azokon a helyeken, ahol a lakosság sokkal érzékenyebb, és jelen van a fanatizmus is, de ezek elszigetelt esetek, amelyek a legtöbb helyen ismeretlenek.

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a Szentföld minden utcáján harcok dúlnak , de ez nem igaz, annak ellenére sem, hogy a térség valóban konfliktusokkal terhelt. Ezek a konfliktusok azonban általában egy-egy szűkebb területre lokalizálódnak, amelyek távol vannak a szent helyektől. Mindenki bátran jöhet, akár gyermekekkel is.

– Manapság szinte már hozzászoktunk ahhoz, hogy azt halljuk: a „Szentföld súlyos helyzetben van". Előadásában elmondta, hogy a kis számú keresztény közösséget részben a beolvadás, részben a munkalehetőség hiánya miatti elvándorlás is fenyegeti. Hogyan tudjuk mi, a Szentföldtől távolabb élő keresztények felhívni a világ figyelmét az ottani keresztények helyzetére? Milyen konkrét segítséget nyújthatunk?

– Hívőként első dolgunk az értük való imádság. Napjainkban elengedhetetlen eszköz azonban az információ, a kommunikáció. Az emberek gyakran azért nem ismerik a valós helyzetet, mert senki nem beszél, nem tájékoztatja őket róla. Amikor a Közel-Keletről, a Szentföldről van szó, mindig az Izrael és Palesztina közötti konfliktusról beszélnek, vagy a nagypolitikáról, és kevéssé tájékoztatnak a konkrét valóságról, a különböző közösségek – beleértve a keresztény közösség – életről. Az első feladat tehát a tájékoztatás és a tájékozódás.

– Hogyan tájékozódhatunk mi magunk a valós helyzetről? Eljuthatnak-e hozzánk az ott élők tapasztalatai a mindennapjaikról: akár a szép, akár a negatív eseményekről?

– El kell ismernem, hogy ezen a téren még vannak hiányosságaink. Erőforrásaink szűkösek, nem csupán anyagi értelemben, hanem az emberi erőforrás terén is. Az utóbbi években nagyon sokat tettünk ezen a téren. Elindítottunk egy új folyóiratot, amelyet jövő januártól angolul, aztán franciául is megjelentetünk, és ott vannak a különböző internetes oldalak. Nem sok, de egyelőre ennyit tudunk tenni, többet nem.

Magyar Kurír