Első alkalommal szerveztek zarándoklatot a plébánosok a betegek világnapja alkalmából, a lourdes-i jelenések évfordulóján Csíksomlyóra. A zsúfolásig megtelt kegytemplomban sok száz hívő érezhette a kiáradó kegyelmet.

A dél-franciaországi város, Lourdes mellett 1858. február 11. és július 16. között 18 alkalommal jelent meg a Szűzanya egy egyszerű parasztcsaládból származó 14 éves kislánynak, Bernadette Soubirou-nak. A látomásokban a Szűzanya azt kérte, hogy a jelenések helyén építsenek egy kápolnát, és ígérte, hogy az általa fakasztott forrás vizétől sokan meg fognak gyógyulni. Ma már évente százezrek zarándokolnak Lourdes-ba, keresve a testi és lelki gyógyulást. 1993-ban II. János Pál pápa a lourdes-i jelenések kezdetének napját a betegek világnapjává tette. A jelenések kezdetének százötvenedik, kerek évfordulóján, tegnap Tamás József püspök ünnepi szentmisét celebrált, melyre szervezett formában érkeztek a zarándokok a környékről és távolabbi településekről.

Szentbeszédében Tamás József elmondta, történelmileg fontos pillanatban történt a jelenés: a francia forradalom után, amikor az egyházat lemeztelenítették, mindenéből kiforgatták és fel akarták számolni. Jelenéseivel a Szűzanya bizonyságot adott arról, hogy az egyházat nem tudják tönkretenni. Lourdes jellé vált ebben a világban, bizonyságul, hogy van Isten, van Jézus Krisztus, van egyház, és amit az egyház tanít, az mind való igaz. Tamás József püspök hangsúlyozta, hogy sokan azóta is keresik a gyógyulást, és találnak rá – ha testük gyógyulására nem is, de – lelkük nyugalmára, békéjére. Az imádságban ugyanis olyan lelki élményeket kapnak, amelyek segítik további életükben. A betegség ugyanis Isten kezében olyan eszköz lehet, amellyel az üdvösségre vezeti a beteget. A szentbeszédet köszönő szavakkal fejezte be a szónok: köszönjük a pártfogást, a figyelmeztetéseket, a feddéseket, amelyeket a jelenések során anyai gondoskodásból, szeretetből üzent nekünk a Szűzanya, és kérjük, továbbra is járjon közbe, hogy isteni segítséggel tudjuk járni földi utunkat, amely tele van megpróbáltatásokkal.

A szentmise végén, a püspöki áldás után több száz hívőnek osztották ki a betegek szentségét.

Hogy mennyire igaza volt Asztrik atyának – aki a szentmise végén arra hívta fel a figyelmet, hogy a zarándokoknak, bár el kellett viselniük a kellemetlenségeket, de sok kegyelmet kaptak – a templomból távozók megjegyzései bizonyították legjobban. Voltak, akik hangosan adtak hálát, hogy részt vehettek a szentmisén és a kegyelemért, amelyben részesültek. Egy máréfalvi asszony pedig röviden csak annyit mondott: csak semmi külsőség, ez lelki nap.

Takács Éva