Valószínűleg Csík legrégebbi településére bukkant Botár István régész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa az Épített Örökségünk Megmentése program keretében végzett ásatásokkor.

 

 

A székely kapuk megmentése és a hagyományos falukép megőrzése mellett olyan régészeti ásatásokat is lehetővé tesz az Épített Örökségünk Védelmében néven meghirdetett program, mint a X–XI. századi település maradványait feltáró csíkszentkirályi munkálatok, ahol a véletlen is a régészek kezére játszott. A Hargita megyei önkormányzat által kezdeményezett, az egész Székelyföldre kiterjedő programba azoknak a település- és épületmaradványoknak a konzerválása és restaurálása is beletartozik, amelyeket a régészeti ásatások során tártak fel és azonosítottak a szakemberek. Az eddigi legrégebbi lelet a XI–XII. századból származik, a most felszínre került meglepetés a szakemberek számára.

Botár István régész elmondta, véletlenszerűen bukkantak a lelőhelyre, amikor egy egészen más ügyben Csíkszentkirályra utazva a megyei út melletti porta udvarán észrevették, hogy ásnak. A tulajdonos az udvart akarta egy szintbe hozni, azért kezdett a földmunkálatokba. A múzeum munkatársai azonnal meglátták a lehetőséget, és közös megegyezéssel megtörténhetett a régészeti ásatás is. Bár a lelőhelyről tudtak, igazán nem számítottak ilyen értékes felfedezésre: „A feldolgozások még nem történtek meg teljesen, de úgy tűnik, hogy egy X–XI. századi település nyomait találtuk meg” — mondta Botár, aki szerint valószínű, hogy a székelység betelepedése előtti, még a vármegyei lakosságról van szó.

Az egykori falu szemétgödrét találták meg, amely számos olyan tárgyat őrzött meg, melyekből messzemenő következtetések vonhatók le. Például a réztermékek arra utalnak, hogy a környéken ötvös dolgozott, de mezőgazdasággal és 3-4 féle kézművességgel is foglalkoztak az ott lakók. „Olyan társaság lehetett, akik katonáskodtak ugyan, de már letelepedtek, felhagytak a nomád életmóddal” — mondta a történész. Az ásatásokat befejezték, a szomszédos telkeken lehetne még kutatni, de a tulajdonosokkal egyelőre nem sikerült megegyezni. A lelőhely az 1960-as években, a megyei út építésekor sérült leginkább, illetve azokkal az építkezésekkel, amelyek azt követően történtek.

Ugyancsak a megyei önkormányzat által finanszírozott program keretében sikerült a Báthory Kristóf által felszámolt Szentimrefalva egyik részletét kutatni, ahol egy késő Árpád-kori és egy XVI. századi lakóház is felszínre került. Ez a munka Nyárádi Zsolt nevéhez fűződik, aki a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régésze.

Sófalvi András, szintén az udvarhelyi múzeum munkatársa, a Parajd határában levő Rapsóné várában folytatott régészeti feltárást, ahol a vár északi falánál nyitott részen kiderült, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás után épülhetett. Demjén Andrea, a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum régésze a Both váránál 1960-ban folyt kutatások hitelesítését és dokumentálását végezte, Körösfői Zsolt, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum régésze pedig a Kőrispatak határában található, szokatlan méretű halmokból álló temető térképre való szerkesztésén és felszíni kutatásán, valamint fémdetektoros vizsgálatán dolgozott.

A Hargita megyében zajló régészeti munkálatokat a megyei önkormányzat 2009-ben huszonötezer lejjel támogatta. „Célunk folytatni ezt a tevékenységet annak érdekében, hogy minél teljesebb és átfogóbb képet alkothassunk történelmünkről, megtudjuk, hogy a feltárt értékeinket övező legendáknak mi az igazságmagva, ugyanakkor szeretnénk megmutatni a nagyvilágnak ezeket a kincseket, múltunk tanújeleit” — nyilatkozta Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke. A régészek novemberben konferencián számolnak be tevékenységükről és ismertetik munkájuk eredményeit.

tortenelemportal.hu/Új Magyar Szó