A szőkefalvi búcsújáró hely a 2000-es évek elejétől formálódó látomásalapú kegyhely, amely Marián Rózsika helybéli cigányasszony Mária-jelenései nyomán vált ismertté.

Szőkefalva egy multietnikus és multikonfesszionális régióban fekszik, a római és görög katolikus vallás érintkezési zónájában, a román, magyar és cigány etnikumok együttélésének régiójában. A település többszörösen hordozza ennek az interkulturális kontextusnak minden jellegzetességét: több etnikai csoport és vallási kisközösség él egymás mellett. A magyar, román, cigány és szász együttélésnek a kisrégió szűkebb vonzáskörzetében és a településen is hagyományai vannak.

Szőkefalván a református, katolikus, unitárius egyházak mellett a görög katolikus egyház is jelen volt egészen 1949-es megszüntetéséig. Mind a négy egyház templomot és parókiát tartott fenn a faluban.

Szűz Mária 1995. július 17-én, harminchárom éves korában, vakságának harmadik évében jelent meg Marián Rózsikának először. Elmondása szerint gyakran éjszakába nyúlóan imádkozott. Szűz Máriával való beszélgetésére éjszaka tizenegy órakor került sor. Elmondása szerint aznap úgy érezte, hogy imája buzgóbb volt, mint bármikor előtte. Ez az emocinálisan nagy töltetű esemény Marián Rózsika „régi" és „új élete" közötti határt jelöli. E beszélgetés után Szűz Mária előre bejelentett időpontokban jelent meg neki. A második alkalommal a mennyei fénytől övezve szoborszerűen jelent meg.

Látomásai hitelességét a környezetében azonosított csodás jelekkel is legitimálja, például az 1996 novemberében kivirágzott almafa történetével. A Rózsikával való személyes beszélgetések során Szűz Mária támogató anyaként, tanácsadóként és szellemi tanítóként lép fel, mint ahogy azt a Mária-látomások esetében több esetben megfigyelték a kutatók. Marián Rózsika Mária-jelenéseinek nyilvános üzenetei - mint világszerte annyi más modern Mária-jelenés -, egy apokaliptikus „sürgősség" perspektíváját vetítik ki, amely szerint Mária kívásága, hogy imádkozzanak és fogadják el Jézust a Gonosz evilági működésének legyőzése érdekében.

Beszélgetéseik során Szűz Mária imádságokra tanította és „titkokat" mondott a látónak. A Szűz Máriától kapott titkok közül négyet nyilvánosságra hozott, ám a többiek ismertetésére, mint mondta, még nem kapott engedélyt. A „titkok" apokaliptikus fenyegetést hordoznak, míg Szűz Mária fontosabb kérései, felhívásai (rózsafüzér mondás, keresztút végzés, böjtölés, a Szentírás olvasása gyónás és áldozás, a „szeretet gyakorlása") ezek elhárításának lehetőségét kínálják fel.

A Mária-jelenések lezajlásában számos paraliturgikus elem volt jelen, ahogy a vak cigány asszony vallási specialistaként való működése is számos mágikus elemet tartalmaz. A látói, prófétai szerepkör mellett Marián Rózsika gyógyítói, sőt ördögűzői szerepeket is ellát. Marián Rózsika elmondása szerint „testi és lelki" problémákkal egyaránt meg szokták keresni a zarándokok, akiket megáldva „kegyelmet kapnak". Szerepkörének fokozatos bővülését Szűz Máriától kapott felhatalmazással legitimálja, amelyet a nyilvános jelenések során jelentett be. Ennek során „megkapta" a lelki betegek gyógyításának „ajándékát", majd arra kapott felhatalamazást, hogy áldását közvetíthesse.

Az egyház által támogatott és megerősített Mária-jelenései mellett Rózsikának imaginárius világában Jézussal és az Antikrisztussal is élénk kapcsolata van. A róluk szóló álmai és látomásai apokaliptikus színezetűek, ugyanakkor erős kiválasztottságtudat jelenik meg bennük.

Marián Rózsika látomásai 2001-ig néhány személy, főként családtagok és szomszédok, helybeliek, majd a közeli város egyik középiskolájának tanulói jelenlétében zajlottak. A jelenések nyilvánossá válása azért következhetett be, mert Szűz Mária előre tudatta a látóval jelentkezésének pontos időpontját. A 2001. július 17-ei jelenésen már mintegy ötezer személy vett részt. A jelenések színhelye ettől kezdve a szőkefalvi katolikus templom volt, a negyedik és az ötödik alkalom már a templomban zajlott. A zarándokok száma minden alkalommal egyre nőtt, ezért a templomkertbe szabadtéri oltárt építettek, ahol a jelenések napjain a mintegy 10-15 ezer főnyi zarándoksereg szentségimádással, virrasztással, szentolvasó imádkozásával, keresztúti engeszteléssel, ájtatossággal várta a Szűzanya érkezését.

A 2005. június 17-ei utolsó nyilvános jelenés végén a látnok Szűz Mária következő üzenetét tolmácsolta: A nevem itt, ezen a helyen „a Fény Királynője". Ettől kezdve a jelenés elismertetését felvállaló egyházi média a „szőkefalvi Fény Királynőjeként" emlegeti Szűz Máriát. A jelenések évfordulójára szervezett, a kegyhely intézményesítési folyamatában legfontosabb szereppel rendelkező búcsún kívül egyéb, az egyház ellenőrzése alatt álló ritualizált formák kapnak helyet. A Marián Rózsika által alapított két imacsoport működésén kívül minden hónap 17-én éjszakai engesztelést tartanak a római katolikus templomban, és minden május 17-én ifjúsági engesztelést szerveznek, amelyekre Szűz Mária kérte Marián Rózsikát. Ugyancsak az ő kérésére alapított két hét tagból álló „engesztelő" imacsoportot; egy magyar nyelvű római katolikust és egy román nyelvű görög keletit, amelyek a falut fenyegető természetfeletti katasztrófák elhárításáért imádkoznak.

A látó a jelenések alkalmával Szűz Máriával - az utolsó, 2005. június 17-ei nyilvános jelenését leszámítva - románul beszélt. A Szűzanya üzeneteit viszont románul és magyarul egyaránt tolmácsolta.

A település jelentős számú ortodox vallási kisebbségének tagjai szintén résztvettek a búcsúkon. A település görög katolikus vallási kisebbségének múltja alkalmassá tette a búcsút arra, hogy az ide zarándokoló görög katolikusok számára is fontos, aktualizálható jelentések kifejezőjévé váljon.

A jelenések évfordulóján intézményesült zarándoklatokra kerül sor. A templom előtt egy több méter magas, betonalapra helyezett neoncsövekből kialakított, többnyelvű feliratal ellátott kereszt az érkező zarándokok első állomása, ahol a keresztet megérintve, vagy előtte léterdelve néhány percig imádkoznak. Ezt követően stációs keresztek sora húzodik, amelynek végén az utolsó nyilvános Mária-jelenés üzenetének egy részletével ellátott fémkeretes, meggyújtott gyertyák elhelyezésére alkalmas szerkezet és egy lourdes-i barlang-másolat kapott helyet. A templomkert központi részén egy fedett emelvény található, ahol a jelenések évfordulójára szervezett búcsúk alkalmával a délutáni nagymisék celebrálására kerül sor. Rózsika beszámolója alapján egy képzőművész megfestette a „Fény Királynőjének" kegyképét: a fényben tündöklő, kék ruhás, koronás Szűz Máriát, amely a római katolikus templomban van kiállítva. A kép alapján készült el egy közel életnagyságú Szűz Mária-szobor is, amelyet felszentelését követően az oltár előtt helyeztek el. A mellette lévő falon kaptak helyet a zarándokok kis márványtáblákra vésett hálaüzenetei és fotói, amelyek révén Szűz Máriának tuladonított gyógyulásaikért fejezik ki köszönetüket.

Az évfordulón zajló rítusok egyre inkább az egyház felkínálta mintákat követik, ennek ellenőrzése alatt zajlanak: például a templomkertben épült stációknál történő keresztútvégzés, a látó megszentelt, gyógyító erejűnek hitt kútjából történő vízmerítés, a templomkertben felállított „lourdes-i barlangnál" papírra írt üzenetek hagyása Szűz Mária számára, érintőzés (olyan tárgyak megérintése, amelynek szakrális erőt tulajdonítanak és amelynek célja ezen erő átszármaztatása) a templomban elhelyezett Mária-szobornál és a templomi liturgiákon, a templomkertben irányítottan zajló rózsafüzér mondás, amelyen a közösség népi vallásosságának irányító személyiségei is szerepet kapnak.

A zarándoklatok alkalmával egyházi kiadványok, füzetek, fénymásolatok ismertetik a szőkefalvi kegyhely hivatalos történetét, a látó életrajzát, a legismertebb csodákat (például a „nap táncát", a látó kiszáradt körtefájának kivirágzását. Emellett ugyanakkor jelentős az orális tradíció szerepe a csodák, egyéni látomások és gyógyulások továbbadásában, a kegyhely legitimációjának megteremtésében, a hit megerősítésében.

A hívek a papok értelmezése nyomán napcsodának, a nap táncának hívják azt a kollektív látomást, amelyeket a jelenések alkalmával, valamint ezek évfordulóin szervezett búcsúkon tapasztalnak a zarándokok. A „nap táncát" kezdetben - a nyilvános jelenések alkalmával - a látnok jelenésének befejezte után látták a zarándokok. Az utolsó jelenés évfordulóin tartott zarándoklatok alkalmával a templomkertben zajló szabadtéri mise után kezdődik és mintegy negyed óra hosszat tart. A napcsodára 2008-ban és 2009-ben a nap központi rendezvényét jelentő nagymise után, a látó néhány perces nyilvános beszédét követően került sor. A napcsoda alkalmával a zarándokok legtöbbször a kezüket a magasba emelve nézik a napot. Az éggel kapcsolatos látomások (például a nap természetellenes viselkedése, felhőkből formálódó kereszt, stb.) szoros kapcsolatot jeleznek a korunkbeli modern látomásalapú kegyhelyeken tapasztalt látomásokkal (Fatima, Lourdes, Medjugorje, Oliveto Citra). A zarándokok a napcsoda idején napszemüveggel, digitális fényképezőgépekkel és viedókamerákkal próbálják Szűz Mária megjelenését megörökíteni. A napcsoda során rengeteg fénykép- és videofelvétel készül, amelyek különböző interenetes fórumokon, kép- és videómegosztó honlapokon népszerűsítik a jelenéseket. A napcsoda idején a zarándokok többségére az érzelmi felindulást kísérő széles gesztusok, rajongó arckifejezés a jellemző, amely egyesek esetében egyfajta performansszerűséggel jár (magasra emelt karok, kifele fordított tenyerek). A zarándokok általában néhány másodpercig tekintenek a napba, majd szemüket pihentetik, aztán újra belenéznek.

A helyi római katolikus egyház legitimációs és népszerűsítő törekvéseiben fontos szerephez jutott a multikulturális kontextus, aminek nagy szerepe volt abban, hogy a nyilvános jelenések vegyes etnikumú és vegyes felekezetű tömegek előtt, a vallási ökumené megvalósulásának jegyében zajlottak. Az előre meghirdetett jelenéseken a külföldi résztvevők mellett románok, magyarok, cigányok, szászok, gyimesi és moldvai csángók is jelen voltak. Vallási szempontból szintén vegyes volt a zarándokok tömege: a római katolikus többség mellett reformátusok, görög katolikusok, unitáriusok, valamint különféle kis vallási közösségekhez tartozó személyek is részt vettek a jelenéseken. A jelenéseken főleg magyar és román római katolikus, valamint görög katolikus papok, illetve néhány ortodox pap vett részt. Mindegyik a saját vallásának szertartásrendje alapján végezte a legfontosabb vallási teendőket: gyóntatott, áldást osztott, kiszolgáltatta a szentségeket. A búcsúk alkalmával a papok németül is gyóntattak.

A kegyhely ma elsősorban országos vonzáskörzettel rendelkezik, Erdélyt és Moldvát foglalva magába. Megfigyelhető egy erős regionális irányultság is: a zarándokok közül sokan érkeznek a Kis-Küküllő menti falvakból. Egy-egy alkalommal több busznyi zarándok szokott érkezni Magyarországról is. Időnként külföldi, nem magyar zarándokat is látni lehet a jelenések évfordulójára szervezett búcsúban.

lexikon.adatbank.ro