Évről évre több zarándokot vonz a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik különleges momentuma, a vasárnapi napba nézés. P. Márk József Ferenc-rendi szerzetes szerint tömeghipnózisról beszélhetünk: a felkelő napban egyesek a Szentlelket vélték/vélik felfedezni galamb képében, majd továbbsuttogva látomásukat, a többiek is feltűnni vélik a még nem túl erős fényben.
Nyoma sem volt még a pirkadatnak, mikor már fáklyák, mécsesek fénye világította be a Kissomlyó oldalán a Salvator-kápolnához vezető keresztutat. A szombat éjjeli virrasztás folytatásaként itt imádkozott jó néhány zarándokcsoport, majd szentmisén vett részt a kápolnánál. Ezt követően helyezkedtek el a jelenlévők a kápolna kertjében, illetve a Hármashalom-oltár szomszédságában a kint éjszakázó vagy az épp kiérkezők között, napfelkeltére várva. Aztán 5.40 is elmúlt, és sűrű köd gomolygott Csobotfalva, Csomortán irányában. Egy adott pillanatban alig pár méterre csökkent a látótávolság a Nyeregben is, de szent énekeket énekelve, rózsafüzért morzsolgatva vagy épp csak kíváncsiságtól hajtva, nem mozdult a tömeg. Volt, aki botot pörgetett, helyenként a székely himnusz néhány akkordja is felcsendült, viszont legtöbben le nem vették szemüket az égboltról, hiszen pillanatról pillanatra változott a látvány. Aztán hirtelen elővillant a nap aranysárga karéja, a jelenlevők lélegzetviszszafojtva figyeltek, miközben a pusztinai és frumószai csoport kitartóan énekelte az ősi dallamokat.
Fényképészek hosszú sora próbálta megörökíteni a pillanatot, elmaradt a suttogás, mindenki maga fedezhette fel az ég alját lassaként bearanyozó napban az általa várt látomást, vagy csak átélhette e különös pillanatok hangulatát. Később már szent énekek és himnuszok dallama kavargott, majd lassanként oszlani kezdett a tömeg. Még egy gyönyörű látványt tartogatott a kora reggel a Csobotfalva irányába távozóknak: a köd lepte völgyből csak a Szent Péter-templom tornyának csúcsa csodálkozott rá a keleti irányban már teljes fényével pompázó napkorongra.
Székely Judith
Csíki Hírlap
