Szent Ferencnek egy forrongó történelmi korban mutatja meg az Úr, hogyan kell az evangélium szerint élnie. A XIII. századot egyes történészek a "világiak százada" néven emlegetik. A világiak számára hozzáférhetővé válik a kultúra, a tudás, és megújuló hévvel kutatják az evangéliumi tökéletesség számukra járható útjait is.
Szent Ferenc harmadik rendjének közvetlen előzményét azok a vallási társulások jelentik, amelyek nagy számban alakultak a XII. század végén, családos és egyedül élő, városi és falusi emberekből. Velük újjáéledt az Egyházban a "vita poenitentiae", a bűnbánó élet mozgalma. A "poenitentia" (bűnbánat) kifejezés a középkor szava a megtérésre. III. Ince pápa nyitott volt e mozgalom csoportjai iránt, és meglátta, milyen nagy a jelentőségük. Több ilyen csoport életmódját hagyta jóvá.
1206-ban bekövetkezett megtérése óta Szent Ferenc is a világi bűnbánók széleskörű mozgalmán belül keresi az evangéliumi tökéletességet. Az Úr megmutatja neki, "hogyan kezdje el a bűnbánattartást", majd hozzáteszi: "Utána egy kevés ideig vártam; azután elhagytam a világot". Nem marad tehát otthon, hanem remeteként él. Két év múlva assisibéli polgárok csatlakoznak hozzá: "Példájára néhányan elkezdtek bűnbánatot tartani". Mint sok más korabeli remete, Ferenc is városról városra járva prédikál, megtérésre buzdítva a környék lakóit. Egyéniségének hatása nem marad el, minden társadalmi réteget megérint. Sokan otthonukban maradva követték felhívását az evangéliumi életre, önmegtartóztatásban éltek tovább.
Az életrajzok három dolgot egyértelműen tanúsítanak a harmadik rend kialakulásáról. Élénken él mindenkiben a tudat, hogy
a harmadik rend a ferences család része
a harmadik rend életmódja Szent Ferenctől származik
Szent Ferenc "regulát adott nekik"