Az egyház női arca – bemutatkoztak a szegénygondozó nővérek.

 

 

 

A szegénygondozó nővérek a ferences jubileumi év alkalmából május 11-én mutatkoztak be a pasaréti Kájoni-ház sorozatának keretében. Az érdeklődők Klarissza, Veronika és Ágnes nővéreket hallgatva felismerhették, milyen fontos, hogy egyházunk női arca minél többek számára láthatóvá váljék.

A kommunista egyházüldözés egyik legnagyobb vétke, hogy a szerzetesrendek működését – négy kivétellel – betiltotta. A megmaradt egyetlen női szerzetesrend tagjai is gyakorlatilag be voltak zárva két iskolájukba. Rendi habitusukban nem léphettek ki az utcára; így hazánk népessége elszokott a kedvesnővérek látványától, szolgálatától. A katolikus egyház Magyarországon tulajdonképpen félarcúvá vált. Csak férfiak, vagyis a világi papság és a megmaradt férfirendek tagjai testesítették meg a „hivatalos” egyházat.

A sok évtizedes kényszerszünet után a női rendek nehezen tudnak erőre kapni, pedig jelenlétük nagyon fontos lenne az egyház és a társadalom életében, utcáink és tereink forgatagában. A szerzetesnőknek ugyanis olyan karizmájuk van, ami a férfiaknak kevésbé sajátja. Az együttérzés, a kedvesség, a figyelmesség, az anyai szeretet és törődés nemcsak a hívek sokasága, de a papság számára is fontos közérzetjavító, segítségnyújtó erőforrás a mindennapi gondok elviselésében.

A múlt század húszas éveiben Oslay Osvald ferences tartományfőnök és Páhok M. Franciska által alapított szegénygondozó rend néhány év alatt meghódította az országot, illetve az egész Kárpát-medencét. 1950-es feloszlatásuk előtt 43 házukban 200 nővért számláltak. Feladat volt bőven, vagyis rászoruló szegény ember. Különleges karizmájuk az egyház karitatív tevékenységének összehangolása az önkéntes társadalmi mozgalmakkal. „Egri norma” néven fogalommá vált módszerük korszakalkotó jelentőségű volt, és ma sem vesztett aktualitásából, ezért jelenleg is tananyag a szociális gondozók főiskolai és egyetemi képzésében.

A ferences szegénygondozó nővéreknek jelenleg Esztergomban, Szécsényben és Siófokon van házuk. Létszámuk 28 fő. A szegények, a hajléktalanok, az idősek és a betegek körében telnek napjaik. A ferences barátokéhoz igen hasonló habitusok okán is mondhatjuk: a ferences barátnőkkel, Szent Ferenc húgaival.

Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír