Öreg-e a nyolcszáz éves család? – Beszélgetés Magyar Gergely ferences tartományfőnökkel

 

 

 

 

 

Minden évben találkoznak azok a szerzetesi közösségek, amelyek Szent Ferenc családjához tartoznak, de a 800 éves jubileum alkalmából szeptember 18. és 21. között Máriabesnyőn szervezett találkozó kiemelkedően fontos ünnepi esemény volt. Magyar Gergely ferences tartományfőnök szól arról, melyek voltak a mostani találkozó legfontosabb elemei.

– Milyen témák kerültek szóba a találkozón, és milyen irányt szabtak ki a maguk számára a ferences család tagjai?

– Fő előadónk Thaddée Matura francia ferences testvérünk volt, akinek Assisi Szent Ferencről szóló könyvét sokan ismerik hazánkban is. Ez a könyv a ferencesek számára alapmű. P. Matura három előadást is tartott számunkra. Az első a ferences család mai helyzetéről szólt, vagyis fölvázolta a minket összetartó szálakat, második előadásában arról beszélt, mit is ünneplünk a 800. évfordulón, a harmadik előadásban pedig a ferences élet alapvető értékeiről beszélt. A találkozó bevezető előadásában Várnai Jakab a Reguláról mint spirituális írásról beszélt. Ez a regula nem egy jogi szabályzat, amit az egyház ráerőltetett a ferencesekre, bár voltak ilyen romantikus elképzelések is, hanem egy Szent Ferenc által alkotott lelkiségi írás, témája pedig az evangélium követése – Szent Ferenc módján. Természetesen szabályokat is tartalmaz, úgy van felépítve, hogy az alkalmas legyen a testvéri élet kereteinek megteremtésére. Szent Ferenc nem egy mindenféle alkalomra vonatkozó tilalomfát, jogszabálygyűjtemény alkotott, hanem sokkal inkább célokat, irányokat határozott meg.

– Szent Ferenc nem volt kánonjogász, de teológus volt-e?

– Nem volt kánonjogász és nagyon jó, hogy ezt a regulát a mai napig úgy használhatja a közösség, mint spirituális írást, támpontot az életünkben. Hogy teológus volt-e Ferenc? A magánvéleményem az, hogy igen. A szónak nem a tudós értelmében, hanem mint aki Istenről beszél, aki Istent keresi. Ez abszolút igaz Ferencre.

– Milyen témák szerepeltek még?

– Az előadások sorában Leopoldo Ingegnieri kapucinus – aki a magyarországi delegáció vezetője volt éveken át – tartott előadást egy Celanói Tamástól vett idézetből kiindulva, ami az összejövetelünk mottója is volt: „Én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell tennetek, arra tanítson meg benneteket Krisztus.” Vagyis a mi tennivalóinkról beszélt, hogy Szent Ferenc alapító tevékenysége után mit kell nekünk ma megtennünk. A szentmiséken ferences püspököket igyekeztünk vendégül látni. A nyitó szentmisét Majnek Antal munkácsi püspök, a szombatit Paskai László bíboros mutatta be. Nagyon jó volt mindkettejüktől a testvéri hangvételt, a ferences szemléletet hallani, és ezáltal erősödni. Biztatóak és megerősítők voltak a szavaik. A záró szentmisét vasárnap Kalna Zsolt minorita tartományfőnök mutatta be, és a záró buzdítást is ő adta a prédikációjában.

– Kik a ferences család tagjai?

– Magyarországon tizennégy ágát sorolhatjuk föl Szent Ferenc művének. Ezenbelül az első rend a minoriták és a kapucinusok mellett az OFM rövidítéssel jelölt kisebb testvérek közössége, vagyis népszerű nevükön a ferencesek. A második rendet a klarissza nővérek alkotják. A harmadik rendhez tartozik a Ferences Világi Rend, valamint a ferences nővérek és testvérek ún. reguláris harmadik rendi közösségei.

– Hány főt jelent a ferences család ma hazánkban?

– Magyarországon ez mintegy 800 főt jelent összességében. A közösségek közül legnépesebb a Ferences Világi Rend, de ez nemcsak hazánkban van így, hanem az egész világon. A ferences családhoz tartozó mintegy négyszázezer ember hetven százaléka ferences világi rendi, vagyis családos, világban élő személyek.

– A ferences családhoz tartozás mélyebb elköteleződést is jelent?

– Igen. Ezért nevezzük rendnek, Ferences Világi Rendnek, ahová tartoznak. A rendek között vannak klerikális és laikális rendek. Az övék laikális rend. Olyan személyek, akik nincsenek pappá szentelve vagy nem szigorú értelemben vett szerzetesi közösségben élnek, mégis az egyház által jóváhagyott, ellenőrzött, szabályozott közösséget alkotnak a ferences családon belül.

– Máriabesnyőn mit tapasztalt, milyen állapotban van a ferences család? Erőt sugárzó, erkölcsi, spirituális tartalékokkal fölvértezett közösség, amely egyre inkább tudja szolgálni az egyházat meg a magyar társadalmat, vagy egy fáradt, főleg a meglevő intézmények fenntartásának gondjaival küszködő közösség? Vagyis öreg-e a nyolcszáz éves család, vagy fiatal?

– Egyáltalán nem öreg, hanem lendületes, fiatalos, még akkor is, ha néha nyögünk az intézmények és egyéb terhek súlya alatt. A ferences család tagjainak találkozója alatt volt éppen Szent Januáriusz ünnepe, akiről tudjuk, hogy vérereklyéjét külön őrzik a testereklyétől, és ha közelítik a kettőt, akkor a vér újra pezsdül és életre kel. Valami ilyesmit éltem át most is a ferences család találkozóján. Ha összejövünk, valamennyiünkben megpezsdül Szent Ferenc vére, és újjáéledés érezhető mindannyiunkon. Szent Ferenc lelkisége ma is aktuális, ma is friss, nem kell nekünk semmi újat kitalálni, inkább az a feladatunk, ami a találkozó mottójában is elhangzott, hogy amit Szent Ferenc kapott, azt aktualizáljuk, és tegyük meg a magunk feladatát. Jó végignézni a testvéreken, a nővéreken, még az időseken is, annyi nyitottság, buzgóság, rugalmasság van bennük, ami Assisi Szent Ferencre volt jellemző, és emellett az egyház iránti hűség is érezhető. Vannak persze itt-ott krízisjelenségek, amelyeken a közösség tagjai sem akadnak fenn, hanem úgy érzik, hogy ezeken most át kell menni, talán éppen a jubileumi évben, hogy megerősödjenek és új lendületet kapjanak. Jó volt megtalálni az Úristen szándékát ezekben a tünetekben.

– A ferences családban tapasztalható sokszínűség vajon széttöredezettséget jelent, ami hátrányosan hat, vagy inkább lehetőség?

– A találkozó közben eszembe jutott az a vicc, hogy van egy-két dolog, amit a Jóisten sem tud, többek között, hogy hányféle nővérközösség van a világon. A ferences rendhez tartozó közösségeket nézve is se szeri, se száma, de én azt tapasztalom, hogy ez nem széttöredezettséget jelent, hanem a sokszínűség erejét. Hálás vagyok, hogy Szent Ferenc első rendjében vannak kapucinusok, minoriták és vagyunk mi, a Kisebb Testvérek Rendje. Többféle ember többféle módon tud megszólalni, és általuk többféle színben lát napvilágot Szent Ferenc karizmája. A nővérközösségekre ez még inkább jellemző. A ferences családban megmutatkozik Szent Ferenc sok arca és az, hogy a ferences üzenet mindenkihez szól, egyetemes.

– Talán tanulni is tudnak egymás útkereséseiből és tapasztalataiból, tehát erősebb ez a család így, hogy a tagjai sokfélék, mint hogyha egyházjogi értelemben egy egység lenne.

– Így igaz. Az egység mindenképpen megvan, összefogásban élünk, igyekszünk egymásra odafigyelni, kötelességünk is, hogy felelősséget vállaljunk egymásért. Nagyon jó érzés tapasztalni, hogy ezek a közösségek mernek segítséget kérni egymástól, spirituális és gyakorlati téren is, és kínálják egymás számára a segítséget. Az is érdekes, hogy bár rendünk nem tud jelen lenni a mai Magyarország számos pontján (hiszen kevesen vagyunk ahhoz képest, hogy a feloszlatás előtt hány kolostor volt), a világi ferencesek és a nővérközösségek által szinte az egész országban jelen vagyunk.

Magyar Kurír