A XX. század első felében a magyar ferencesek rendkívül dinamikusan fejlődtek, sok hivatásuk volt, számos új rendházat alapítottak, és egyre több településen kapcsolódtak be a lelkipásztori munkába. Az első világháború után már arra is gondolhattak, hogy távoli országokban világmissziós feladatot vállaljanak. Észak- és Dél-Amerika mellett Kínára esett a választásuk.

 

Mikor a rend meghirdette tagjai körében az ázsiai missziós munkába való bekapcsolódás lehetőségét, negyven szerzetes jelentkezett, hogy szívesen menne. Közülük heten kapták meg Cesare Orsenigótól 1929 szeptemberében a hitterjesztők hagyományos jelképét, az úgynevezett missziós keresztet.

A ferencesek missziós irodát állítottak fel a kezdeményezés népszerűsítésére, missziós előadásokat tartottak országszerte, missziós sajtót és füzetsorozatot indítottak. A kínai misszió terve lázba hozta az egész országot, így sikerült előteremteni az utazáshoz és a kínai letelepedéshez szükséges pénzt. Az első magyar szerzetesek nyolcvan éve, 1929. december közepén érkeztek meg több hetes hajóút után az ázsiai országba. Vezetőjük Károlyi Bernát atya volt. Másfél évig Sanghajban maradtak, nyelvtanulás céljából összeállítottak egy kétezer szavas kínai–magyar szótárt, és néhány évvel később az Újszövetséget is lefordították kínaira.

A nyelv elsajátítása után a magyarok letelepedését a tiroli ferencesek segítették, akik már egy évtizede tevékenykedtek az óriási ország Hunan tartományában. A magyar misszós munkának e tartomány Paoking nevű város lett a központja. Iskolát, kórházat, két árvaházat (egyet fiúknak, egyet lányoknak), valamint hitoktatóképző intézetet alapítottak. Hamarosan a Szatmári Irgalmas Nővérek, népszerű nevükön a vincések is bekapcsolódtak e munkába.

A ferences misszió életképességét bizonyítja, hogy 1936-ban ezer felnőtt keresztelkedett meg, és további 860 katekumen készült a keresztségre. A Szentszék nagyra értékelte a magyarok lelkipásztori munkáját, ezt bizonyítja, hogy 1938-ban a magyar misszionáriusok által ellátott területen apostoli prefektúrát hozott létre, amely az egyházmegyévé alakulás első lépcsőjét jelentette. Az új egyházkormányzati egység első prefektusa Lombos László lett, Károlyi Bernát pedig hazatért, hogy itthon népszerűsítse a misszió ügyét és biztosítsa anyagi hátországát.

Szinte az első pillanattól igen nehéz körülmények között dolgoztak a magyar misszionáriusok, mivel a harmincas években polgárháború zajlott, majd jött a világháború, végül a kommunista hatalomátvétel, aminek eredményeképpen 1952-ben valamennyi magyar ferencest kiutasították Kínából.

Vértanúja is van a ferences missziónak. Károlyi Bernátot az ÁVO – természetesen teljesen alaptalanul – kínai kémnek nyilvánította, és 1950-ben letartóztatták. A börtönben négy évi szenvedés után 1954-ben hunyt el, az Újköztetemtő 301-es parcellájában temették el, de sírját nem sikerült azonosítani. Boldoggáavatása folyamatban van.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír