A Rákosi-rendszer egyik legsúlyosabb bűne, hogy 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket. Vagonkérdést csinált azokból, akik szegénységet fogadva az ország népét szolgálták papként, tanárként, hitoktatóként, kórházi nővérként, szociális munkásként szerte az országban.

Most hatvan éve, 1950. június 9-ről 10-ére virradóra kezdődött a kolostorok felszámolása. Ezen az éjszakán elsősorban a jugoszláv határ menti területekről kétezer férfi és női szerzetest hurcoltak el rajtaütésszerűen, titokban, leponyvázott teherautókon. Az internálás a nyár folyamán az egész országra kiterjedt. Az érintettek joggal tartottak attól, hogy akár Szibéria is lehet a végállomás. A belügyminiszter ekkor Kádár János volt.

A feloszlatás előtt 23 férfi szerzetesrend működött az országban, 2582 taggal és 40 női rend 8956 taggal, vagyis összesen 63 rend 11 538 Istennek szentelt élettel. A 63 szerzetesrendnek 636 kisebb-nagyobb rendháza volt országszerte.

Hazánk legnépesebb férfi szerzetesi közössége a ferenceseké volt akkor, ahogy manapság is. 1950 nyaráig két rendtartományukban (kapisztrán, mariánus) összesen 636 ferences barát imádkozott és tevékenykedett 43 rendházan. (Akkori elterjedtségüket mutatja a mellékelt térkép.) A ferences rendnek ma 114 tagja és 90 papja van. A ferencesek átlag életkora 48 év, jelenleg 14 rendházban élnek, 18 templomban, hat oktatási, három szociális és négy kulturális intézményben teljesítenek szolgálatot.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír