Valahol,
Hol, pap, a pap,
S gondnak árja nem apad.
Hol szegény lakja, isten háza,
S árváknak bíz nagy a száma.
Segítsége bölcs fohász,
S adakozni jó szokás.

Valahol,
Hol az ember, ember,
S játszadozni soha nem mer.
Mert a gyerekélet nagyon drága,
S lyukból van az ő nadrágja.
Beázik a régi tető,
S búskomor az őstemető.

Valahol,
Hol a magyar, magyar,
S isten tudja hogy mit akar.
Hol magyar szóra hazug válasz,
S a hatalom csak csal, és fáraszt.
Ott éldegél egy régi nép,
S félve őrzi az igét.

Valahol,
Hol áll egy vár,
S búcsúzik a napsugár,
Búcsúzik a nagy hazától,
S szomorú a valóságtól.
Az ég is gyakran könnyezi,
Eső marja, hó veri.

Valahol,
Zahalor peremén,
Emberből van a remény.
Tiszta lélek, tiszta érzés,
Élni kell ez nem is kérdés.
Büszkén állva, emelt fővel,
Így dacolva az idővel.