"Mennyi vért beivott ez a mi földünk, és mennyi mindent elfelejtettünk mi! Apáink voltak, őseink, és alig 250 esztendeje az egésznek! „-írja Nagy Borbála a Xántusz –völgyi ütközetről szóló írásának záró mondataiban.

 

Az utolsó csíki tatár betörésről van szó, az 1694-es esztendő véres farsangjáról. Most éppen 313 éve ennek. 2007.05.13. s újra áll a kápolna , 1990 óta. Viseli Xántusz Keresztes alcsíki királybírónak a nevét és társainak (a Tomposoknak, Adorjánoknak s még sokaknak) az emlékét. Egy hősies küzdelemét. Mint mindig 1990 óta, ez év májusában (2007. 05.13.) is emlékezni, tisztelegni, kegyeletet leróni gyűlt össze itt, a hosszúaszói völgyben a környék népe. Ferencz Imre mindszenti és Gergely István csomortáni plébános mutatta be a szentmisét. A meghívott ünnepi szónok ez utóbbi volt, mindenki „Tiszti"-je…

 „Vissza a gyökerekhez, önmagunkhoz!"-egyebek mellett erre a gondolatra- mottóra épült az ünnepi szentbeszéd.

 A Feladatainkkal való szembenézés az Ószövetség óta a mindenkori hegyeken, magaslatokon tud megtörténni zavartalanul – hangsúlyozta a szónok.

S, megidézte a történelmet: 313 éve történt – védtelenül maradt a gyimesi szoros, jöhetett a tatár Moldvából. Nem is kellett „betörnie". Égtek a középcsíki falvak (nincs is azóta sem Cibrefalva, Tordafalva !) 7 ezer ember rabszíjra fűzve…

Somlyó azonban megmenekült Nizet Ferenc belga származású szerzetes a Segítő Mária Gimnázium diákjait állította fel a Kissomlyó lábához…Rettentő erőnek tűntek… A tatár sereg nem vette fel velük a harcot. Kettészakadt ágainak egyike Hosszúaszónak, másik Szentkirálynak tartott.

A menasági templomban esküvőre gyűltek az emberek… Mindenki fegyvert fogott, és Hosszúaszónál megálljt parancsoltak az addig ellenállhatatlannak hitt erőnek… A másik sereg sem érte el Szentkirályt. Ott veszett Mirza kán fia is, a zsögödi szorosban.

„Akik itt éltek – haltak: szellemhadsereg" – idézi meg őket a prédikáció. Példájuk biztat : lehet (és kell) mozgósítani az energiatartalékokat. Össze kell fogni. Mert ma is van ám „tatár veszedelem", ha nem is fegyveres: a közömbösség, szétszórtság. Ezek mai valóságunk csapdái.

A Család szerepe szent. A családfő legyen újra közvetítője az Istennel kötött szövetségnek, emelkedjék szólásra övéi körében! Kell adnunk ma is – a kis és nagyközösségekben:

magunkat

magunkból

másoknak 

Olyan korparancs ez, ami Istentől származik. Mert: a közösség tudja őrizni a szellemiséget. Nagy baj az, ha kezdjük elveszíteni a szellemi hatalmat javaink felett. Mert ez történik. A ránk bízott értékekkel jól kell tudnunk sáfárkodni – hangzott a figyelmeztetés a prédikációban – a mai globalizációs időkben is.

Új kihívások közepett.

Csak meg kell térni!

És meg lehet fordítani az irányt!                                                                                                      

 Pál Éva

 

{zoomcat catid=263}