A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári határában egy nyitás előtt álló agyagbánya helyén egy teljes avarkori településre bukkantak két temetővel, kutakkal és házakkal a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei.

 

Magyarországon egész mostanáig nem került elő teljes avarkori település, az autópályák mentén csak részletekre bukkantak a régészek. Tiszavasvári a kezdetektől fogva fontos szerepet töltött be a térség történelmében: közelsége a Tiszához, a Tokaji átkelőhöz, a rajta áthaladó kereskedelmi utak, a lakható, árvízmentes dombjai, a viszonylag jó termőtalaja kedvezett a megtelepedésnek. A régészek ennek lehettek tanúi, amikor 2007 márciusában megkezdték Tiszavasvári határában a megelőző feltárásokat. Terepbejárás során már korábban lokalizálták a rézkori és a késő-avar települést.

 A több ütemben létesítendő agyagbánya kivitelezési munkálatai - melyet a beruházó cég hozzáállásának köszönhetően a leletmentés ütemenként jóval megelőz - pedig szintén alátámasztották a szakértők feltevéseit. "Az eddigi eredmények alapján is jól látható volt, hogy meglehetősen intenzív megtelepedéssel számolhatunk" - nyilatkozták a Múlt-kornak Kurucz Katalin és Lukács József, a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei.

A késő-rézkori Baden kultúrához tartozó településen eddig 8 ház, 3 kemence, 145 gödör, 6 kút, és 3 árok került elő. A házak szerkezete ritkán rekonstuálható, annyi bizonyos, hogy félig földbe ásták őket. A kemencék datálását a sütőfelületbe tapasztott - a hő megtartására szolgáló - cserepek alapján tudták elvégezni. A feltárt objektumra leletgazdagság jellemző. Ez mindenekelőtt ép és töredékes edényeket jelent, de megtalálták az egykor ott élők mindennapi eszközeit - kova-, és obszidiánpengék, csonteszközök, orsókarikák -, valamint a hitvilágukhoz tartozó tárgyakat is. A telepjelenségeken kívül temetkezésre utaló nyomok is előkerültek: az egyik kút alján egy zsugorított csontváz volt, valamint az egyik gödörben egy emberi koponyát találtak edénymelléklettel és állatcsontokkal. Szintén a településen belül került feltárásra több rituális szarvasmarha-temetkezés is.

A késő-avar korszakot - a feltárás jelenlegi állása szerint - 42 ház, 23 kemence, 47 gödör, 7 kút, és 4 árok képviseli. A régészek feltételesen ide soroltak még 6 házat, 6 kemencét, 9 árkot, valamint több gödröt. Ezek leletanyagot nem tartalmaztak, de kialakításuk e korszakot idézi. A házak kivétel nélkül félig földbe mélyítettek, cölöpökön nyugvó paticsfalúak, és átlagosan 12-16 négyzetméter alapterületűek. Bennük legtöbbször fazekak, kövek, csonteszközök, sütőharangok kerültek elő és gyakran találkozhatunk az egyik sarokban kemencével, amelyek gyakran kőből épültek. A település nem lehetett hosszú életű, az ásatás során megfigyelt jelenségek alapján valószínűleg leéghetett.

Kik is voltak az avarok?

Az Avar Birodalom megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. 670 után véget értek az avarok Bizánc elleni háborúi, miután a Balkánon új államot teremtő, onoguroknak is nevezett bolgártörökök Aszparuh kán vezetésével beékelődtek a két birodalom közé. Ugyanekkor új etnikum jelent meg a Kárpát-medencében is, amely szintén onogurokként szerepel a forrásokban (uniguri, ungri). Szembekerültek a terjeszkedő frankokkal, és bár kezdetben ellenálltak a hódításnak, a belső problémák miatt belső polgárháború tört ki. A melegedő éghajlat a Kárpát-medencében hosszan tartó aszályt okozott, ami pedig éhínséget eredményezett. Ez megkönnyítette a frankok támadását, akik 796-ban és 803-ban végső csapást mértek az avarokra. Az avarokhoz köthető a titokzatos nagyszentmiklósi kincslelet is.

A humuszolás során az derült ki, hogy két - a településsel egykorú - temető is van a területen. Az egyik 5 sírból álló családi sírkert lehetett, míg a nagyobb - mintegy 120 síros temető - a faluhoz tartozhatott. Jellemzőjük, hogy sorokba rendezve, koporsóba temetkeztek, melyet egy "Szentmihálylová"-nak nevezett kerevetre, vagy ágyszerű alkalmatosságra helyeztek.

A gyerekek gyöngysorból álló nyakláncot, a férfiak övet, vaskést, néha tarsolyt, a nők fülbevalót, orsógombot, övet, kést kaptak útravalónak. Mindegyik sírba tettek élelmet, melyet legtöbbször birkacsontok formájában találunk meg, ritkán edénybe helyezve. A sírok egy részét a temetés után több évvel kirabolták. Ezek főként a fegyveres előkelők sírjai voltak, melyekben a még így is találunk páncéllemezeket, tegezvereteket, íjmerevítő csontlemezeket, és övvereteket.

A bánya 2007. évre eső ütemeit tekintve a régészek eddig mintegy 10 hektárnyi területet tártak fel, amely feltételezéseik szerint a település nagy részét átfogja. A régészek reményei szerint a következő évek további bányabővítései során pedig a települések, illetve temető(k) teljes egészében feltárásra kerülhetnek. 

www.mult-kor.hu